- Mi van? - kérdeztem teli szájjal, ártatlanul pislogva. - Semmi, semmi - hagyták rám, egy emberként legyintve. Amolyan „na azért!" biccentéssel nyomtam bele újra a kanalat az üvegbe, és úgy döntöttem, ha már úgyis minden rossz, legalább haljak bele abba, amit igazán szeretek. A Nutellába.
