Digitális rajzaim

ReRe

Sziasztok!

Először is nagyon sajnálom, hogy hirtelen eltűntem. De úgy éreztem szükségem van egy kis szünetre. Június elején elkapott egy depresszió hullám vagy igazából nem is tudom minek nevezzem és egyszerűen csak el akartam tűnni minden közösségi platformról. 

Nem tudom ezt meséltem-e már, de most ez év decemberében lesz az, hogy már 3 éve rajzolok és ebből a majdnem 3 évből csak pár hónapja osztom meg nyilvánosan a rajzaimat. És júniusban volt az, hogy megéreztem a közösségi oldalak "nyomását". Mit értek ez alatt? 

Egészen 2 éven át egyedül csak a barátaim látták a rajzaim, ők véleményezték stb.  Szépen haladtam és fejlődtem és nem kellett olyanokon gondolkodnom, hogy "Ez másoknak is tetszeni fog?"  "Elég jó lett?"  Aztán persze, nehezen, de rávettem magam, hogy csináljak valahova egy rajzos fiókot, mert érdekel és kíváncsi vagyok az emberek véleményére, viszont ekkor még nem is igazán tudtam, hogy mibe vágok bele és milyen következményei lesznek. Nézzünk egy példát, ott van az Instagram, az egyik legnépszerűbb oldal, ahol sok művész van. Annyit tudni kell az Instagramról, hogy ez nem egy kifejezetten artist support oldal. Az Instagram algoritmusa úgy működik, hogy a posztod csak a követőid 15-30%-ához jut el. (vagyis dobja fel nekik a főoldal). Aztán ha a posztod elég nagy érdeklődést váltott ki (like, megosztás, hozzászólás, screen shot, anyámkínja), akkor esélyed van kitörni ebből az egészből, mondhatni ez olyan, mint egy teszt, ha elég érdekes a tartalmad, akkor élhetsz az Instagrammon, ha nem, akkor meg mész a süllyesztőbe. (Röviden) Az Instagrammon, akkor tudsz a leginkább kitörni, ha folyamatosan aktív vagy és naponta minimum 2x posztolsz, ami valljuk be egy művész számára elég durván megterhelő lenne, még annak is, aki főállásban ezzel foglalkozik. A másik bevált módszer, hogy több oldalon is fent vagy és az ottani követőidet próbálod átcsábítani instára. Viszont teljesen a nulláról indulni ezen a platformon kegyetlenség... 

Nagyon felszínesen mutattam be most az instagrammot, lehetne még róla beszélni, de legyen elég ennyi belőle. 

A legszörnyűbb koppanás az, amikor tökre büszke vagy egy alkotásodra, kiteszed, hogy mások is lássák, majd csak annyit veszel észre, hogy feleannyi visszajelzést se kaptál, mint az előzőre. Gondolom, akik valamilyen tartalmat gyártanak és megosszák azt az interneten azoknak nem mondtam nagy újdonságot. Hiszen, ha egy ilyen megtörténik, akkor az ember elgondolkodik azon, hogy "valamit talán rosszul csináltam?" és megkérdőjelezi a saját alkotását. Önmagában viszont ez még nem akkora nagy dolog és vannak esetek, amikor nem is baj, hogy egy ilyen megtörténik. De! Ez még csak az első lépcsőfok. Ezek után, az alkotó megnézi más, náluk sokkal nagyobb követőtáborral bíró alkotót, aki valószínűleg már több 6-10 éve ezt csinálja és elég nagy tapasztalata van már, de a kezdő alkotó ezt nem veszi figyelembe majd elkezdi magát összehasonlítgatni a már említett profival. A kezdő alkotó egyre jobban elkezdi utálni az alkotását. Gyűlöli a stílusát, a karaktereit, a legszebb, amikor több órán át szenvedsz valamivel és nem kapod meg ugyanazt a megbecsülést, mint mondjuk azaz alkotó, aki nálad sokkal egyszerűbb technikával dolgozik és kb. 2 óra alatt megvan az óvodás szintű művével. Ez az egész végül odáig fajul, hogy alkotónak egyszerűen csak elege lesz és feladja az egészet.