𝐫𝐚𝐢𝐬𝐞 𝐲𝐨𝐮𝐫 𝐠𝐥𝐚𝐬𝐬 /𝚜𝚎𝚋𝚊𝚜𝚝𝚒𝚊𝚗 𝚜𝚝𝚊𝚗 𝚏𝚏./

Köszi szépség!

ez a könyv nem született volna meg a drága húgom és a barátnője nélkül. köszönjétek nekik!

Mindenki azt hiszi, hogy a pincérek élete könnyű. Nem, ez egy szemen szedett hazugság. Ha kezdő vagy nem keresel eleget még az albérletedre sem. Ezt csak azért mondom, mert reggel orbitális dörömbölés hallatszódott az ajtóm felől és amikor kinyitottam a főbérlőm ordítva közölte, hogy van egy hetem a tartozásom rendezésére vagy szó szerint kibasz a lakásból.

Elindulva az étterembe csak azon járt az agyam, hogy hogyan fogom befizetni neki, amikor csak két hét múlva kapom meg a pénzem.

Az ajtó feletti csengő jelezte, hogy megérkeztem. Munkatársaim egy emberként felém fordulva mosolyogtak rám és köszöntek. Lizzie lépett hozzám, hogy megöleljem, majd mikor elengedett vigyorgott.

- Fogkrémes az orrom vagy mi? – kérdeztem és már dörzsöltem is az említett részt.

- Dehogy! A főnök beszélni akar veled is.

- Mi? – szaladt fel a szemöldököm – Mindent jól csináltam. Nem rúghat ki.

- Nem fog kirúgni. – nevetett – Velünk már beszélt.

- Akkor mondd el mit akar, hogy ne érjen meglepetésként. – kértem barátnőmtől, aki nemlegesen megrázta a fejét.

- Menj be, aztán megtudod.

Sóhajtva indultam meg hátra, a főnök irodája felé. Egy „gyere" után lenyomtam a kilincset és beléptem a szép fehér falakkal körülvett helységbe. A barna asztal mögött főnököm, James terpeszkedett.

- Szia Szépségem. – húzta mosolyra száját.

- James. – biccentettem és leültem a székre.

- Egy randi este? – kérdezte ráhajolva az asztalra.

- Ezt már megbeszéltük. Inkább mondd el miért akartál velem is beszélni. – tértem a lényegre.

- Ünneprontó vagy.

- Te meg 35. – mosolyogtam rá.

Amióta idejöttem James folyamatosan nyomul. Persze, nem azt mondom, hogy nem helyes a pasi, de túl öreg hozzám. 22 vagyok könyörgöm.

- A lényeg, hogy szombaton be kéne jönnöd.

- Mi? Mégis miért? Az az egy kibaszott szabim lenne a héten. – kezdtem el nyafogni.

- Azért kislány, mert mindenki itt lesz. Kell az ember. – itt nagy levegőt vett és folytatta – Biztos ismered a MARVEL filmeket.

- Igen, imádom őket. De ennek mi köze most ehhez?

- Befejezték a legújabb filmjüket. A Polgárháborút. – kezdte James, nekem pedig kikerekedtek a szemeim.

- Atya ég! – sikkantottam – És miért kell szombaton bejönni? Mert ezt még mindig nem mondtad el.

- Ha nem szakítanál folyamatosan félbe már rég elmondtam volna. – nevetett – Szóval az a lényeg, hogy lefoglalták az egész éttermet és zártkörű buli félét csapnak a színészek.

Jó isten! Találkozni fogok velük. Jól van Isa, nyugodj le.

- Hányra kell itt lennem? – tettem fel a kérdést izgatottan.

- Az előkészületekben akarsz segíteni vagy felszolgálni?

- Felszolgálni. – vágtam rá egyből, mire James csak megeresztett egy vigyort.