Amikor kicsi voltam anyukám gyakran csinált nekünk "különleges" ételeket, mindig ámulva néztem ahogyan a megolvadt vaj, szétfolyt azokon a kedvességgel teli kezein.
Olyan volt, mintha menekültek volna a vaj cseppek.
Azok a közös vacsorák, annyi étel volt jelen, és oly kevés hely volt a gyomromban.
Minden felnőtt éles hanggal rendelkezett, szájuk ocsmánysága olyan volt, mint a nyers tojás amiket anyukám rakott minden süteményébe.
Sokszor értek egymáshoz az emberek evés közben,
olyanok voltak mint a patkányok,
akik egymásra taposva járnak,
és minden egyes falban menedéket találnak.
Nem tudnám ennél szebben leírni őket, mégis szeretném.
Hozzám is értek elég sokszor, mintha egy étel lennék én is. Egyik nap emiatt sok ember jelent meg a házunknál és elvittek engem és a hugomat. Az utolsó dolog amit elhoztam magammal az a drága anyukám vaja volt ami az ujjaimon maradt velem és a testvéremmel.
ESTÁS LEYENDO
𝙵𝚊𝚗𝚝𝚊𝚣𝚖𝚊𝚐𝚘́𝚛𝚒𝚊 °Jikook°
Fanfic"-Szeretnéd, hogy szeresselek úgy mint még soha mégis drágám olyan vagy mint a Nap, fájdalmat okozol, de te vagy a fény és csodállak, minden porcikámmal ameddig élek" ======================================================================== ...
