𝘴𝘻𝘦𝘳𝘦𝘯𝘤𝘴𝘦́𝘵𝘭𝘦𝘯

𝘬𝘪𝘭𝘦𝘯𝘤𝘦𝘥𝘪𝘬 𝘧𝘦𝘫𝘦𝘻𝘦𝘵

- Hello baby - szólt bele a telefonba.

Szemeim kikerekedtek miközben Hobi a combomat csapkodta nem túl finoman, gondolom meglepetségében.

- Baby? Neked van valakid rajtam kívül? - Jimin még mindig nem emelte fel a hangját, de ajkai mintha megremegtek volna miközben beszélt.

- Ja, de csöndbe maradnál? Éppen telefonálok - Sunji mérgesen megrázta a fejét és a szavakat szinte csak úgy odavetette a tekjesen megsemmisült barátjának.

Azt hittem ezen a ponton már tényleg ő se bírja tovább, de Jimin csak lejebb csúszott a székén elmotyogott egy jót és láttam, hogy megpróbálja visszanyelni a könnyeit.

- Hát est nem hiszem el - hördültem fel hiszen mégis mit képzel magáról ez az idióta aki egyébként mindeközben vígan telefonálgatott tovább.

A helyemről felállva oda léptem Sunji elé és a pólója nyakától fogva felrántottam őt magamhoz, hogy velem egyszinten legyen.

- Héj tesó! - a férfi meglepetten nézett rám egyik kezében még mindig a telefonját szorongatta a másikkal pedig megpróbálta eltolni a kezemet, persze sikertelenül.

- Ide figyelj te barom! - kezdtem de már annyira ideges voltam még az is megeshetett, hogy a szemeim vérben forogtak. - Egész este mindent eltürt neked ez a gyönyörű férfi itt melletted, mindent basszus! És akkor most kiderül, hogy van még valakid? Te ezt mégis, hogy gondolod? Hogy volt merszed megbántani őt? Hogy volt merszed bármi rosszat is tenni Jiminnel? - kiabáltam és tudtam, hogy már az előbb ő is sikeresne felhívta ránk a figyelmet, de most nekem köszönhetően már biztos minden tekintet ránk szegeződött.

- Na nevetess - a férfinek még ezek után is volt képe pofázni velem, pedig konkrétan a karmaim között tartottam őt. - Az én pasim úgy bánok vele ahogy akarok - még el is engedett valami nevetés szerűt és ekkor a pohár ami amúgy már rég betelt most még egyszer betelt.

Ökölbe szorított kezemmel erős ütést mértem egyenesen bele az arca közepébe ezután pedig el is engedtem így a földre került.

- Meg ne lássalak még egyszer ennek az angyalnak a közelében - köptem a szavakat és minek hazudni elég büszke voltam arra az ütésre már szinte filmbe illő volt.

- Menjünk - Hoseok aki eddig csendben ült most felpattant a helyéről, úgy érzem kicsit rátapadt valami az én adrenalin löketemből. - Fizethetsz te Sunji - a barna hajú angyalian elmosolyodott én pedig majdnem el is nevettem magamat rajta.

Jiminre vezettem a pillantásom akiről szégyenszemre meg is feledkeztem egy pillanatra, de ő csak mozdulatlanul ült a helyén majd mikor észrevette, hogy figyelem felállt és ő volt az aki elsőnek megindult a kijárat felé.

Így hát ott hagytuk a földön vergődő Sunjit és végre kiléptünk a friss levegőre.

- Akkor sziasztok, majd találkozunk valamikor Jungkook - Jimin halványan elmosolyodott és úgy viselkedett mintha mi sem történt volna.

- Nem, nem - Hobi azonnal tiltakozásba kezdett. - Kísérd csak haza Jimint, biztosan szüksége van egy barátra.

- Hobi ne viccelj, a te randi partnered nem az enyém. Nekem amúgyis van még dolgom, nem is haza megyek.

A rózsaszín hajú intett a kezével aztán ott is hagyott minket.

- Biztosan nincs jól - törte meg a csendet Hoseok ami kettőnk közt kialakult miután elindultunk az otthona felé.

- Majd lehet benézek hozzá, de veled volt randim.

- Nem igazi randink volt Guk - nevetett fel. - Menj már utána.