torkodat szegezed a késhez. kő mered ki a fából. ugyanaz a méreganyagunk. vigyázz ( nem ) gyerekek! kik laknak a hídon túl? a vadak. nyirkos csillagmohapárnán alszol el. rádcsöpögnek a virágok, a virágok álmokból. szorongásom nem több, mint egy szűkülő fenyőbarlang. gyantával bekenni a sebet, de nem lesz jobb. elhagyatott szandál vagy az avarban. egy ház léckörvonala közt vesztettelek el. kéretlen monogramsérülés. kicsúszik alólam a valóság. innen csak lefelé van. átvágni a mezőn, már egyedül.
sosem érünk ki az erdőből.
( dunnyezó )
ESTÁS LEYENDO
A KÍGYÓK IS EMBEREK | versek
Poesíarövid, képies verseim avagy a valóság az én lencsémen átszűrve
