Fall

3. fejezet

Raymond

Reggel már a Baker St-en sétáltunk amikor kiabálást hallok a hátam mögött.

- Emma! Emma! Én vagyok az!

Lassacskán megálltam és megfordultam. Mikor megláttam, hogy ki ő, majdnem elájultam.

- Raymond?

- Igen, én vagyok! -feleli halkan

- Hát te, hogy, hogyan kerülsz ide?- a hangom idegesebb mint valaha.

- Az most nem számít, a lényeg, végre láthatlak ennyi idő után. - Pillantása hamar levesz a lábamról. 

- 5 év rengeteg idő Ray!

- Igen, tudom. Válaszolja halkan.

- Oh milyen udvariatlan vagyok.

Azzal odasétál Kathrinehez és kezet csókol neki.

- Hölgyem!  A nevem Raymond Hummerland. Mrs Hummerland férje vagyok!

- Én.. én Katharine Delen.

- Örvendek Miss Delen!

- Hogy mondta Emma férje?

- Igen, Emma a feleségem, persze ha még szeretné.

- Szerintem ezt nem itt kellene megvitatni Ray! Morranok rá hangosan.

- Igaz. És egyetértően mosolyog.

Látom Katharinen, hogy dühös nagyon de nagyon és ezért még számol velem az biztos. De nem érdekel úgy gondolom az ember ilyen dolgokat nem harangozz be, felesleges amúgy is, a mi házasságunk 90 százaléka szinte menthetetlen. Szeretem Rayt nagyon is de, amit csinál azt már nem. Annyira gondolkodok magunkon, hogy nem is halottam Rayt miközben hozzám beszél.

- Emma hallasz?

- Igen, persze.

- Csak azt szerettem volna kérdezni, hogy nem e jönnél el velem este vacsorázni? Csak te meg én. Erős pillantást vett rám jelezve a döntés súlyosságát. 

- De, igen úgyis lesz miről beszélnünk. Szúrok oda neki gyorsan és magabiztosan.

- Lesz bizony! Este 8-ra érted megyek. Miss Delen a címet már megadta.

- Rendben. Mosolygok és most nem csak magamban.

-  Viszont nekem most mennem kell! -Hölgyeim!

Oda jön hozzám, azzal a tökéletes kis mosolyával, soha nem tudtam neki ellenállni. Az a mosoly az a beszéd az az érintés egyszerűen nem érdekel hány év telik el, meddig nem látjuk egymást, amikor meglátom minden érzés előjön, képtelen vagyok ellenállni neki. Még soha nem szerettem így senkit mint őt, még soha nem csalódtam ennyit mint benne, még soha nem vártam ennyit senkire, mint rá. Mindenben első ami létezik. És fogalmam sincs még miért vagyok vele és miért szerettem ennyire. De egy biztos, ez a vacsora megfogja határozni a jövőnket!

- Drágám! Tudom, hogy az utóbbi időbe semmivel sem érdemeltem ki azt, a szeretetet azt, a szerelmet amit szeretnék. Tudom, semmi olyan okot nem mutattam, nem adtam ami miatt a feleségem maradhatnál. De nagyon szépen kérlek enged meg, hogy most megmutassam mennyire de mennyire szeretlek, és szeretném ha a férjed maradhatnék.

Szépen lassan letérdel előttem rám nézz megfogja a kezemet és annyit mond:

- Emma Grey Hummerland! Ismét leszel a feleségem?

Te jó ég! Minden szavam megfagyott elállt a lélegzetem! Nem is tudom, mit kellene mondanom. Az egyik felem szeretné, a másik viszont nem. Csak attól félek, ha megint igent mondok, ugyanúgy járunk mint ezelőtt. Először egy napra tűnik el, utána egy hétre, aztán már csak azt veszem észre, hogy évek óta nem láttam. Fogalmam sincs mit kellene mondanom.

Szeretem, nagyon is, de ez nem mindig elég. Viszont ott a vacsora este, ma először életünk során én is választás elé állítom!

- Igen, azt hiszem igen!

Feláll szép lassan, elengedi a kezemet. Az egyik kezét az arcomra teszi és a fülem mögé csúsztatja, a másikat a derekamra tette, aztán megcsókolt akárcsak régen az érzés nem múlott el. 

Délután már otthon voltam, készülődni kezdtem az estére. De ismét megjelent az álombeliférfi és egyre csak közeledett felém. Volt b ennem félelem, viszont annál nagyobb kíváncsiság.Én is elkezdtem menni felé. Mire észbe kaptam volna csak annyit látok, hogy a házunk előttidombon vagyunk.- Hát.. ez meg hogyan lehetséges? dadogom hallkan.- Mhhümm.. szélesedik el a szája hirtelen.- Szóval t e vámpír vagy? kérdezem csodálkozva.- Igen az vagyok.Aztán kis lépést tett felém miközben egy kicsit meghajolt. Elég magas, Ray is 180 centi detalán egy picivel nála is magasabb. Az az illat az a mosoly, azt hiszem el fogok ájulni de mostkomolyan. Ez a mai nap elég sok volt, de még koránt sincs vége. Először megjelenik Ray 5 évután, most pedig az álombeli srác akiről azt hittem csak az álmomban létezik pedig ezekszerint tévedtem! Egy kicsit emelem fel a fejem, mert arra keltem, hogy nagyon fáj és arrólgyőzködőm magamat mind ez csak álom volt és nem több. De a halvány sötétben, mivel az ablakon keresztül szűrődött át egy kevés fény, megpillantok valakit az ágyam sarkánál.Ray?- Nem.- Kathrine?- Nem, egyik sem. Én vagyok az.- Ki az az én? Úr isten! Azt hitte m csak álom volt.- Nem az volt.- Mi történt? kérdezem kábán.- Elájultál, de szerencsére gyors voltam, és elkaptalak. Úgy gondoltam hazahozlak,nehogy megijedj.- Hát jól gondoltad. Vágok vissza mérgesen.- Ray a férjed?- Honnan tudod?- Néha olyan mintha érezném a g ondolataidat.- Érzed? Hogyan?- Fogalmam sincs. Ilyen még nem volt.Látom ahogy elmosolyodik, ahogy elhúzza a száját. Még a sötétben is tökéletes. Csupán pármásodpercig tart az öröm mivel valaki csengett.