| Mit tennél ha az, akibe évek óta menthetetlenül szerelmes vagy, összetörten zokogna a szirmait hullató cseresznyefa alatt, egy keserves májusi délután? |
𝕃𝕠𝕧𝕖 𝕚𝕤 𝕓𝕝𝕚𝕟𝕕, 𝕓𝕦𝕥 𝕪𝕠𝕦𝕣 𝕝𝕠𝕧𝕖 𝕚𝕤 𝕦𝕟𝕜𝕚𝕟𝕕 |Victon|
|Első kötet |
2...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Kedves Kim Seokjin!
Emlékszel még arra a bizonyos májusi napra?
Bennem kétség kívül mély nyomot hagyott az, ahogy a késő délutáni nap simogató fénye homályosan megcsillan azon a puha, könnyáztatott arcodon. Annyira elveszett és magányos voltál a fa tövében kuporogva, távol az iskolától, a barátaidtól, a szüleidtől és Namjoontól.
Oh Namjoon.
Annyira irigy voltam rá, hogy ő maga mellett tudhatott téged. Engem soha nem vettél észre, hisz csupán egy szürke kisegér voltam a diákok hierarchiájának lépcsőfokán.
Pedig mennyiszer álmodtam arról, hogy csak úgy eléd sétálva a szemedbe mondom azt, hogy szeretlek.
Azt, hogy szerelmes vagyok beléd. A mosolyodba, a szemeidbe, a vicceidbe, a hangodba, a lelkedbe.
Beléd mindenestől, Seokjin Hyung.
Kár, hogy túl későn jöttem rá mit is jelentesz valójában.
