| Mit tennél ha az, akibe évek óta menthetetlenül szerelmes vagy, összetörten zokogna a szirmait hullató cseresznyefa alatt, egy keserves májusi délután? |
𝕃𝕠𝕧𝕖 𝕚𝕤 𝕓𝕝𝕚𝕟𝕕, 𝕓𝕦𝕥 𝕪𝕠𝕦𝕣 𝕝𝕠𝕧𝕖 𝕚𝕤 𝕦𝕟𝕜𝕚𝕟𝕕 |Victon|
|Első kötet |
2...
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
—Tudod, engem soha senki nem látott még sírni. Vicces, igaz? Kim Seokjin egy domboldalt, a cseresznyefa tövében itatja az egereket. Teljesen egyedül. Az a Kim Seokjin, akinek mindene megvan. Tehetős háttér, rengeteg barát, boldog kapcsolat. De mondd, Min Yoongi, mit ér ez az egész , ha folyamatosan magányos vagyok belül? Ha azt érzem, hogy este, a szobámban feküdve, a falak összenyomnak? Fuldoklom, de senki nem hall. Menekülök, de nincs hova.
A szavak csak záporoztak egymás után, s a könnyeid is újra utat törtek maguknak.
Azok az égszínkék, sós cseppek.
Minden egyes könnyed ajándék a világnak.
—A magányunk a lelkünk egy hiányosságát teszi ki. Olyan jelentős rész, mely belőlünk szakad ki és szinte pótolhatatlan.
—Néha te is magányos vagy Yoongi?
—Én mindig magányos vagyok, Hyung.
Ezután egyikünk sem beszélt, csak néztük egymást, miközben a telihold és a csillagok gyér, nyugodt fénye ölelt körbe bennünket.
A tücskök ciripelni kezdtek s a szél óvatosan kapott bele a virágoktól duzzadt faágakba.
Egyre jobban hullottak a szirmok.
Néztem az arcod, amint az esti szellő összeborzolja szőke tincseid, amint a cseresznyevirágok helyet találnak közöttük.
Annyira meg akartalak érinteni.
Talán olvashattál a gondolataimban, vagy megérezhetted a legféltettebb vágyaim.
Előrehajoltál s kiseperted menta színű hajam a szememből.
—Gyönyörű vagy, mondták már?
Nem hagytad, hogy válaszoljak.
Olyat tettél, amely örökké kincsként él majd az emlékeimben.
Megcsókoltál.
Olyan régóta vártam erre, és olyan felemelő érzés volt.
Az ajkaid finoman, ráérősen becézték sajátom, s kezeiddel óvatosan simogattad tarkómon a tincseket.
Bennem pedig millió tüzijáték robbant fel.
Piszkosul élveztem, hiába tudtuk, hogy tiltott játékot űzünk.
Ott csókoltál, miközben a cseresznyefák szirmai a májusi szellő kíséretében óvatosan simogatta arcunkat és lelkünket.
—Szeretlek.
Ennyit mondtam, miután elváltam tőled, s homlokod enyémnek döntve figyeltél.
De a következő tetted az összes épp részem romokba döntötte.
