| Mit tennél ha az, akibe évek óta menthetetlenül szerelmes vagy, összetörten zokogna a szirmait hullató cseresznyefa alatt, egy keserves májusi délután? |
𝕃𝕠𝕧𝕖 𝕚𝕤 𝕓𝕝𝕚𝕟𝕕, 𝕓𝕦𝕥 𝕪𝕠𝕦𝕣 𝕝𝕠𝕧𝕖 𝕚𝕤 𝕦𝕟𝕜𝕚𝕟𝕕 |Victon|
|Első kötet |
2...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Megembereltem magam.
Nehéz döntés volt, főleg, hogy tudtam, fogalmad sincs ki is vagyok én valójában.
De meguntam, hogy a háttérből figyeljelek.
Lassú léptekkel sétáltam eléd, mire a halk nesszre felkaptad a fejed.
Könnyes, vörösre dagadt arccal, meglepődve néztél bele tekintetembe. A szemeid annyira szépen csillogtak, hogy egy végtelennek tűnő pillanatra elvesztem bennük.
Istenem, annyira gyönyörű voltál.
Keservesen gyönyörű.
—Szia Yoongi.
Az, hogy tudtad a nevem hidegzuhanyként ért, így el is felejtettem azt, amiért eredetileg lesétáltam a dombról.
Egyedül a hangodban megbúvó szomorúság volt képes visszarázni a valóságba.
Szívbemarkoló volt hallani.
—Szia.
Ezután egyikünk sem beszélt. Leültem melléd a fa tövébe, s mindketten meredten csodálattal néztük, ahogy a lemenő nap utoljára érinti a horizontot, véresre színezve a rózsaszín virágszírmokat.
