Érted bármit.... (BKDK- DISCONTINUED)

Egy rossz nap kezdete

Midoriya szemszöge:

A mai reggel is madárcsicsergésre keltem, ami most kivételesen jól estett. Pár pillanatig még hallgattam a madárcsicsergést, aztán kimentem a konyhába, ahol az én kis szőke hercegem, tevékenykedett.

- Jó reggelt Kacchan- szólaltam meg végre, félkomásan.

- Jó reggelt Deku...amint látom jól aludtál, mert alig akartad kiráncigálni a segged a konyhába.- válaszolt kissé gúnyos hanglajtéssel a szőke.

- Ami azt illeti, igen remekül aludtam...habár éjjel egyszer fölkeltem, de szerencsére most vissza tudtam aludni.- válaszoltam Katsukinak, aki egy apró mosoly kíséretében, matatott tovább a hejségben.

- Ennek örülök... Rántotta van reggelire, remélem jó lesz. - mondta nekem, amire elejtettem egy félmosolyt.

- Még mindig rosszul érzed magad ha enni kell?- kérdezte egy halvány aggodalommal a hangjában Kacchan, amire akarva akaratlanul is, de fölkaptam a fejem.

- Hát... hogy is mondjam...nem könnyű rávennem magam, hogy egyek, mivel nagyon izgulok az iskolanapoktól, de muszáj ennem, mivel nem szertenénk ha elájulnék az iskolában- adtam válaszul, mire a szőke fogta magát, megölelt és azt mondta:

- Deku...kérlek, ne mondd ezt, te is tudod hogy, ha ilyen hozzáállással mész iskolába, nem fog változni semmi. - mondta enyhe féltő és dorgáló hangon, ami megnyugtatott.

- Tudom, de nagyon nehéz...félek...félek attól, hogy megint pánikrohamom lesz, félek attól hogy előjön a szorongásom, félek attól, hogy nem tudok mit tenni az érzéseim ellen- mondtam ki a szavakat egyre halkabban.

- Deku, addig ne félj amíg itt vagyok melletted. - amint ezt kimondta kaptam egy puszit is az arcomra. Éppen végeztem az étellel, amikor Kacchan mondta, hogy igyekezzek már, mert el fogunk késni. Gyorsan össze szedtem a cuccom és indultunk is az iskolába. Már az iskola kapujában voltunk, amikor megint elfogott az a megszokott érzés...az a folytogató kínzó érzés, ami nem hagy nyugodni. Egyre nehezebbé vált a légzés, amit szerelmem is észre vett rajtam, és megállt.

- Deku, nyugodj meg, itt vagyok melletted, nem lesz semmi baj. Az osztálytársaink nagyon szeretnek, téged, nem fognak bántani. A többi seggfej meg le van szarva...igaz? - kérdezte tőlem Kacchan játékosan, mire eszembe jutott hogy igaza van, hiszen kit érdekel mások véleménye ...vagyis, igen... ezt kell gondolnom, csak így segíthetek magamon. Ezekkel a gondolatokkal normalizálódott a légzésem, és végre beléptünk az iskola ajtaján. Már a többiek bent voltak a terembe, ledobtam a táskámat a székem mellé majd leültem és vártuk a sensei-t. Kb 10 perc késéssel meg is érkezett és kijelentette, hogy tetszik vagy sem, gyakorolni fogjuk az egymással való megküzdést, és hogy öltözzünk át tornaruhába, majd menjünk az udvarra. Az osztály megindult az öltöző felé. Mindenki beszélgetett, kivéve engem. Már előre láttam milyen béna leszek és, hogy milyen hülyeségeket fogok csinálni a mérkőzéseken, és hogy Aizawa milyen mérges lesz, hogy ilyen béna és használhatatlan vagyok. A gondolatmenetemből Kacchan zökkentett ki, mégpedig avval, hogy megfogta a kezem és akkora mosolyt villantott rám, hogy még Mrs Joke-t is megszégyenítette vele. Képtelen voltam ezt nem megmosolyogni, amit ő is észre vett szóval így haladtunk tovább az udvar felé. A többiek is most érkeztek ide, így hát elengedtük egymás kezét, és vártuk a sensei-től az utasítást.

- Szóval gyerekek, kettesével csapatokra lesztek felosztva, és mindig lesz egy másik csapat akivel harcolnotok kell. Különböző terepen lesz mindenki, és ha kérhetem senki ne ölje meg a másikat... A többi nem érdekel.- jelentette ki unott hangon a mindig fáradt osztályfőnökünk.

-Az első páros Bakugou és Midoriya lesz, az ellenfelük pedig Kaminari és Kirishima. A terep amin küzdeni fogtok egy beomlott, régi épület. Bakugou, készüljetek fel, Kirishimáék már bent lesznek az épületben, és nektek meg kell őket keresni, majd elkapni.

- Tch....jó.- hallottam a tömör választ Katsukitól.

- Rendben sensei, köszönjük. - adtam kicsit kedvesebb választ társamnál, majd megvártunk, hogy a "gonosztevő" csapat, elhelyezkedjen az épületben. Bevallom kicsit izgultam, de nem akartam mondani Kacchan-nak, mert még a végén nem engedi hogy segítsek neki, nehogy bajom essen. Megszólalt a sziréna, ami azt jelezte, hogy indulhatunk, így be is léptünk az épületbe. Nagyon sötét volt, alig láttam valamit. Nem nagyon tudtuk merre megyünk így hát inkább csak bolyongtunk a folyosók tömkelegén, amikor meghallottunk valami neszezést.

- Ka-Kacchan te is hallottad a zajt?- kérdeztem remegő hangon, és éreztem hogy kezd egyre jobban remegni a lábam.

- Persze hogy hallottam... Gyere menjünk az emeletre a lifttel, biztos vagyok benne, hogy onnan jött.

- Hát ...nem is tudom... biztos jó ötlet beszállni ebbe a rozoga liftbe? -kérdeztem elcsukló hangon, majd nyeltem egy nagyot, ami valószínűleg Kacchan-nak is feltűnt, mivel egy aranyos mosolyt láttam megjelenni az arcán, majd magához rántott a kezemnél fogva, és megölelt. Beszálltunk a liftbe, majd az nagy csörömpöléssel és nyikorgással elindult. Pár másodperce indulhattunk el a lifttel, amikor hirtelen megállt a szerelvény, és áramütés szerűen villám rázta meg a lift kabinját, ami láthatólag nem nagyon akart mozdulni semerre. Én egyre jobban kezdtem félni, és éreztem ahogy elhagyja az erő a lábaimat.

- Fogadok, hogy az a köcsög Pikachu volt az....ha elkapom kibelezem...- zsörtölődött Kacchan, eközben én próbáltam nem elveszteni a fejem, és ép ésszel gondolkodni, ami valljuk be, nem egyszerű dolog egy pánikroham közepén. Így hát úgy döntöttem szólok Kacchan-nak, hogy nem érzem jól magam.

- Ka-ka- Katsuki...*zihál* ú-úgy érzem megint *nagy levegőt vesz* rohamom lesz... - nyögöm ki végre, és amint kimondtam, a lábaim felmondták a szolgálatot. Összeestem a liftben, Kacchan pedig gyorsan leguggolt hozzám, hogy megnyugtasson, de nem nagyon jött neki össze. Már alig láttam valamit, az amúgy is pislákoló lámpa fényéből, kezdett minden elsötétedni. Egyszer csak léptek hangja ütötte meg a fülünket...

Hát ez a rész elég gyatra lett, de igyekszem normálisan megírni a sztorit, a lehető legkevesebb szóismétléssel, és a legjobb tuadásom szerint. Remélem elnyeri a tetszésetek, és igen azonnal úgy kezdem a történetet, hogy együtt vannak, mert rohadt lusta vagyok meg írni hozzá a találkozós részt, ráadásul szerintem olyan sztorit eleget olvastatok, úgyhogy miért ne legyen egy ilyen is. Ja és még azt szeretném mondani, hogy valószínűleg nem fogok 18+ jeleneteket írni, mert bénavagyok hozzá, ráadásul nekem nagyon zavarba ejtő is lenne, és nem hiszem hogy egyáltalán meg tudnám írni, úgyhogy egyelőre nem lesz benne olyan.
~984 szó~