straykids ; oneshots !¡

sweater weather |bangchan|

Hideg őszi napra tettél szert. Madarakat alig lehetett hallani a hideg miatt, te pedig laza öltözékkel indultál haza felé. Nem gondoltad, hogy ennyire hűvös lesz.

-A francokat..megfagyok..-Motyogtad miközben pólód nyakát húztad fel kicsinyke orrodra. Eléggé messze volt az úti cél te pedig már majd' szétrobbantál az idegtől. Telefonod szinte lefagyott a fagyasztó idő miatt, így senkinek sem tudtál szólni.

"Nem messze van egy kávézó. Oda beülök melegedni."

Meg is indultál a kiválasztott helyiség felé. Ahogy beléptél, a láthatatlan jég leolvadt a testedről és a meleg kezdett el ringatni téged karjaiban. Akaratlanul is elmosolyodtál majd így illedelmesen köszönve foglaltál helyet az egyik asztalnál. Egy nagy sóhaj kíséretében vártad a pincért, hogy mondhassad jól megszokott rendelésed.

Mikor kiszolgáltak téged boldogan kortyoltál bele a kissé keserű de mégis édes ízletes kávédba, de sajnálattal kellett elválnod tőle mivel szétégette a szád. Egy kis várakozás után nyugodtan szürcsöltél bele az italba amit lassacskán el is fogyasztottál. A kis csésze még meleg volt, így azt két kezed közé vetted és egy kis ideig ott is tartottad, hagy melegedjenek kis mancsaid mivel még hosszú út állt előtted. Mikor a szemeidet az ablakra vezetted, az arcod aggódó és ehhez hasonló kifejezéseket foglalt magába. Az eső zuhogott.

Az idegességed teljes mértékben visszatért. Hamarosan záróra, az eső pedig csak jött, és jött. Még egy kicsit vártál. Amikor szóltak, hogy indulnod kéne, akkor kicsit még neki álltál egy dolgozóval beszélni, hogy egy kicsit fel tartsd. Sajnos a terved nem vált be sokáig. Komolyan szóltak rád már-már felemelt hangsúllyal, így kénytelen voltál távozni.

Lógatott orral battyogtál a szinte dézsából öntött eső alatt, amikor a hideg által remegő lábbal leültél egy fagyos vizes padra. Csak a földet tanulmányoztad, amikor egy idő után azt érezted, hogy nem esik rád semmi.

Vagyis igazából csak volt valami a fejed felett. Egy kedves arcvonású fiú állt előtted aki éppen feléd emelte kicsinyke esernyőjét.

-Fogd meg, nehogy megázzál itt nekem! -Kuncogott fel úgy, hogy a kis édes gödröcskéit is elő villantotta, amitől te egyből el is olvadtál.

-Köszönöm..-Motyogtál valami ilyesmit majd lassan átvetted a szükséges tárgyat.

-Bang Chan vagyok. Hívj csak Channek. -Nyújtotta kezét egy kézfogásra, amit te el is fogadtál.

-Y/n. De Chan te így meg fogsz ázni! Tényleg nem szükséges! Mármint..köszönöm szépen, nagyon kedves vagy, de nem szeretném, hogy megfázz.

-Ez semmiség. -Mosolyodott el majd lekapta magáról azt a nagy vastag pulcsiját majd rád nézett úgy, mintha azt kérdezné, hogy rád adhatja-e. Te csak bizonytalanul bámultad őt.

Lassan a nyakadig feladta a puhaságot majd vidáman folytatta beszédét.

-Na így már tényleg nem fogsz fázni! -Vigyorgott tovább büszkén.

-De..te így tényleg meg fogsz fázni..nem engedhetem.

-Hívok taxit vagy hazasétálok. Úgyis a közelben lakom. Semmiség ez nekem. Figyelj..-Nyomott gyorsan a kezedbe egy cetlit. -Ha hazaértél biztonságban, hívj fel. -Tette fel mutatóujját egy aranyos megjátszott szigorú arckifejezéssel együtt majd el nevette magát, és egy "na de most én megyek, szia!" után, el is sietett.

Még mindig a dolgok hatása alatt voltál, de eszedbe jutott, hogy haza kéne sietned, így meg is tetted amit kellett volna már.

A történtek után nagyon sokat találkoztatok Chan-nel, aminek mind a ketten nagyon örültetek.

A találkozókból randik lettek, a randikból pedig egy párkapcsolat.

Bármikor amikor találkozol a fiúval az a ruhadarab van rajtad, amit a mai napig becsben tartasz.