Veled vagy nélküled I.kötet: Barátságból szerelem //Uchiha Izuna f.f.//

31.fejezet

Másnap reggel egy váratlan vendég ült a szerelmesek fuutamja mellett; arcán letörölhetetlen vigyor honolt, miközben várta, hogy az egymást ölelő pároska felébredjen. Ez hamarosan megis történt, mivel az Uzumaki lány, lassan mocorogni kezdett, amit párja bizonyára megérezhetett, mivel ő is mocorgásba kezdett; egyszerre nyitották fel szemeiket, s néztek egymásra. Egy reggeli csókkal köszöntötték egymást, hivatlan vendégüket észre se véve, aki még mindig vigyorogv figyelte a párt, majd halk köhögésbe kezdett, emiatt a szerelmes pár meglepedten váltak el egymás ajkától.

- Madara! Mond, neked teljesen elment az eszed? Mégis mióta ülsz már itt? - korholta le a rangidősebbet.

- Jajj, nyugodj meg Ototuto! Csak benéztem, hogy fent vagy-e már, és megláttam, hogy nem egyedül töltötted az éjszakát! - vigyorgott.

- De semmi olyasmi nem volt! - támadt neki az Uzumaki.

- Nem is érdekel, a ti kis perverz játékotok. De az viszont érdekel, hogy ti akkor most már?

- Igen, hivatalosan is együtt vagyunk. - válaszolta Izuna, miközben megfogta szerelme kezét.

- Itt volt már az ideje! Őszintén, kezdett elegem lenni a játékotokból, hiszen szeretitek egymást, és ilyen sokáig tartott bevallani. Na mindegyis, Izuna, beszélni szeretnék veled! - mondta Madara, majd távozott a szobából.

- Furcsa egy bátyád van. - kuncogott.

- Nem furcsa, csak néha bolond. - mosolyodott el a fiú, majd visszafeküdt fekvő helyzetébe.

Sayuri szerelme arcára nézett, majd hivogató, csábítgató ajkaira vándorolt tekintete; lágyan érintette őket össze. Csókjukban, semmi vadság nem volt, csak a nagy szerelem amit egymás iránt éreztek, s becézgetés. A fiú ízlelő szerve, vágyakozva simította végig párja ajkát, aki nem nagyon akarta megadni a bejutást. Izuna türelmetlenül beharapta szerelme ajkát, aki belenyögött a csókba; így ajkai résnyire nyitódtak. Partnere nyelve vágyakozva siklott szájába, felfedezve az ismeretlen barlangot; mindenegyes zeg-zúgot bejárt, nyelvével végig simított a lány szájpadlásán. Sayuri vékonyka karjait, szerelme nyakaköré fonta, többet követelve csókjából; kezével beletúrt a holló fekete tincsekbe, elérve egy elégedett morranást szerelmétől. Kellemes nyálcseréjüket a levegőhiány miatt abba kellett hagyniuk, de mindkettőjük szemeiben mérhetetlen vágy csillogott. Izuna, lassan össze kúcsolta kezeiket; óvatos mozdulatokkal a lány feje fölé csúsztatta kezeit, aki némán türte, hogy kezei feje fölött pihenjenek meg. A férfi jobbjával elengedte szerelmének jobb csuklóját, baljával pedig összefogta kezeit, míg másik keze felfedező útra indultak kecses testén. Szájával szerelme nyakát ostromolta csókjaival, néhol megnyalta bársonyos, puha bőrét, amitől az alatta lévő halk sóhajjal jutalmazta őt, felbátorítva ezzel az Uchiha férfit, aki néhol megszívta bőrét. Sayuri összeszorította fogait, szemeit becsukta, s csakis a férfira koncetrált, hagyta, hogy a férfi apró piros foltokat hadjon maga után. Izuna felegyenesedve, nézett le szerelme nyakára, s egy mosolyal díjazta munkáját, végül mindketten átöltöztek; kézen fogva indultak megkeresni Madarát.

- Ott van! - mutatott, Sayuri egy szikla irányába, ahol az Uchiha állt.

- Izuna! Sayuri!

- Miért akartál beszélni velem, Nii-san?

- Senju Hashirama, elvileg békét akar kötni az Uchihákkal, hogy többé a két klán ne vegye egymás vérét.

- De hisz ez jó, nem?

- Nem! Egyártalán nem jó. - vágta rá Izuna.