𝘩𝘦 𝘸𝘢𝘴 𝘢𝘯 𝘢𝘯𝘨𝘦𝘭|𝗺𝗮𝗰𝗿𝗶𝗮𝗻𝗮 𝗻𝗼𝘃𝗲𝗹𝗹𝗮

𝖣𝖾𝖺𝗋 𝖬𝖺𝖼

Ariana Grande

Gyász. Egy szerettünk elvesztése. Szerintem ez olyan trauma az életünkben, amin egy kis részünk soha nem lép túl. Hogyan is tudnánk egy ilyen esetet elfelejteni? Vagy éppen azt a pillanatot amikor megtudjuk? Számomra az az érzés olyan volt mintha a szívembe hirtelen többezer kést szúrtak volna, és miután a lehető legmélyebbre döfték őket, szép lassan, egyesével megforgatták volna azokat.

Fekete ruhák. Fájdalommal teli tekintetek. Szomorú arcok. Sírás. Sajnálkozó pillantások a hátadon. Virágcsokrok. Templom. Összetört szívek. Ezeket foglalja magába egy temetés. Eddigi életem során nem sok ilyen eseményen voltam, hála a jó égnek. Bárcsak most sem kellene itt lennie bárkinek is!

Az egész olyan gyorsan történt. Az egyik pillanatban még él és virul, a következőben meg már olyan mélyen alszik, hogy soha többé nem képes felébredni. Meghalt. Az egyik legfontosabb személy az életemben, feladta a szolgálatot, és a teste úgy határozott, hogy nem engedi meg többé senkinek sem hogy megérintse Őt. Még mindig nem tudom feldolgozni. Egyszerűen csak itt hagyott mindent és mindenkit. Persze nem önszántából. De mégis mit tett amivel azt érdemelte, hogy szemei örökre lecsukódjanak? Miért pont Őt ragadta el a halálnak nevezett démon? Nem tudom. És soha nem is fogom megtudni.

-És most megkérném Ariana Grande-Buterat, hogy lépjen fel ide, és mondjon valamit Malcolm McCormickról!-szólt hirtelen a pap. Felálltam a helyemről, és mellé sétáltam.

-Üdv! Ahogyan már az imént hallották, Ariana Grande-Butera vagyok! Malcolm McCormick volt barátnője. Tudom, hogy ez nem olyan oknak hangzik hogy én mondjak beszédet, de Mac nekem nagyon sokat jelentett. A drogproblémái miatt szakítottunk. És ezek a bajai végül meg is hozták a gyümölcsüket. Egy kicsikét magamat is okolom a halála miatt. Talán ha nem szakítok vele akkor életben lenne! Úgy értem, miért adagolná magát túl? Nem boldogságból! Nem tudom biztosan hogy miattam volt-e de soha nem is tudjuk már meg!-elkezdtem könnyezni, de ennek jeleit gyorsan letöröltem az arcomról-Mac csodálatos ember volt! Komolyan! Az egyik legfontosabb személy volt az életemben, és még mindig az. Néha elgondolkozom mi lett volna ha...ha nem lettek volna függőségei, vajon megkérte volna valaha is a kezemet? És én mit mondtam volna? Valószínűleg igent! Minden gondolkodás nélkül! Vajon boldogok lettünk volna? Egész biztosan! Vele mindig az voltam! Ha szomorú voltam, ő mindig megnyugtatott, már szimplán a jelenlétével is!-mosolyodtam el-Ott van például életem egyik legmegrázóbb eseménye. Manchester-ben, a koncertem után öngyilkos merénylet történt a kijáratnál. Hála a jó Istennek nem haltak meg annyira eget rengetően sokan, de nekem ez is elég lett volna ahhoz hogy depresszióba essek. Ez meg is történt volna, ha Mac nincs mellettem! De segített, támogatott, és bizonygatott hogy ez nem az én hibám volt! Talán most nem lennék itt ha Ő nem önti belém a lelket! Bárcsak most is itt lehetne és megnyugtathatna!-éreztem hogy ismét folynak le a könnyeim, de most nem töröltem le őket-Ha itt lenne, azt mondaná, hogy ne sírjak, együtt túljutunk ezen is, és szorosan magához ölelne. Istenem, bárcsak megtehetné!-itt egy kis szünetet kellett tartanom, mert hirtelen alig kaptam levegőt is-Elnézést! Tehát! Vannak itt olyanok, akik nem igazán ismerték Mac-et. Nekik most elmondom milyen ember volt valójában!-töröltem meg kicsit a szemeimet, és vettem egy jó mély levegőt-Mac egy Angyal volt! A drogproblémáin kívül más rossz tulajdonsága nem volt! Oké, talán kicsit makacs volt, de ez nem olyan rossz!-a tömeg lágyan felnevetett, így én is elmosolyodtam-Hatalmas szíve volt! Nála önzetlenebb, és kedvesebb emberrel még nem találkoztam! És olyan jó humorérzéke volt! Mindig meg tudott nevettetni! Rengeteget szórakoztunk és viccelődtünk egymással!-lágyan elmosolyodtam azoktól az emlékektől amik eszembe jutottak-Vele tényleg mindig boldog voltam! Életem legszebb időszaka volt amikor együtt voltunk! Annyira szerelmes voltam belé! És ha jól belegondolok, még mindig az vagyok! Szerintem mindig az leszek! Mert Ő volt az! Az exeim közül az egyetlen akivel igazán el tudom képzelni a jövőmet! Szerelem. Milyen szép szó nemde? És még milyen jó érzés! Egészen biztos vagyok benne, hogy Önök közül, a legtöbben már voltak szerelmesek! Azt mondják a szerelem elveszi az eszedet. Nálam ez nem így van! Legalábbis vele nem így volt! Mellette egy kész, érett nőnek éreztem magam, aki bármire képes! És tényleg bármire képes voltam! Erőssé tett, és magabiztossá! De nem vette el az eszemet! Sőt, tisztábban átláttam a dolgokat, mint az előtt! Nem is tudom mit mondhatnék még Önöknek, úgyhogy ha nem baj, most szólnék pár szót Mac-hez is!-mondtam, és odasétáltam a koporsójához.