Csendben /ÁTÍRÁS ALATT!/

1.

  Szépen megmunkált fenyőből készült ágy, fehér ágyneművel bevetve. Ezzel találkozhatott szembe, aki belépett a ház urának a szobájába. Nem meglepő egy gazdag ember ifjú örökösétől, hogy drága ágyban hajtja nyugovóra a fejét. A szoba szinte steril, fehér falak, hófehér bútorzat, egyedül a melegbarna színű ágykeret ütött el a szobát uraló, szinte vakító fehérségtől. Mindenki azt hinné, hogy az örökösnek egy nő akadt a horgára. Nem... nem szerette a csicsergésüket. Annál inkább a fiatal fiúkat. Sokkal naivabbak tudnak lenni, mint a nők. Mivel titkolniuk kell a hovatartozásukat, rögtön kapnak az alkalmon, amikor egy idősebb férfi felajánlja, hogy biztonságosan bevezeti őket a gyönyör világába. Habár a legtöbb társa nem volt nála sokkal fiatalabb, hiszen ő maga is csak a huszonötödik esztendejét töltötte. Még mielőtt belevágott volna, kikötötte, tizennyolc év alatt senkivel nem fekszik le, mindenkivel csak addig megy el, ameddig az illető akarja, és csak szüzeket avat be. Ezzel akarta biztosítani, hogy semmit ne kapjon el a kalandozása során. Ebből azért lejjebb adott, amint kiismerte a fiúkat. Rájött, mi az amit élveznek, mit kell adni nekik, hogy szét olvadjanak a gyönyörtől. Ezért cserébe nem kért igazán semmit. Nem tartotta magát prostituáltnak, se sugar daddynek. Lelki kapcsolatra nem igazán vágyott még, nem igényelte.

Legutóbb egy céges bulin szemelte ki őt valaki. Egy elit céges partin általában a méregdrága kaják, és a töménytelen pezsgő dominál. Az összejövetel szervezője, a második vezérigazgató kitett magáért. Töménytelen mennyiségű drága pezsgő, kaviár, különleges ételek a kis svédasztalon. Mindenki valamilyen fiatal lánnyal jelent meg, nagy eséllyel jó pénzt fizettek érte. Ő viszont egyedül érkezett meg a hatalmas házhoz. Picit égett a gyomra, az apjával ellentétben nem igazán kedvelte a partikat. Azonban így juthatott a legkönnyebben új husihoz. Néhanapján munkatársak mentek oda hozzá, hogy avassa már be őket. Gyakran a társadalmi rang miatt titkolták el a nemi hovatartozásukat, de kaphatóak voltak mindenre. Habár itt megcáfolta saját magát, hogy csak szüzeket vállal. Ezekben tényleg csak szélcsendben ment bele. Ha nem volt éppen a korához jobban illő kaland, jó a kedves beosztott is. Nem ez volt a vadászterülete.

A parti tulajdonképpen eseménytelenül zajlott. Beszélgetett pár gazdag emberkével, néhány befektetővel, partnerrel. Komolyabb előrelépés nem történt a cég ügyeiben. Valaki viszont nagyon megragadta a figyelmét a gazdag krémben. Az emelet felé vezető lépcsőn, magányosan ült egy fiatal fiú. Nagy eséllyel a vezérigazgató fia, máskülönben be se engedték volna a házba. Fekete, szemébe lógó, félhosszú haj, ajkaiban két piercing. Bőre enyhén sápadt, hófehér, nem sokat láthatott napot, hatalmas, kék szemei szinte világítottak az este félhomályában. Ő lesz az ideállis! Egyszerűen minden tökéletes rajta, ráadásul még korban is megfelelő. Ámbár mégse léphet oda hozzá azzal, hogy eljuttatlak csodaországba. Nem, ezt nem teheti meg. Meg kell várni, míg a fiú kezdeményez, márpedig kezdeményezni fog, mindez csak idő kérdése.

A parti lassan a végéhez közeledett. Miután lefosztották a svédasztalt, és szinte mindent kitárgyaltak, amit lehetett a cégek ügyeivel, lassan hazaindultak az emberek. Az üres pezsgős üvegeket a pincérek szorgosan elvitték az asztalok alól. Az egykori svédasztal maradványait egy tálcára gyűjtötték, a többivel pedig eltűntek a konyhában. Sam elbúcsúzott az egyik üzlet társától, majd vissza sétált az egyik szobor mellé. A lépcsővel szemben állt meg, hátha jobban rálát a fiúra. Kis notesszel a kezében ült az egyik fokon, és nagyon elmélyülve írt valamit. Majd felnézett a lapokból, és lassan lesétált a lépcsőn. Látszott rajta, hogy zavarban van, szinte nem vett levegőt, ahogyan a férfihoz közeledett. A kezében lévő jegyzettömb miatt megfordult a fejében, hogy a fiú csak egy jól álcázott újságíró. Igen, csak is az lehet! Máskülönben miért közelítene felé egy jegyzettömbel? Majdnem elkezdte a szokásos újságírólerázó szavait, amikor a fekete hajú fiú elkezdett jelelni. Siket lenne?

Végül a fiú egy cetlit nyomott a kezébe. Szép volt az írása, ugyanakkor enyhén keszekusza. Úgy lehet legjobban leírni, mint aki hadar, csak írásban. Nem, ezt ő se vállalhatja be. Ha a srác nem hall, és beszélni se tud, hogyan fogja megérteni? Hogyan fog szólni, ha azt kéri, hogy álljanak le? Honnan tudhatja, hogy mit akar a fiú, mit vár el tőle, milyen legyen vele?

Szétnyitotta a cetlit.

"Szia, Sam vagyok, hallottam már rólad. Siket vagyok, nem tudok beszélni, csak jelnyelven. De szájról olvasok."

A férfi meglepve nézte a fiút. Megrettent a bemutatkozástól, és amikor a fiú újra írni kezdett, beléhasított a gondolat. Egy siket fiú őt akarja első éjszakájára. A srácon egyébként nem látszott semmi, ami azt indokolná, hogy ne egy normális fiú vagy lány ágyában kössön ki. Magas, kifejezetten jó vágású, aranyosan vékony. Egészen cuki, szép az ajka, szemei egészen kifejezőek. Sok embert visszavet az ismerkedésben a vélt, vagy valós hiányossága.

A következő cetli azonban érdekesebbnek tűnt.

"A párom egy halló fiú, és nem akarom, hogy csalódjon bennem. Párszor már szeretkeztünk, de nem élveztem. Tudnál rajtam segíteni?"

A fiú szemei szinte könnyesek voltak, és arcán szégyen ült ki. Nem biztos, hogy akarja ezt az egészet... de ha rájön, hogy a partnere nem tudja nyújtani, amit akar, talán visszatáncol hozzá. Ezeknek a tinikapcsolatoknak a nagy részét inkább csak a kíváncsiság hajtja, nem igaz szerelem. Ha a párja nem fordít elég időt arra, hogy kitapasztalja, mit szeret, nincs semmi értelme fenntartani ezt a kapcsolatot.