instagram || jikook ff ✓

64.

Jimin szemszöge:

-Mi a baj?-Ült le mellém Jungkook.

-Az interneten már megint mi vagyunk a téma. Azt mondják, hogy bele ültem az öledbe. Miért nem lehet figyelmen kívül hagyni egy nyamvadt képet és miért kell mindent bele magyarázni?-Értetlenkedtem.

-Legközelebb majd azt is le fényképezzük, hogy le hajoltam hozzád.-Paskolta meg a combom Jungkook.-Ne is törődj velük! Ha jól esik nekik rólunk beszélni, akkor csak tessék. Legalább nekik is és nekünk is jön a nézettség, nem igaz?-Kezdett böködni.

-De..-Motyogtam.

-Ne legyél már ilyen!-Sóhajtott Jungkook.-Egyébként is. Van egy meglepetésem számodra. Gyere!-Ragadta meg a kezem, majd fel rángatott a kanapéról.

-Nem tudod inkább ide hozni?-Néztem rá boci szemekkel.

-Nehéz lenne, de ha ennyire lusta vagy..-Sóhajtotta, majd fel kapott a hátára. Meglepődtem hirtelen tettén, de aztán gyorsan észbe kaptam és meg kapaszkodtam, nehogy véletlenül le essek fél úton. Ki vitt a házból egészen az udvarra, majd le tett. Mielőtt bármit is kérdezhettem volna be fogta a szemem.

-Mit csinálsz?

-Innen így megyünk tovább.-Mondta, majd el kezdett vezetni. Pár perccel később meg álltunk, Ő pedig hatalmas mancsait el vette a szemem elől. Egyből ki nyitottam őket, hogy szemügyre vegyem, mégis mi a meglepetés.

-Hű..-Nyökögtem ki nagy nehezen.-Ez..Gyönyörű.-Fordultam Jungkook felé, aki mosolyogva vizslatott engem.

-Örülök, hogy tetszik. Akkor gyere és együnk!-Nyújtotta felém a kezét. Lassan bele csúsztattam apró kezem az övébe, majd hagytam, hogy a vörös terítős asztalhoz vezessen. Ki húzta nekem az egyik széket és meg várta míg le ülök, majd ő is helyet foglalt velem szemben.-Sokat gondolkodtam.-Nézett rám pár perccel később. Be kaptam a pálcámon lévő falatot, majd rá pillantottam.

-Min?

-Rajtunk.

-H..hogy érted ezt?-Köszörültem meg a torkom.

-Kedvellek Jimin. Nagyon nagyon kedvellek. Az instagramon láttalak meg először és nem gondoltam volna, hogy később ekkora benyomással leszel rám. Az első találkozásunk óta érzem, hogy köztünk többnek kell lennie mint szimpla barátság. Megijedtem..Ezért voltam veled elutasító egy időben. Aztán beszéltél velem és rá jöttem, hogy az nem megoldás, hogy meg próbállak el lökni magamtól. Hülyeség volt, hiszen szükségünk van egymásra. Nekem legalábbis szükségem van rád. Aztán úgy döntöttem, hogy mélyebbre ások az érzéseim között. Meg akartam bizonyosodni afelől, hogy ez egy szimpla fellángolás, vagy komoly. Ezért vittelek olyan sokat randizni és be vált, hiszen mostmár tudom, hogy komoly. Ezért hoztalak most ide.-Állt fel az asztaltól, majd elém lépett és le guggolt.-Jimin én nagyon sokat gondolok rád és nem tudok nélküled létezni. Minden egyes nap te jársz a fejemben és szörnyű úgy el ütni egy napot, hogy nem vagy ott velem. Hogy nem vagy az enyém. Szóval..Jimin! Lennél a barátom?-Nézett rám hatalmas bambi szemekkel, én pedig meg sem tudtam szólalni. Egy kósza könnycsepp folyt le az arcomon, akit gyorsan le töröltem, majd egy nagy levegő vétel után ki mondtam;

-Igen, Jungkook.-Mosolyodtam el. Arcomat kezei közé vette és egy szem pillantás alatt szüntette meg a köztünk lévő távolságot. Lassan mozgatta mézédes ajkait, hüvelykujjával pedig arcomat cirógatta. Jól esőn szusszantottam egyet, amikor is nyelve táncba hívta enyémet. Régóta vártam már erre a pillanatra, talán négy éve. Abban a pillanatban amikor meg láttam a debütáló Jungkook-ot a szívem félre dobbant. És most ismét félre ver, szintén miatta.