Rejtélyek Nyomában

9 ~

 Taehyung elborzadva nézte a tett helyszínét. Nem is csodálom, hiszen ha még nem is szörnyű látvány, de mégis egy hallott embert lát. És ő ehhez egyáltalán nincs hozzászokva. Nem is értem a többiek miért hozták magukkal.

– Miért kellett ide hozni? Maradhatott volna Jungkook-al, úgyis jól kijönnek egymással – súgom oda Yoongi-nak, hogy csak ő hallja.

– Azt hiszed jókedvből engedtem, hogy jöjjön? Nem akart maradni, nekem meg nincs erőm veszekedni – morogja bosszúsan. Nos, igen Yoongi nem szereti ha hátráltatják a munkájában, főleg ha az illető nem is rendőr. De egyébként nagyon segítőkész srác tudd lenni, mikor úgy tartja kedve. – Vajon miért ölhették meg? – bök fejével a holtestre, kit már betettek a fekete nejlonzsákba.

– Nem tudom biztosan, de valamit tudhatott amit nem lett volna szabad – arrébb lépek, hogy ki tudják vinni a testét.

– Nyilván, hiszen mi más oka lenne, de honnét tudták, hogy nyomozunk az ügyben? – teszi fel a kérdést, ami szerintem mindannyiunkat foglalkoztat – Már biztos, hogy van egy belsős ember – ennek így van értelme, hiszen akkor Dongsun-t miért épp az érkezésünk előtt egy órával ölték volna meg? Mégis miről tudhat, hogy csak most halt meg? Biztos tudott valamit, vagy esetleg látott valamit, amit nem lett volna szabad, különben az elejétől kezdve végeztek volna vele. Lehet nem olyan fontos, vagy konkrét az információ, viszont egy nyom lehet, ami közelebb vinne a lányokhoz. Lehetséges, hogy látott egy gyanús alakot, viszont nem tartotta fontosnak. De a kihallgatáson mi ennek utána jártunk volna. Eddig úgy látszik, hogy nyomon követik a munkánk, ami valóban arra add okot, valaki a kapitányságról mindent elmond a gyilkosnak. De vajon ki lehet az? Senki se viselkedett furcsán vagy érdeklődtek volna az ügyben.

– Mostantól semmit nem jelentünk a kapitányságnak. Valószínűleg van egy belsős embere – osztom meg a gondolatom, a többiekkel, kik érdeklődve néznek hol rám, hol maguk elé, mérlegelve a hallottakat.

– Engem aztán nem érdekel, csak Hyennie legyen jól – szólal meg Taehyung, pár perc csend elteltével.

– De Baekhyun hyungal se beszélhetünk? – érdeklődik Jungkook reményekkel teli szemekkel.

– Sajnálom, de még vele se. Feltűnő lenne ha ő az egyetlen aki kap információkat a nyomozással kapcsolatban, illetve ha segítene nekünk. A belsős ember vagy akár épp a tettesnek, egyből szemet szúrna és szinte biztos, hogy hyung bűnhődne érte – magyarázom a legfiatalabbnak. Nem engedhetjük meg, hogy még valakinek baja essen, így sietnünk kell a nyomozással. Jungkook csupán kedvtelenül hajtja le fejét, nagyot sóhajtva. Tudom, hogy most csalódott hiszen elmondása szerint hyung a példaképe, és az hogy nem kérheti a segítségét, biztos rossz érzéssel tölti el. De hyungot már csak a családja miatt is ésszerű kihagyni ebből. Számtalanszor lesz még alkalma együtt dolgozni vele. Együtt érzően veregetem hátha, egy apró mosollyal, majd a többiekre nézek.

– Akkor most mit tegyünk? – lép mellénk Jimin, aki eddig csendben figyelte az eseményeket.

– Először is felhívom Leeteuk-ok, hogy tájékoztassam a döntésünkről, addig te szépen gyűjtesz kis információt a szálódáról, és próbálsz beépülni a személyzethez. És ebben Jungkook fog neked segíteni – nézzek a még mindig bús fiatalra, kinek azonnal felcsillan a szeme, amint meghallja nevét – Hoseok pedig megállapítja pontosan a halál okát, Jin hyung értesíti Dongsun családját, és...

– Értjük Namjoon. Anélkül is tudjuk mi a teendő ha nem osztod ki folyton a feladatokat. Én vállalom a telefon átnézését, csak kezdj valamit vele, mert hogy hozzám nem teszed az biztos – félbeszakít a mondatom közepén, majd nagyon sóhajtva mutat Taehyung-ra. Természetesen gyerekkori barátom egyből érti, hogy valamiért nem kedveli őt az idősebb, amit eddig csendben túrt, de úgy látszik már nem bírja magában tartani.

– Nem tudom mi a bajod velem hyung, de illendő lenne a szemembe mondanod – ejti ki határozottan a szavakat, ami kissé meglep, ezért felhúzott szemöldökkel nézem az eseményeket.

– Hogy mi a bajom? Te vagy a bajom és az a fenevad gyerek éned. Mi a fasznak nem érted, hogy te ehhez nem értesz? Inkább utazz haza és tanuld a régészetet – köpi oda gúnyosan. Mindig is tudtam, hogy őszinte, egyenes ember, de ezzel túl messzire ment.

– Fogalmad sincs mit érzek, milyen pokoli érzés, hogy nem tudom él-e még egyáltalán. Van esélye rá, vagy ne is reménykedjek, hogy látni fogom még – minden egyes szava után egyre hangosabban ejti ki, ami Yoongi-t nagyon meglepi. Őszintén én se számítottam rá, hogy így fog vele beszélni, épp Taehyung, aki mindenkit tisztel. Még olyanokat is akik kicsit sem érdemlik meg – Mit tennél, ha a te párod is ezt élné át? – ordítja a végét. Lopva pillantok hyung-ra, várva erre mit fog reagálni.

– Két éve miattam halt meg életem szerelme.