ɪɴᴠᴏʟᴠᴇᴅ ɪɴ ᴍᴀꜰɪᴀ | ꜰᴇʟɪx [SZÜNETEL]

part 1 - rizs

Az életünk során sokszor hozunk jó, és rossz döntéseket. Ezek a döntések végig kísérnek bennünket az utunkon, és bizony sokszor van, hogy akaratunk ellenére mégis a rosszat választjuk. Elég egy kis meggondolatlanság, egy cseppnyi meghátrálás, és máris megtörténik a baj. Azt hiszem velem is ez történt azon a bizonyos napon. És hogy megbántam-e? Egyáltalán nem.

______

- Azt hiszem, feladom Eunji. - eleresztettem egy sóhajt, ahogy az ágyamon szétterülve feküdtem.

- Mi? Megőrültél Naeun? Nem adhatod fel, mikor nyilvánosan flörtölt veled! - barátnőm felháborodott hangja miatt muszáj volt eltartanom a fülemtől a telefont, különben lehet megsüketültem volna.

- Az nem flörtölés volt, hanem csak segített. Egyszerűen csak leejtettem a füzetemet, amit ő felvett nekem. - jelentettem ki, miközben a plafont bámultam. Egy pillantást vetettem az ablak felé és láttam, hogy már besötétedett.

- Ja, persze! Aztán megköszönted, ő pedig azt mondta, idézem; " egy ilyen csodás lánynak bármit. " - hangja pár oktávval lejjebb ment, ahogy utánozni próbálta Taehyung hangját. Még így is láttam magam előtt, ahogy arcokat vág beszélés közben, ezért muszáj volt elmosolyodnom.

- Jól van, majd holnap beszélünk, nekem viszont mennem kell. Szia! - köszöntem el, majd letettem a telefont miután ő is elköszönt tőlem.

A telefont az asztalra tettem, majd a lépcsőn lefelé menet megéreztem a jellegzetes vacsora illatot, ami a konyhából jött. Mosolyogva léptem be a fülkébe, ahol anya sürgött-forgott. Hátulról átöleltem, mire meglepődve fordult hátra.

- Hát te? - mosolyodott el, majd megkavarta az edényben lévő ételt.

- Lejöttem hozzád. - mondtam, majd szorosabban öleltem őt. Anya elnevette magát, majd megfordult, így kénytelen voltam elengedni őt.

- Ennek örülök, mivel elfogyott a rizs és szükségem lenne rá a Bokkeumbaphoz. Megtennéd, hogy elmész a boltba? Itt van a sarkon, és éjfélig nyitva van. - nyomott a kezembe egy adag pénzt, majd nyomott egy puszit az arcomra. Megsértődve fújtattam egyet, majd a cipőmet felhúzva caplattam ki a hideg éjszakába.

Összébb húztam magamon a felsőmet, és átkoztam magam amiért nem vettem le a fogasról a kabátomat. Rettentő hideg van, és sötét is. Elővettem a telefonomat, majd bekapcsoltam rajta a vakut, mivel ebben az utcában nincs lámpa, ami bevilágíthatná az utat. A kisbolthoz érve kikapcsoltam, majd a csengő jelezte, hogy valaki érkezett.

Meghajoltam az eladó előtt, majd hátra sétáltam a rizshez. Az utolsó sorban található, a középső polcon. Már csak két darab maradt belőle így érte nyúltam, mikor egy idegen kéz egyszerre ért oda az enyémmel. A kéz tulajdonosára pillantottam aki kapucnit viselt, így nem engedte látni az arcát. A kapucni alól viszont kilógott a haja, ami szőke színben pompázott.

- Mi olyan érdekes rajtam? - mély hangjától a hideg futkosott a hátamon. Soha senkit nem hallottam még, akinek ilyen mély hangja lett volna.

- S-semmi. - köhögtem egyet, majd elvettem a rizst és a kasszához siettem. Kifújtam a bent rekedt levegőmet, majd egy kényszer mosoly kíséretében elővettem a pénzt. Kifizettem a rizst, majd arrébb sétáltam, hogy eltehessem a visszajárót, mikor a fiút pillantottam meg a kasszánál. Rizs volt nála.

- Sajnálom uram, de ez a pénz nem elég. - a nő várakozóan nézett a fiúra akinek kezei ökölbe szorultak.

- Kérem! Kifizetem, csak had vigyem el! - egyik lábáról a másikra állt, miközben lefelé nézett.

- Sajnálom, de nem teheti. - mondta a nő érzelemmentesen, mire a fiú a rizst a földre dobta, így a csomagolása szétszakadt, a benne lévő rizs pedig szétszóródott a földön.

- Akkor tartsa meg ezt a kurva rizst! - kiáltotta el magát, én pedig megremegtem a hirtelen idegességtől. Elindult a kijárat felé, viszont mielőtt kilépett volna az ajtón rám pillantott, majd végleg elment.

A nőre pillantottam aki megrázta a fejét, majd elkezdte összeseperni a földön szétszóródott rizst. Magam sem tudom mi ütött belém, de kiszaladtam a boltból és szememmel az ismeretlen fiút kerestem. Úgy tűnt nagyon szüksége van rá, viszont nem tudta kifizetni. Az utca másik oldalán pillantottam meg, mire szélsebesen futni kezdtem.

- Hé! - fogtam vállára, mire megtorpant. - Tessék. - nyújtottam át neki a rizst, mire egy pillanatra felnézett a földről, viszont még így sem láthattam az arcát, ami felettébb frusztráló érzés volt.

- Nem is ismersz. Miért adod nekem? - pillantott a kezemben lévő rizsre.

- Úgy tűnt, neked nagyobb szükséged van rá, mint nekem. - motyogtam, mire lassan kivette a kezemből.

- Mivel hálálhatnám meg? - mondta inkább magának, mintsem nekem. Hangja talán még mélyebb volt mint eddig, majd tett egy lépést felém, mire a szívem ütemesebben kezdett dobogni.

- Vedd le a kapucnid. - mondtam ki az első dolgot meggondolatlanul, ami az eszembe jutott.