ɪɴᴠᴏʟᴠᴇᴅ ɪɴ ᴍᴀꜰɪᴀ | ꜰᴇʟɪx [SZÜNETEL]

part 14 - 30 perc pihenő

- Mindenki készen áll? - a tanár körbepillantott a buszban, ahol az osztály izgatottan várta az elindulás pillanatát.

- Igen! - válaszoltunk egy emberként.

Ezt követően a sofőr beindította a buszt és elindultunk Thaiföldre. A táskám a lábamnál volt a földön, hogy több helyem lehessen a székben, ugyanis mellettem ült Eunji, aki még mindig nem bírta kiheverni Bang Chant, így az egész hekker tudását bevetette ahhoz, hogy rátaláljon bármelyik közösségi oldalon.

Egy kezdő hekker próbál rátalálni egy profi hekkerre.

Felkuncogtam magamban, amikor végig gondoltam az előbbi mondatot.

- Hát anyukám ha te rátalálsz Bang Chanra a neten, esküszöm befűzöm neked Hyunjint. - nevettem fel, mire szúrós szemekkel nézett rám. - Most mi van? Eddig nem Hyunjin volt az Isten? - ráncoltam össze a szemöldököm.

- Az nem jelenti azt, hogy nem tetszhet nekem más is! - mondta, mire megforgattam a szemeim.

- Olyan vagy mint egy éhes állat aki épp becserkészi a prédáját. - ingattam meg a fejem nevetve. - Altató lövedéket ne adjak? - kacagtam, mire először szúrós pillantásokkal illetett, aztán mint akinek villanykörte van a feje fölött, nagy szemekkel nézett rám.

- Most hogy így mondod, lehet hogy nem árt-

- Csak vicceltem, Eunji! Csak vicceltem! - emeltem fel a kezeimet s néztem rá komolyan.

- Tök mindegy... Megoldom. - motyogta magában, majd ismét a telefonjába bújt.

- Komolyan mondom hívok neked egy orvost..

A busz megállt, mi pedig leszálltunk egy félórás szünetre egy benzinkútnál. Nyújtóztam egyet, majd Eunjival elmentünk mosdóba, ezt követően pedig vettünk egy vizet magunknak az útra.

- Figyi, én most kimegyek hátra felhívni a szüleimet, mondd meg a tanárnak hogy öt perc és megyek. - fordultam a barátnőm felé, aki bólintott egyet majd vissza sietett a buszra.

A benzinkút mögé sétáltam ahol senki sem volt és tárcsáztam anyukámat.

- Szia anya! - mosolyodtam el, amikor meghallottam a hangját. - Igen, most álltunk meg egy szünetre, hamarosan odaérünk. - feleltem mikor oldalra pillantva Taehyungot láttam meg közeledni felém. - Figyi anya most le kell tennem, majd visszahívlak ha odaértünk. - mondtam és már ki is nyomtam őt.

- Ne félj tőlem! - mondta gyengéden, ez viszont nem tudott meghatni.

- Hagyj békén! - mondtam ingerülten. Nem akartam hogy a közelemben legyen, és eltekintve attól hogy nem tudom miért féltem tőle, valamiért megrémisztett.

- Nem foglak bántani, úgy hogy kérlek ne menekülj előlem. - egyre közelebb jött hozzám, én pedig a szemeibe nézve őszinteséget vettem észre, ezért megálltam. - Nem akarom hogy rettegj tőlem.

- Akkor tegyél azért, hogy ne rettegjek tőled. - válaszoltam a falhoz préselődve.

- Ha nem engedsz közel magadhoz akkor nem tudok mit tenni. - mondta széttárt karokkal.

Azt mondtad, hogy itt leszel akkor is ha nem látlak.. Kérlek Felix, légy itt!

Taehyung közvetlen előttem állt meg. Nem jött se közelebb, se hátrább.

- Nem akarlak bántani.

- Akkor mégis mit akarsz tőlem? - néztem rá.

- Azt, hogy ne találkozgass Felixel. - felelte, mire jól képen röhögtem.

- Hát te nem vagy észnél. - mondtam nevetve. Nevetségesnek találtam a kijelentését, ugyanakkor egyáltalán nem értettem hogy miért akarja ezt.

- Komolyan mondom! - emelte meg a hangját. - Az a srác veszélyes!

- Ennek ellenére ő sosem hazudott a képembe.. - jegyeztem meg ránézve. - Sosem hagyott faképnél és csodával határos módon mindig ott volt amikor szükségem volt valakire! - válaszoltam dühösen, majd ellöktem őt magamtól. - Úgy hogy ha csak ennyit akartál akkor már mehetsz is.

Elléptem tőle, majd tovább akartam menni amikor a csuklómért nyúlt és visszarántott.

- Nem értelek téged.. - ráncolta össze a szemöldökét szemeimbe nézve.

- Azt hiszem elég világos voltam, amikor azt mondtam hogy ne menj a közelébe. - ahogy elnéztem Taehyung válla felett, észre vettem Felixet mire hatalmas súly esett le a szívemről.

- Ééés már itt is van az emlegetett szamár. - mondta, majd elengedett és Felix felé fordult.

- Menj vissza a buszra Naeun. - nézett rám Felix.

- Nem hagylak itt vele! - mondtam határozottan, majd Taehyung karjáért nyúltam hogy magam felé fordíthassam őt.

- Mit csinálsz? Hagyd abba! - szólt rám Felix, de figyelmen kívül hagytam őt.

- Kérlek Taehyung, ne rendezz jelenetet. Ha azt akarod hogy ne féljek tőled, akkor most menj el! - mondtam, mire kis habozás után bólintott és lelépett.

Felix azonnal felém rohant és szoros ölelésbe vont.

- Ugye jól vagy? - hajolt el tőlem, majd kezeit az arcomra tette és ellenőrizte hogy nincs-e semmilyen sérülésem. - Mondtam hogy itt leszek. - mondta ismét szemeimbe nézve. - Nem kell félned.

- Tudom. - feleltem. - Tudom, hogy nem kell félnem. Tőled nem félek, Felix. Melletted biztonságban érzem magam. - válaszoltam apró mosollyal az arcomon. - És tudom, hogy tegnap azt mondtam hogy ne gyertek, de mégis.. örülök hogy itt vagy. - nevettem fel kínosan, mire elmosolyodott.

- Végig itt leszünk veled. Ne feledd. Még ha nem is látsz engem, én látlak téged. - mondta, majd mielőtt válaszolhattam volna ajkait az enyémre tapasztotta.