a második tanítási nap, már nem volt annyira laza, mint az első, de azért nem is hajszolták túl magukat. az ismerkedés elvette az időt meg a tankönyvekkel való babrálás a füzetek átnyálazása.
taehyung pedig szabadulni sem tudott a tegnapi jelenettől. egyfolytában lejátszódott előtte, hogy ki mit mondott és mit csinált. jungkookot vizslatta egész áldott nap, minden percben. a szünetekben még szemelől sem vesztette, pedig nem kicsit diskurált a többi osztálytársával. tervezgették a jövőt, hogy mit csinálnak majd, ha vége a sulinak, a hégvégi bulizásokat. úgy unblock mindent átbeszéltek, ahogyan azt úgy illik. jungkook még a közelükbe sem ment. az üres teremben hallgatott zenét, miközben az ablakon bámult kifelé. ezer szónak is egy a vége, így kerek perec kigondolta taehyung, hogy igazán gyönyörű látványt nyújtott így a fekete hajú fiú. az meg még csak rátett egy lapáttal, hogy a nap sárgás színe rávilágított hófehér bőrére.
— nem akartam megkérdezni, de már kezdd kínossá válni számomra — szólt jungkook, miután véget ért a hatodik óra. taehyung keze megállt a pakolásban, szemei pedig az előtte tornyosulóra tévedtek — miért bámulsz egész nap? — mondta ki nem kerülgetve a forró kását.
— nem bámultalak — hazudta reflexből — eszem agában sincs bámulni téged.
— mondták már, hogy rohadt szarul hazudsz? — rázta meg a fejét hihetetlenül aranyos mosollyal a szája szélében.
— párszor megkaptam — bólintott helyeslően — mennem kell — helyezte bele a tatyójába az utolsó füzetet is.
— taehyung — szólitotta meg végül, minden mindegy alapon — meghívhatlak egy kávéra?
───── ♡ ─────
hey, hát hogy vagyunk, hogy vagyunk? lol, um, enjoy it? ig jsjsns esku le kene szoknom arrol, hogy fel evente posztolok👍🏻
أنت تقرأ
𝘭𝘪𝘬𝘦 the 𝘧𝘪𝘳𝘴𝘵 snow ::♡ taekook ˎˊ˗
أدب الهواة❝egy koreai legenda szerint, ha leesik az első hó és valaki olyannal vagy, akit teljes szívedből szeretsz, rengeteg ideig együtt maradtok. ❞
