talking to the moon ~ |bang chan ff|

07

Hirtelen felébredtem, majd mikor a fejem alatt találtam a könyvem, remegve raktam a mellettem lévő éjjeli szekrényre és óvatosan oldalra pillantottam. Mikor nem láttam Chris-t a széken bepánikoltam.
Felpattantam és felültem az ágyon. A villany fel volt kapcsolva a szobába, de őt nem láttam sehol. Kimenni semmi esetre sem akartam, így magamra húzva a takarót próbáltam nyugalomra fogni magam. Mikor meg hallottam, az ajtó nyitódását, odakaptam a fejem.
- Hát te? Fent vagy? - kérdezte meglepetten az ajtóban álló fiú, miközben becsukta az ajtót és közelebb sétált.
- Ne gyere a közelembe Chris! - szóltam halkan.
- Most mi-... Mi történt? - kérdezte miközben közelebb lépett.
- Ne... Maradj ott! - mondtam elhaló hangon.
- Ameddig nem mondod el, nem tudok segíteni... - sóhajtotta és leült mellém a székébe.
- Vissza akarok menni a szobámba... - motyogtam és a takaróval és a telefonommal az ajtó felé indultam és kinyitottam.
- Oké.. VÁRJ MI?! - szólt hangosabban.
Kiléptem az ajtón, de amint elindultam volna, eszembe jutott....
Ugyan hova menekülnél Babygirl?
Lefagyva álltam és bámultam a sötétségbe, miközben újra és újra lejátszódott ez a jelenet a fejemben. Mégha csak álom is volt.
Ijedten léptem vissza a szobába, azzal nem számolva, hogy Chris jött volna utánam. Így nekiestem, aki vállamnál fogja tartott meg.
- Engedj el... - suttogtam.
- Álmodtál valamit, igaz? - kérdezni kis idő múlva, miközben kezei lejjebb tévednek.
Csak egy nagyot nyeltem és nem válaszoltam.
- Hallgatás beleegyezés. - sóhajtotta és elengedett.
- H-honnan... - fordultam közben felé.
- Azután kezdtél el így viselkedni, miután felébredtél... - nézett rám amolyan "ennyire hülye nem vagyok" nézéssel.
- Jogos. - motyogtam.
- Legalább elmondanád, hogy mit csináltam? - kérdezte enyhén felháborodott hangnemben.
- Hát, ohm... Maradjunk annyiban, hogy nem akarok veled sötétben a konyhába lenni... - jelentettem ki halkan.
- Oooh... VÁRJ MI??! - nézett rám kikerekedett szemekkel - Ugye... Ugye nem?
- Ha ugyanarra gondolunk, akkor NEM! Csak... Majdnem hehe - néztem el egy full más irányba. Baszki, miért vagyok zavarban!?
- Mi az, hogy majdnem?! - "akadt ki", majd egy pillanatra elgondolkozva hozzátette.
- Na várjunk csak, ha valakivel álmodsz, az azt jelenti, hogy akarsz tőle valamit. - vigyorodott el perverzen és közelebb lépett - Csak nem akarsz tőlem valamit?
- Dehogyis! - vágtam rá magyarul, majd angolul hozzátettem - Vagyis, nem, dehogy!!
- Uhum, én is úgy látom. - fonta keresztbe karjaim és úgy vizsgálta az arcom.
- Higgy amit akarsz, én mentem aludni. - vettem az ágy felé az irányt.
- Biztos nem akarsz átmenni ezek után a szobádba? - kuncogott.
- Fogd be, vagy kitiltalak a saját szobádból! - szóltam sértődötten és a elindítottam a 'Sleeping' playlist-em, majd próbáltam elaludni.
- Az én szobámban az én szabályaim lépnek érvénybe. - húzta ki a fülhallgatóm a fülemből.
- Nem fogsz békén hagyni igaz? - sóhajtottam fáradtan és kinyitottam a szemem. Megmondom nem kicsit ijedtem meg mikor ott guggolt előttem.
- De igen. - mosolyodott el.
A gépéhez lépett, majd valamit kattintott és hirtelen halk zenét hallottam a fülem mellől. Felnéztem és az ágy két végében 2 kis hangszórót véltem felfedezni, amit eddig csodával határos módon észre sem vettem. Miközben én a hangszórókban csodálkoztam, a fiú is elfoglalta helyét.
- Jó éjt. - szólt halkan.
- Nem fogsz így fázni? - utaltam arra, hogy nem takarózott be.
- Nálad van a takaróm - mosolygott és a tárgyra mutatott.
Az orromhoz húztam a puha anyagot és lényegesen érezhető volt rajta Chris illata. Vagyis csak hozzá tudtam kötni.
- Ellenőrizted? - nevetett fel.
- Tessék? - tértem vissza a takaró szagolgatásának tevékenységből.
- Hogy biztosan az én takaróm-e. - kuncogott.
Csak mosolyogva megforgattam a szemem, és rádobtam a takaróját.
- Naa~ Nem kapok levegőt - szedte le a fejéről a puha anyagot. - Neked nem kell?
- Az a tiéd. Nem veszem el. - ráztam meg a fejem.
- Akkor adj egy percet. - hadarta el, majd kiment a szobából.
Pár perc múlva visszatért a takarómmal és az egyik plüssömmel.
- Te.. most komolyan hozzányúltál a cuccaimhoz? - mondtam tettetett felháborodással.
- Aranyos a plüss kutyád - mosolyodott el gyerekesen és a cuccaimat ledobva elém az ágyra, a szekrényében kezdett el kotorászni. Majd előhúzott egy puha nyuszi plüsst, amin elkezdtem nevetni.
- Ez... Annyira abszurd. 
- Mi? Az hogy van egy plüss nyulam? - nevetett tovább a fiú.
- Az is, de nem. Ez az egész helyzet. Mintha ezer éve ismernénk egymást és nem egy teljesen idegen helyre jöttem volna...az első napomon bent ülök egy srác szobájában... Ez annyira furcsa...
Egy pillanatra rá pillantottam, mert percek múlva sem szólt semmit, de csak lehajtott fejjel ült és a kezeit bámulta.
- Chris? - szólítottam halkan.
- Igazat adok neked, de nem teljesen. - válaszolt, majd takaróját megfogva elhelyezkedett az ágyon és valami "jó éjt" félét motyogott.
- Neked is - mondtam halkan, majd az ágy szélére húzódva lehunytam a szemeim és hallgattam a hangszóróból kiáramló halk dallamot.

~• "Morning" •~
Már bőven hajnalodott és egészen világos volt, amikor felébredtem. Ugyan tudtam volna még aludni, de úgy gondoltam inkább kimegyek az udvarra és szívok egy kis friss levegőt. Egy pillantást vetettem a szuszogó fiúra, majd kiosontam a házból.
Leültem a hintába és elgondolkoztam.

~ Nem ilyennek képzeltem el ezt a munkát.
~ Nem kéne itt lennem.
~ Szánalmas voltam tegnap. Nyílt és őszinte. Amit ezer százalék, hogy meg fogok bánni.
~ Miért volt hirtelen olyan figyelmes és kedves?
~ Mit értett az alatt, hogy csak részben ad igazat...?
~ Miért nem tudom befogni a szám?
~ MI TÖRTÉNIK VELEM?

Fejemet fogva próbáltam rendezni a gondolataimat, amikor egy furcsa üzenetet kaptam...