Segítség! Azt hiszem beleszerettem a legjobb barátomba!

1.

-Jó reggelt világ! -ordította ki a lány, az ablakon át a szomszéd hazikónak, miután Lora kimászott az agyból.

A szemben lévő ablak is lassan kinyílt, méghozzá egy félmeztelen fiú erős karjával, mely ezután a fáradt szemeit dörzsölte göndör haját arrébbtűrve.

Lora ilyenkor már az ablakpárkányról, sárga lámás haspólójába és zöld kaktuszos cicanadrágjába bújva nézte a fiút.

Ez a fiú bizony nem más volt mint Noah. Aki 14 éve ismeri a lányt. Sokszor együtt visszaemlékeznek, hogy milyen is volt régen a sok közös fogócska és teaparti. Ezekért persze Noah különösen rajongott.
Remélem mindenki érti az irónia súlyát.
Igazából itt abba is hagyom a narrátorkodást, és hagyom, hagylak titeket siklani a történet fordulataival:

[Lora szemszöge]

-Szia szépség. -mondta kissé mogorván egyben fáradtan Noah.

Ne értsetek félre, imádom a srácot, de ha valaki nem ismer minket, könnyen azt tudja hinni, hogy együtt töltjük szerelmes napjainkat. Persze ez nem így van. Nálunk ez csupán átlagos. Ő a legjobb barátom, és sose lesz több!

-Szia csodafiú. -mondtam szintén mogorván.

Ekkorra már könyököltem az ablakpárkányon, mikor folytattam mondandómat;

Egy pólót nem akartál magadra kapni, mielőtt láthatja a napvilág, hogy milyen is az igazi kockahas?

- Tudhatnád, hogy az összes pulcsimat a te szekrényedben találnám.

Melyre én csak
-Igazad van. -nal
Válaszoltam.

Rögtön ezután odasétáltam Noah láttára a szekrényhez, hogy odaadják neki a "kikölcsönzött" pulcsikat.

Van egy régi megszokásunk. Mivel több mint 14 éve egymással szemben van az ablakunk (Kivéve mikor 2 hónapra szobát cseréltem, és minden reggel láthattam drága Marika nénink hátsó felét)

Van egy ilyen úgymond "cserebere a levegőbe" taktikánk. Egymással szemben át tudunk adni egymásnak dolgokat, anélkül, hogy bárki is megtudná.

Gondolok én például egy matek házira, egymásnál felejtett holmikra...

Szóval a szekrénytől visszafelé sétálva készültem átnyújtani Noah-nak 3 pulcsiját, mely kellett ahhoz, hogy ne legyen túl szellős öltözete... Viszont amikor Noah átvehette volna, Katelyn a 19 éves nővérem benyitott, a nyakláncát keresve.

A szomszéd ablakba persze rögtön meglátta Noah-t amint továbbra is odagyökerezve póló nélkül áll, ebbe az irányba fordulva.

Katelyn arcán látszott, hogy már nem számított neki az az elveszett nyaklánc, mivel tekintete megragadt Noah-n.
Mivel én álltam kettőjük között, meg kellett akadályoznom és abban a pillanatban szándékosan elejtettem Noah pulcsiját.

-Ezek szerint lent találkozunk! -mondta Noah.

Miután mindketten teljes sebességgel leértünk a két ház közé, ahol a pulcsi hevert, megszólalt (Noah, nem a pulcsi):

- Asszem a nővéred belémzúgott.

-Szerinted mindenki beléd zúgott. -zártam le.

- 8-kor a házunk előtt? -kérdezte. Ezzel a gimihez vezető fuvarra célzott.

- 8-kor a házatok előtt. -ismételtem.

Ezzel a lendülettel fel is igyekeztem készülődni.

45 perccel később már Noah piros leengedett tetejű kocsijában ültünk, miközbe teljes hangerőn, kiengedett hajjal énekeltünk.

A suliba beérkezve el is búcsúztunk;

- Mennem kell Lor'. Kémiám lesz. -mondta lehangoltan.

- Rendben, ügyes légy.

Majd elsietett kék-fekete táskáját maga után lóbálva, persze csak azután, hogy a homlokomra nyomott egy puszit.

Mint mondtam, nálunk ez átlagos, bármennyire is hihetetlen.