Segítség! Azt hiszem beleszerettem a legjobb barátomba!

2.

Miután a gimi végetért, a sárga-kék biciklimen tekertem haza.

Útközben, a Fizika házi megoldásain agyaltam,
de gondolatoaimat hamar megzavarta egy "szia!" A hátam mögül, mellyel (ha már a fizikánal tartunk) frontális ütkőzést folytattam a földdel.

Fölvánszorogtam, miután leporoltam a pólómat és ránéztem az éppen kiszakadt nadrágomra.

Ezután megkerestem a rejtélyes hang forrását, mely egy vörös, kicsit alacsonyabb, jó stílusú lányhoz vezetett.

Kicsit késve, de válaszoltam:

- Sz-szia!  -mondtam kínosan érezve a történteket.

- Tetszik a farmered. Vintage! -mondta egy kisebb francia akcentussal.

- Köszi... Vagy mi.
Amm, sose láttalak még itt.
Mióta laktok itt?

- Tegnap költöztünk ide, ha jól sejtem, egy utcába lakunk.  -mondta határozottan.

Amúgy Karola vagyok. -rántotta fel a kezét, egy kézfogásra várva.

- Én... én meg L-lora... Örvendek.-mondtam miközbe elengedtem a biciklit, mely azután a földre hullt.

Ha ugyanarra lakunk... Ízé... Mehetnénk tudod... - tudom, szánalmas, nem vagyok jó a barátkozásban,ezért van az, hogy már több mint 14 éve csak 1 barátom van.

- Úgyérted, hogy együtt menjünk haza?

-Igen... Erre céloztam.

Vajon ma egy rendes barátnőre teszek szert? Esetleg ő lesz az, akivel egész életemben mindent meg tudok beszélni?
Vajon...-ennél a gondolatnál félbe szakított Karola éles hangja:

-Nem beszélsz sokat, nem igaz? -egy furcsa, értetlen tekintettel válaszoltam erre,

Így volt ez egészen hazáig... Utoljára még elköszöntem, aztán számot cseréltünk.

Mikor hazaértem és bezártam magam mögött a bejárati ajtót, rögtön sóhajtottam egy nagyot, majd a szobámba levetettem magamat az ágyra.

Elővettem a telefonomat, hogy mindent elmondják Noah-nak. Az ágyon hasalva egyenesen az ablakon kinézve, Noah szobáját bámultam.

Az ágya és az íróasztala érintetlen volt, ami teljesen szokatlan. Noah ilyenkor már rég az ágyon szokott lazulni.

Vajon hol lehet?