Látom fagyos szívem,
Orvosom kezében.
Szép lassan dobog,
S csak egy fejemben járó dolog.
Túl sokáig éltem,
S csak idáig reméltem.
Már halott vagyok,
Még láttam pár vér buborékot.
Kipukkadtak,
Mint ahogy mások megfulladtak.
Én is így járhattam?
Vagy csak túl sokat mulattam?
Bármi legyen is,
Az élettel nem kompatibilis.
Rövid életünk hasztalan,
Utunk pedig céltalan.
Érzem ahogy zuhanok,
Tán nem is fel jutok?
A végén nagyott puffanok,
Igaz, nem a mennyben vagyok.
Rabszolgaként masírozott lelkek,
S látni rajtuk, hogy tehetetlenek.
Testükön évek hegei,
Látszik, egyik sem tavalyi.
Valaki vállamra té kezét,
Fagyos, mint friss hó mi lehullott.
Azt mondá rettenetes hangon,
"Üdvözöllek, eme pokoli paradicsomon.
Készülj újonnan érkezett,
Hisz itt már csak a szenvedés segíthet.
Lassan megkapod büntetésed,
Vagy ki tudja, lehet választónk téved. ,,
Befejezvén végre mondandóját,
Lassan suhintotta le kaszáját reám.
