Türelmem mostmár véges,
Lelkem vérre éhes.
Hazugságok egymás hátán,
S így csúsztok a jégtáblán.
Tartogatom kis titkaitok,
S csak gyűlnek az adatok.
Minden apró részlet megvan,
S össze kötöm őket pontban.
Mocskos szátok szép szavakkal,
Hátam mögött csúf lakattal.
Teszitek a jót és szépet,
Egyszer köszön a szomorú véglet.
Nem tartom sokáig ajkaim,
Lehullanak gátlásaim.
Tehetném én is veletek,
Helyette csúsznak le a felesek.
Forgathatnám bennetek én is késem,
Azonban nem ilyen a vérem.
Elhiszem hogy ez jó nektek,
Csak ne lennétek ily szemetek.
Ha nektek már nem kellek,
Hát engedjetek had menjek.
