Kint hatalmas vihar tombolt. Ebben a kora tavaszi időszakban ez nem volt megszokott jelenség. A házimacska csendben és teljes nyugalomban viselte az ég dörejeit, meg sem rezdült, mint aki már hozzászokott ehhez.
A gyerekek össze-összerezzentek a zajokra, de nem mertek anyjuk után kiáltani. Nagyok voltak már ők az ilyesmihez. Inkább csak csendben várták, hogy elvonuljon a vihar és nyugodtan alhassanak.
A családfő a tűz előtt, lábát felpócolva aludt a fotelban. Felesége a konyhában ügyködött. Ösztönösen érezte meg szükségét a gyerekek körül. Meleg teát készített, amit tálcán vitt fel, de előtte még alvó férjét betakarta és nyomott egy csókot annak homlokára.
Kopp, kopp. A gyerekek erre felültek ágyukban és szemükkel keresték a hang forrását. Kinyílt az ajtó és megkönnyebbülésükre édesanyjuk lépett be, gőzölgő bögrékkel, amiket a kis éjjeli szekrényre tett, majd meggyújtott egy gyertyát.
- Csak nem a vihar miatt vagytok még mindig ébren? – kérdezte elmosolyodva. Kisebb korában ő is félt ilyenkor. És csak a dada tudta elaltatni egy mesével.
A két gyermek bólogatott, mire egy-egy bögrét a kezükbe nyomott.
- Meséljek nektek? – ült le a kis fotelba, ami a sarokban helyezkedett el, nem túl messze a két kiságytól.
- Igen!
- Milyen mese?
- Fel fogsz olvasni? Adjunk könyvet? – csillant fel a szemük, miközben sorolták a kérdéseiket egymás szavába vágva.
- Csak addig érvényes az ajánlat, amíg csendben vagytok! Mit gondoltok? Sikerülni fog? – mosolyodott el és kortyolt saját bögréjébe.
A két poronty a kezüket szájukra tapasztva bólogattak. Egy ilyen ajánlatot sosem utasítanának vissza.
- Helyes! Helyezzétek magatokat kényelembe, ez egy hosszú történet lesz. Egy hercegnőről és annak szerelméről. – dőlt hátra ő is kényelmesen, ölébe helyezve a meleg bögrét, ami kellemesen átmelegítette.
YOU ARE READING
Út a szabadságba
FantasyEgy édesanya meséje, amellyel gyermekeit csillapítja a nagy viharban. Egy megtörtént eseményt mesél el, amelyet a királyságban betiltatott a király, szégyenében és haragjában.
