Eltitkoltan (HP ff)

Házak harca

Pár hét elteltével eljött a bizonyos első nap. Helga nénivel, a nevelőszülőmmel felszálltunk a buszra, és elindultunk a vonatállomásra.

-A papíron az van, hogy 9 és három negyedik vágány..van ilyen egyáltalán-néztem kérdő tekintettel a levelet, amit még régebben küldtek.

-Persze aranyom. Csak gyere utánam.

Számomra kicsit fura, hogy Helga néni így tudja ezeket a dolgokat, mert ő mugli. De kitudja.

A vonatállomáson a kilencedik és tizedik vágány között egy fal volt.

-Fuss neki a falnak, és a vágányhoz érkezel. Nekem sietnem kell, majd írok-mosolygott, majd el sietett.

Szóval fussak neki egy falnak. Kicsit félénken, de elkezdtem a fal felé szaladni. Mikor közel értem hozzá lehunytam a szemem. A következő pillanatban egy csomó ember vett körül, és egy hatalmas mozdony állt mellettem. A roxfort expressz. Körülöttem emberek búcsúzkodtak és integettek egymásnak. A vonat elég tömött volt, ezért gyorsan felszálltam, hogy találjak helyet. Az egyik fülkében két lány ült.

-Sziasztok-köszöntem-Leülhetek ide?

-Szió perszee-mosolygott a kisebb lány.- Én Victoria Ninett Stormer vagyok, de hívj csak Ninettnek. Most kezdek a roxfortban. Ő pedig a nővérem, Luna. Ő hugrabugos, remélem én is az leszek. Na és te?-huh ez a lány jó sokat tud beszélni.

-Engem Susan Hannah Evans vagyok, nincs tesóm, a szüleimet sem ismerem, és fogalmam sincs hova kerülök.

-Az szomorú. Uuu vegyünk valami kaját-nézett a folyosóra, ahol épp édességet árultak. Én kaptam Helga nénitől pénzt, de azt egész évre kell beosztanom, szóval nem hiszem, hogy el fogom szórni.

Indulás előtt még egyszer kinéztem az ablakon. Hirtelen megláttam egy mogyoróbarna női szempárt, és fura érzés csapott meg. 

-Amúgy te hazamész téliszünetbe? Nekem muszáj, anya nem engedné, hogy máshol töltsem a karácsonyt.-zökkentett vissza a szemben ülő lány.

-Hát nem hiszem, hogy a suliban maradnék szünetbe.

Ninett egész idő alatt beszélt, de jó társasága volt. Érdekes személyiség, örülök, hogy megbarátkoztam vele. És megérkeztünk.

Az iskola nagy terme hatalmas volt, négy hosszú asztallal, ahol diákok beszélgettek vidáman. Az első évesek kis csoportba álltak, és érdeklődve nézelődtek. Észrevettem Ninettet, aki boldogan integetett, mire visszaintettem neki. Aztán felfigyeltem egy kis csoportra, akik valaki körül álltak.

-Itt a híres halálfaló lánya!

-Neked is van sötét jegyed?

-Próbáltad már a crució-t? felétek állitólag híres átok!

Ki a fene lehet ez? A gyerekek körülötte gúnyosan nevettek. Épp odaindultam, mikor sikítás hallatszott. A fekete hajú lány rászegezte pálcáját egy vörös hajúra.

-Mi a neved?-kérdezte élesen.

-Izé..Peter Weasley

-Áhh egy Weasley. Ha annyira mulatságos a Lestrange név, akkor a te nevedet is megjegyeztem-mondta vészjóslóan, majd eltette pálcáját.

-Ki ez?-Kérdeztem egy mellettem álldogáló szőke fiútól.

-Lily Lestrange. Elég para-nézte a lányt.

-És te ki vagy?-kérdeztem tőle.

-Liam Malfoy. Igen, egy újabb Malfoy. Gondolom már hallottál rólunk. Elég híres a családom az árulásáról. Az apám Draco Malfoy.

-Igen, már hallottam..de én nem ítéllek el. Engem Susan Evansnak hívnak.- Mondtam. 

Ekkor McGalagony, az igazgató köszöntötte a diákokat, és elkezdődött a beosztás.

-Peter Weasley-hívta ki a vörös hajú fiút, aki egyáltalán nem szimpatikus. Ment is a nagyképű Griffendélesekhez.

-Victoria Ninett Stormer- a barna hajú lány boldogan ugrált oda a süveghez.

-Felettébb kedves, igazságos, pozitív-gondolkodott a süveg hangosan.-Hugrabug!

-Ezaz!-ugrott fel, és vidáman szaladt a sárga teritőjü asztalhoz. Hangos taps hallatszott, de hamar elhalkult.

-Lily Alicia Lestrange- a lány alig ült le, a süveg már mondta is a Mardekárt. Itt senki sem tapsolt. Ez a lány Bellatrix Lestrange lánya, a híres halálfalóé. Kicsit sajnálom. Én nem tudom honnan való vagyok sajnos, az is lehet..áh nem tudom.

-Susan Hanna Evans-hallottam meg, majd izgatottan sétáltam ki.

-Okos, megfontolt..és makacs, egyben ravasz is. Mardekár!- büszkén álltam fel, és vonultam végig a többiek között. 

Liam, a nemrég megismert fiú is Mardekáros lett, aminek örülök. Már nem mintha tetszene, csak szimpatikus mint barát.

A házbeosztás után mindenki felment a hálókorletébe. Este odamentem Lilyhez.

-Szia-köszöntem.- Furán nézett rám.

-Te nem félsz tőlem?-kérdezte. Hát elég fura az biztos.

-Nem félek. Én nem ismerem a családom, nem tudom kitől származok.

-Jó neked-mosolygott szomorúan. Elgondolkodva néztem, majd hirtelen megszólaltam.

-Szerintem nem kellene szégyelned a Lestrange nevet.

-Nem is szégyellem. Végülis Black vér folyik bennem ami elég nemes. Csak ezt a vért egy áruló adta nekem, aki nem is szeretett.

-Én meg baba korom óta egy nevelőszülővel élek. Az is lehet, hogy egy csöves gyereke vagyok-próbáltam valami érvet hozni. Egy pillanatra rám nézett, aztán elkezdtünk nevetni. A végén már könnyeztünk, pedig nem is volt oka.

-Köszi, hogy te nem menekülsz el-mosolygott rám.

-Semmiség. Leszünk barátok?-kérdeztem.

-Oh. Ezt még senki nem kérdezte tőlem. De persze-mondta, majd megölelt.

Ma két új barátot is szereztem, Ninettet, aki kedves és szórakoztató, és Lilyt, akivel meg tudok beszélni mindent.

Szóval boldog vagyok

HELOOOO remélem tetszett ez a rész, hamarosan hozom a kövit ESKÜSZÖM