S.T.A.L.K.E.R. Kihalt Mezők Délibábja

5. A Zóna Markában

Szokták mondani, hogy cseverből veredbe...na hát akkor mi most nyakig benne vagyunk. Ennél nehezen lehetne rosszabb, de legalább a kutyák eltűntek. Micsoda öröm. Ha lehetne most azonnal vissza mennék velünk harcolni.
Ez egy végtelenül szar nap, ráadásul nincs is hétfő, hogy lehet egy szombat ennyire borzalmas. Legszívesebben hagynám az egészet a fenébe, elegem van. De nincs mit tenni be kell fejezni amit elkezdtem nincs visszaút.
Bár nem tudom mit kezdek az előttem tornyosuló akadállyal vagy inkább akadallyokkal mert ugye több is van. Nehogy már unatkozzon a stalker.
Előttem nagyjából hetven nyolcvan méterre ott áll és néz bambán a Zóna legveszélyesebb teremtményéből rögtön kettő.
Na igen a kiméra nem játék. Egy igazi csúcs ragadozó. Méreteit tekintve olyan mint egy termetessebb oroszlán. erre attól az apró különbségtől, hogy két feje van 2 tömve borotva éles fogakkal amik bármilyen kevlár mellényt szétszednek. Úgy lopakodik mint egy macska és gyors mint a villám a hab azon a rohad tortán pedig az, hogy minden más lénynél gyorsabban regenerálódik. Már már vicc kategória egy lőtt seb a testén nagyjából két három percig van jelen aztán nyom nélkül eltűnik. Nem sok emberről tudni akik túl éltek egy kiméra támadást, olyanról akire egyszer több támadt még nem is hallottam bár ennek meglehet az oka.
Sok teória létezik a kimérákról, egyesek szerint valami elfuserált katonai kísérlet végeredményei, vannak ennél földhöz ragattabb elméletek is például az, hogy egyszerűen csak a sugárzás hozta őket létre és a házi macska mutálódott rokona. Amiben van némi ráció, megjelenésére nézve és életstílusát tekintve vannak hasonlóságok. Ám ezek mind csak képzelgések, amit viszont mindenki tud mint amolyan nyílt titkot az az, hogy a kimérák a Zóna Gazdáinak amolyan ,,fogd meg"-jei. Általában azokat vadásszák le akik akik valamilyen módon ártanak a Zónának vagy a Gazdáknak.
Óráknak sőt napoknak tűnő súlyos másodpercek tüntek el az éterben. Mi meg csak álltunk a mező közepén Daruval szó nélkül és nem is tudom min gondolkodtunk. Az, hogy az ő fejében mi játszódott le az számomra teljes sötétség. Én meg csak a halálomra tudtam gondolni, hogy soha nem jutok haza. Érdekes módon az olyan egyszerű dolgok kezdtek el hiányozni mint egy hideg sör vagy a sztripper csajok a bárban.
Már a kutyáknál tudtam, hogy valami nincs rendjén nem szokott ilyen ,,mákom" lenni. Biztos ez a köcsög hozza a fejemre ezt a sok szart.
Előttünk a Zóna két kaszása szépen komótosan elindult félénk. Fölösleges lőni vagy szaladni. Két kimérával egy katonai stalker osztag se tudna végezni nem, hogy mi könnyű kézi fegyverekkel. Csak álltunk még mindig teljes csöndben és nyugalmban. Hál istennek Daru se kezdett el lövöldözni.
Tőlünk negyven méterre megállt a két bestia és elkezdtünk farkas szemet nézni. Előnyben voltak tekintettel a két fejüre. Ám ez meglehetősen rövid ideig tartott. Bele szagoltak a levegővbe és úgy el tűntek mintha soha nem is léteztek volna.
- Ee..e.ezek mik voltak Adu?- Habogot az a szerencsétlen mellettem.
- A Zóna két csúcs ragadozója apukám. El se hiszed, hogy milyen mázlink van, még a kutyák is elhúztak. Az a kettő lehet akaratlanul de megmentett.
- Aha, persze jól van. Légyszi húzzunk innen kezdek parás lenni.
- Többször kérdés se kell. Viszont kettőzd meg a figyelmed. Nagyon rossz érzésem van.
Még kellett mind a kettőnknek egy két perc míg kihevertük az elmúlt húsz perc eseményeit. Szerintem őt évet öregedtem. Ha most nem őszülök meg akkor soha!
Innen Agropromtól egész gyorsan el lehet jutni a Yantar-tóhoz, kis szerencse és sötétedés előtt ott vagyunk. Mondjuk az éjszakázás az kérdéses lesz, de biztos találunk legalább egy bunkert ami hellyel közzel lakatlan.
Az utunkat nem keresztezte semmi eget rengető kihívás. Mondjuk ezek után ,,elvártam" a Zónától némi kopenzációt. A táj is elég egyhangú volt. Az ég szürke színekben pompázik, a fák (már ha annak lehet nevezni azokat a földből kiálló karókat akkor) egész unalmasak. Nem olyan szépek élettel telik mint a rendes világban. Inkább búsak és hallottak. A levegő pedig szokásos enyhén kesernyés ízű amit nem jó lélegezni, egyik barátom mondta nagyon szépen ,,itt még a levegőnek is halál íze van". Ami sokkal jobban hangzott volna ha nem utolsó mondatként hagyja el a száját, bár ismerek ennél rosszabb utolsó mondatot is.
Nagyjából fél úton jártunk és meglepően gyorsan haladtunk. Egy dolog zavart igazán. Az a mocsok nagy sár, csak az ne lett volna. A Zónába indulásunk előtti napon elég nagy zuhé volt és nem száradt fel. Egyébként se szeretem a párás levegőt. Nehéz lélegezni könnyebben kimerül az ember, plusz rossz közérzethez is hozzá járul. De legalább jobban észre lehet venni a különböző csapdákat a laza földben szép nyomot hagynak.
Daru még mindig enyhén sokkos állapotban van, nem csoda, hogy megviselték az események még nekem is sok volt. Majd este beszélgetek vele hátha attól feloldódik egy kicsit. Nem jó ha ennyire feszeng. Rosszat tesz az ideginek, a Zónában pedig lét fontosságú a józanság.
Dagonyázasunkat egy szerencsétlen röfi távoli hálál tusája szakította meg. Egy ideig próbáltam füllelni hátha rá jövünk ki volt a hóhér. Nem hiszem, hogy ember volt akkor lett volna lövés hang itt viszont csendben jártak el. Lehet valamelyik kiméra szórakozott kicsit egy röfi nekik másra nem is igazán jó.
Már benne jártunk a nap lementében amikor megpillantottuk a Yantar-tavat. Gyönyörűen tükröződött a tó vizéről a lemenő nap fénye. A Zóna járó már egy pillanatra képes is elfelejteni, hogy mindegyik bokor mögül veszély leselkedik rá.
- Tudok nem messze egy bunkert. Nem a legjobb hely de egy éjszakára bőven jó lesz.- Vetettem oda Darunak és válaszra sem méltatta tovább indultam előre.
Az elmúlt két órában nem szóltam hozzá de még nem is akartam beszélgetni és látszólag ő se bánta ezt. Nem volt túl jó kedvű.
Lassan leereszkedtünk a csúszós domboldalon és elindultunk a tó partra. Még mindig nyugodt volt a környék. Már már festői bár minket nem a táj vonzott de azért meg ért egy misét. Ahogy a nap lebukott mi úgy érkeztünk meg a ,,szállásunkra" két embernek bőven kényelmes és tágas bunker meglehetősen jól védett és száraz, nem egy kitörést vészeltem itt át. De ami a leg vonzóbbá teszi az az, hogy teljesen lakatlan és nem is költözik ide be egy mutáns se.
Amint le értünk a bunkerbe rögtön elkezdtük ,,belakni".
- Dobd le a hálózsákod a sarokba én hozok pár ládát jó lesz tűzifának.
- Rendben Adu, te hol alszol?- Kérdezte olyan unottan mintha a bankba lenne.
- Azt majd én tudom, valahol én is a fal mellett szoktam.
- Akkor kérem a zsákod leteszem valami jó helyre.- Csöndben a kezébe dobtam és elmentem csinálni a dolgom.
Örülök végre úgy érzem megtört köztünk a jég. Lehet szép lassan csapat lesz belőlünk, bár nem tervezek vele hosszú távon de ki tudja mit hoz a jövő...
Alig húsz perc telt el és már is égett a tűz, rajta forrt a tea víz mi pedig az előző életünkről beszéltünk. Nem szokásom arról beszélni mit csináltam a stalkerkedés előtt de valahogy kellő képpen komfortosan éreztem magam.
Ha valakit érdekel akkor egy egyszerű Minszki villanyszerelő voltam alig pár éve. Szép kis élet utat jártam be és még hol a vége.
- Mond csak kölyök tényleg semmi ötleted arról ki az a Munszu vagy, hogy mit keresünk?- Váltottam kicsit komolyra a témát.
- Arról, hogy ki az a Munszu nem sokat. Úgy tudom régen Stalker volt vagy valami hasonló de volt valami köze a Zónához az biztos. Azt meg nem kötöttétek az orromra, hogy mit keresünk.
- Utóbbi jogos, de akkor is nincs semmi sejtésed. Egy elcsípett szó vagy hasonló?
- Hát valami nagyon speciális kő vagy mi fene de tényleg nem tudom.
- Relikvia..
- Tessék?
- Relikvia nem kő. Gondolom valami relikvia kell neki. Csak azt nem értem minek csap ekkora hűhót. Ha kikerül a Zónából akkor úgy is elveszti a képességét amint lecsökken az energiája, már ha van neki bármi tulajdonsága. Nem láttad véletlenül azt a ,,követ"?
- Egyáltalán nem, a vezető rögtön betette egy széfbe úgy, hogy mi ne lássuk. De azt biztosan mondom, hogy Feketés fénye van, ennél többet viszont tényleg nem tudok.
- Feketés fény...hmm ötletem sincs.- Csóváltam a fejem gond terhelten. Basszus tényleg nagyon ritka cucc lehet mert még hasonlóról sem hallottam, bár simán lehet, hogy Daru csak átvágott ezzel a mesével..ki tudja.
- Adu nem baj ha alszom? Nagyon fáradt vagyok.
- Nem nem dehogy baj. Akkor kezdem én az őrséget. Nagyjából négy öt óra múlva keltelek.
Addig meg lesz időm gondolkodni az elmúlt pár nap igencsak húzós eseményein. Nagyon érdekel mit akarhat az a szét láda Ádám már ha így hívják. Viszont az az infó kétségtelenül érdekes mi szerint volt köze a Zónához. Ezek szerint tudja mit akar kihozatni és egyre valószínűtlenebb az a gyanúm is, hogy csak valami kispályás bunkó.
Bár csak vége lenne már ennek az egésznek. Unom ezt a sok szart.