S.T.A.L.K.E.R. Kihalt Mezők Délibábja

8. Mező szélén

Hosszas út után elértük a Katonai raktárakat, szép látvány innen tisztes távolból de közelről maga a pokol. Tele van zombikkal, vérszívókkal és persze hemzsegnek ott az írányítók. Egyesek szerint az írányítók valami katonai kísérlet balul elsütni végeredménye. Megint mások szerint a Zóna szülötte. Én viszont úgy vagyok vele, hogy mindegy, nem mindegy honnan jött? A lényeg, hogy fog rajta az ólom.
Egyszer csak feltűnt a távolban egy ember alakja messze volt nem láttam jól de ordított róla hogy stalker. Ő is kiszúrt minket és egy határozott kört rajzolt a levegő (ez az egyezményes jele annak, hogy békések a szándékai). Én is viszonoztam és csak ekkor tűnt fel a kék kendő a fején. Tehát szolgálattól van a srác... vigyázni kell azokkal a fanatikus barmokkal, lőnek minden mozgó mutánsra.
- Ki ez Adu?- Kérdezte bátortalanul Daru.
- Te azt hiszed mindenkit ismerek a Zónában? Valami kutya táp, ne foglalkozz vele.
Ahogy haladtunk a fenyvesek szép lassan elfogytak és helyüket kisebb bozótos vette át. Egyértelmű jele annak, hogy közeledünk a Zóna szívébe és egyúttal a Kihalt mezőkhöz is.
Kora délutánra értük el a mezők szélét, ekkor egy kis pihenőt rendeltem el.
- Gyere ide Daru. Jó lenne ha most már elmondanád innen merre kell menni.
Daru fáradtan ledobta táskáját egy korhadt farönk mellé és maga is rá ült.
- Kb három négy kilométerre délre van egy kis domb, annak a tövébe van a lejárat, csak egy hülye tudná elrontani az oda utat.- Mondta meglepően kaján vigyorral.
- Ahha még ma odaérünk...ez végül is jó hír, de nem tudom hol éjszakázunk majd. Mit szólsz az esti sétához? Nagyon romantikus főleg itt a csillagok alatt.
- Inkább a bunkerben aludnék. - Mondta meglepően fáradt hangon, látszik rajta ,hogy kezd hozzá szokni a Zónához.
- Még jó, hogy nem te döntesz tejfölös szájú.- Azzal félbe is szakadt a beszélgetésünk
Tíz tizenöt perc után jeleztem, hogy indulni kéne. Hamar össze kaptuk magunkat és már tapodtuk is a földet a végzetünk felé.
Távolról egy malac utolsó halál hörgéseit hallottuk de ezen túl eseménytelen volt az út. Itt ott egy két anomália elszórva egy két ősrégi fém darab valamikor az atomerőmű első robbanásakor kerülhettek ide.
A Kihalt Mezők mint mindig most is hű volt nevéhez, kopár és unalmas. Alattunk egykedvűen ropogott a sugárzástól kiszáradt és természetellenesen elszíneződött fű. Sugárzásról jut eszembe, még évekkel ezelőtt amikor a Zónába jöttem hallottam egy borzalmas viccet miszerint minden stalkernek sugárzóan jó a kedve.
- Adu innen nagyjából 30 perc a bunker lejárata.- Szólalt meg Daru mögülem kizökentve a nosztalgiázásból.
- Remek hír! Ez azt jelenti, hogy erőltett menettel holnap estére a határnál vagyunk.
- Akar a franc sietni, így is kivagyok. Van időnk.
- Persze nem a te szerelmed van egy eszelős virsli ujjai között.- Vettem neki oda. Amikor az ember azt hiszi ,,na végre kijövünk egymással" nesze neked.
A maradék fél órát teljes csöndben tettük meg minden gond nélkül. A távolban látszott a Vörös Erdő az mögött meg valahol a Radar lapul benne megannyi őrült szektással. Egyik szarabb mint a másik, mázlis, hogy a közelükbe sem kell mennem.
- Az ott a te kis dombod mögötte a bunker ajtóval?- Kérdeztem mérhetetlen egykedvűséggel, ez a hely mindig közönyt ébreszt bennem.
- Igen az az, ha oda viszel akkor a bejuttatom magunkat.
Egy hevenyészett fél mosollyal megfordultam és elindultam a bejárathoz Daru végig szorosan mögöttem jött.
A bunker ajtaját egy kóddal lehetett kinyitni, egyszerű négy számjegyű kód mégis elég ahhoz ,hogy ne menjen be akárki. Amikor Daru beütötte a kódot szinte hallani lehetett ahogy a hidraulika halkan szisszen egyet és az ajtó egy kicsit meglazul, ahogy odébb toltuk a masszív acélszörnyet erdő penész szag áradt ki a szabadba.
- Figyelj Daru, most felvesszük a gázmaszkot és elő a zseblámpával szükség lesz rá.- Daru szó nélkül látott hozzá a ,, feladathoz"- Ja és még valami figyelj oda az ilyen helyek ritkán lakatlanok.
És ezzel megindult a kis elit alakulatunk a föld mélyére azért, hogy valami olyat hozzon el onnan ami sose volt az övé és igazából sose lesz a tulajdona mégis kész érte ölni és pusztítani. Nos igen ez a stalkerek végső tragédiája.