Vámpírokkal az élet

Hiyori

Luen:

-Halló. Ganda Haru. Kivel beszélek?

-Szia Haru.

-Lunie! Te meg honnét tudod a számom?

-Yukina megadta.

-Jaj az a lány te jó isten! –sóhajtott. –No, és miért hívtál?

-Mert már most hiányzol...

-Luen...

-Hiányzol Haru. Olyan rossz nélküled.

-Te is hiányzol nekem Lunie. De muszáj segítenem a nővéremnek. Viszont megígérem, hogy amint lehet haza megyek hozzád.

-Megjöttünk öcsi.

-Kuss. Nem látod, hogy épp telefonálok?

-Jól van nyugi.

-Később felhívlak Luen, most mennem kell.

-Rendben. Szeretlek Haru.

-Én is Szeretlek Lunie.

Miután lerakta még nyomkodtam egy kicsit a készüléket. Ahogy telt az idő úgy ragadott el az álmok világa.

Haru:

Nagyon meglepett, hogy felhívott. Tényleg ennyire hiányoznék neki? Gondolataim Közepette kiszálltam a kocsiból és bőröndöm kivéve beléptem a házba.

-Anyu! –kiáltotta egy 5 évesnek tűnő kislány majd felugrott a földről és felénk rohant.

-Hiyori. Apu még nincs itthon? –válaszul csak megrázta a fejecskéjét.

-Anyu. Ö ki? –mutatott rám Hiyori.

-Ö a nagybátyád Haru. Haru a kisöcsém. Haru ö a kislányom Hiyori.

-Szia Hiyori. Hány éves vagy?

-5.

-Tudod melyik volt a tiéd. –nézet rám nővérem.

Felvittem cuccaim a régi szobámba. Visszamentem a napaliba és leültem Hiyoival játszani.

Hiyorinak derékig érő fekete a haja és lila a szeme. Kissé vissza húzódó, vicces, vidám lány. Nagyon élénk a fantáziája. Most épp azt játsszuk, hogy ö egy hercegnő, én pedig a herceg, aki megmenti a gonosz sárkánytól, akit az egyik plüss macija alakított.

(Író: Áhhhh... Elolvadok a saját karaktereimtől!)

-Véged van gonosz bestia ki hercegnőket rabolsz. –mondom megjátszva a szerepem.

-Véged neked lesz ember. –mondja, majd felém hajítja a macit.

Nevetve kapom, el a felém hajított játékot majd úgy teszek, mintha birkóznék vele. Végül Felkelek a földről és oda megyek a kislányhoz, majd felkapom az ölembe.

-Hol marad a megérdemelt puszim? –vigyorogtam, mire adott egy puszit az arcomra.

Nevetve tettem le, majd nővéremre néztem, aki mosolyogva nézet ránk. Mikor Hiyori végre elfáradt, az ölembe vettem és olvasni kezdtem neki. Nem sokára nyílt az ajtó és valaki belépett rajta. Ez a valaki, pedig olyas valaki, akit nem szívesen láttok.

Hello borsók. Ma korábban hozom a részt, mert Tina drágám vacsi után le szeretne rángatni a Duna partra és csak kilence érnénk vissza. Utána meg már lusta vagyok írni. Remélem mindenkinek tetszik a rész.

Pusz: Keiko-chan.