Szívemcsücske

2.rész

Gondolatok százai cikáztam a fejemben, próbáltam felfogni, hogy valószínűleg az említett személy akár már ma is felbukkanhat a pályánál és akkor elkerülhetetlen lesz a találkozásunk.

-Köszönöm Gábor, vele tuti eredményesek leszünk az olimpián.-próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra.

-Neked mindig a legjobbat Glória. Viszont most mennem kell, mert hamarosan megérkezik, és ki kell nyomtatnom még néhány aláírnivaló papírt.-reagálni sem tudtam, olyan gyorsan sietett el mellettem az irodája felé.

Mivel a falióra szerint már elkezdődött az edzésem, így hát nekiálltam a gyakorlásnak ismét. Tökéletesítettem a forgásaimat, a kartartásaimat. Később segítettem a serdülő versenyzőknek kicsit, mivel Gábor ma nem volt a helyzet magaslatán, tehát el is felejtette nem csak az én órámat, hanem a kisebbekét is. Néha megesik az ilyen, de szerencsére jóban vagyok a lányokkal, így elfogadják a tanácsaimat, mikor az edzőnknek más dolga akad.

Már a serdülők is végeztek, mikor felbukkant Gábor.

-Angyalkám, Andris menedzsere látni szeretné a tudásodat. Sikerült ma alkotnod valami szépet?-kérdezte.

-Persze, összedobtam egy koreot egy Sia számra.-válaszoltam.

-Na szuper, állítsd be a lejátszón, mi nézzük a lelátóról.-mondta.-Kiscsibéim, gyertek fel a lelátóra, nézzétek meg Glória koreoját.-intett oda a lányoknak.

Gyorsan beállítottam a zenémet, majd elindítottam és elkezdtem a koreot. Ebben a táncban most benne volt minden levezetni kívánt energiám, indulatom, félelmem az elkövetkező időszak felé. Próbáltam ezeken felül emelkedni, miközben a siklottam a jégen. Majd egy hatásos pillantást akartam vetni a nézőtérre, mikor egyszer csak egy összetéveszthetetlen mélybarna szempárba futott a pillantásom. Andris majdnem megbabonázott egy pillanatra, de a zene a tetőpontjához ért, így az alkalmat megragadva éltem bele még jobban a számba. Ahogy az énekes hangja elhalkult a dal végén, úgy hagyott el engem is az erő, így egy utolsó ugrás után a jégre hullva fejeztem be a táncot.

A pályát egy pillanatra csend töltötte meg, majd a lányok sikítozásától zengett az épület.

Gyorsan lesiettem a pályáról, majd rohantam is be az öltözőbe, megszabadulni a korcsolyáimtól, és az edzős ruháimtól. Tudom, hogy felismert. Láttam a szemében. Miután átöltöztem, már indultam volna a kocsimhoz, hogy haza menjek, de Gábor és Andris menedzsere megakadályozott ebben.

-Angyalkám, zseniális voltál!- lelkendezett az edzőm.

-Valóban, hatásos bemutatkozás volt kishölgy.-helyeselt a menedzser.-Nos, Gábor szerintem ez a lány tényleg megfelelő partner lesz András számára. Írjuk alá azokat a papírokat.-jelentette ki.

-Ezer örömmel, erre tessék..-vezette be az irodájába az úrat Gábor.

Most már nincs menekvés. Együtt kell dolgoznom Andrissal. Talán egyszer majd kiderül, mi történt tíz évvel ezelőtt.

-Hát, szia Gló.-zökkentett ki egy mély hang a gondolataimból, ahogy kiléptem a nyári forróságba. Andris ott állt az ajtótól két méterre a falnak dőlve. Fel kellett emelnem a fejemet ahhoz, hogy a mámorító szemeibe tudjak nézni, pedig a 175 centiméteremmel én sem vagyok egy aprócska teremtmény, de az ő 190 centiméteres magasságához képest talán mégis annak számítok.

-Szia.-köszöntem vissza. Egy pillanatig csend uralkodott közöttünk, majd inkább hátat fordítottam neki, és elindultam az autóm felé. –Üdv itthon.-vetettem még oda neki, ha már benne nem volt annyi, hogy bármit is mondjon nekem.