Madam Pomfrey azt mondta hogy Dracónak már nem lesz semmi baja. Megmutatta azt bájitalt amivel ezt az úgymond rohamot csillapítani lehet. Azt is megmondta hogyha ez mégsem sikerülne akkor adjak neki Bezoár követ. Azt is elmondta hogy ez után nagyon zavart lesz, és önbizalma se lesz, szóval nekem ezen majd segítenem kell. Még hogy nincs önbizalma. Néha talán túl sok is van.
A szőke fiú hirtelen és zihálva ült fel. Rögtön rám kapta a tekintetét.
-Te meg minek sírsz?-lihegett.
-Majdnem meghaltál.-mondtam.
-És az mit érdekelt volna téged?-kérdezte meglepettséggel. Bár szerintem érezte hogy ebben a gesztusában nincsen elég gonoszság így hát el fintorodott.
-Hát mivel rám vagy bízva így nem nagyon lett volna gusztusom kinyírni téged.
-Miért nem?
-Mert nem ölök, és...-fúj de utálni fogom magam amiatt ami most következni fog.-...a Mardekár értékes tagot vesztett volna el.
Draco meglepődött, nem is kicsit.
-Az igaz.-mondta. Hülye görény. Madam Pomfrey tévedett. Ennek még akkor is van önbizalma ha majdnem meghal. Bíztassa ezentúl az akinek van rá igénye hogy ezzel a rohadékkal foglalkozzon.
-Aludj.-mondtam. Ennek az egy szónak meg is lett az eredménye mivel Draco bele kezdett a ,,Nekem egy sárvérű ne mondja meg mit csináljak" szövegét. De mivel nem mondtam semmit így öt perc múlva már csak az egyenletes szuszogását hallottam.
