Az új fiú {BEFEJEZETT}

14.rész

-Akkor gyorsan döntsétek el, mert én nem fogom tovább hallgatni azt, ahogy egymásról áradoztok.-vallotta be
Amikor ezt kimondta , Gergővel rögtön egymásra néztünk amolyan ,,te is?" stílusban.

Miután Helga kiteregette mindkettőnk titkát miszerint ,,áradozni szoktunk egymásról" ,már ott is voltunk az iskolánknál.
Helga is odajött, mert úgy gondolta inkább be sem megy első órára, mint, hogy késve érjen be arra. Nekünk csak egészkor csöngetnek be, így mi pont nem késtünk el.
Sietve bementünk a bejáraton, tudni kell hogy, amikor bemész az ajtón egy nagy, tágas mondhatni aula fogad ami tele van kanapékkal, és én a barátaimmal ott szoktam lenni szünetekben.
Szóval ők most is ott voltak, kiegészülve néhány évfolyamtársunkkal, akikkel szintén nagyon jóba vagyunk.
Ahogy odaértem bemutattam nekik Helgát ők pedig nagyon kedvesen fogadták őt, bár Gergőt ismerték, ő nem igazán volt a mi baráti társaságunk tagja, szóval már indult is az ő haveri köréhez, amikor én hirtelen felálltam a helyemről és utánna indultam.
-Gergő!-kiabáltam utánna.-Ugye nem hitted, hogy csak így meglóghatsz?-mosolyogtam rá.
-Eszem ágában sem volt-védekezett.
-Azért ebben nem vagyok annyira biztos!-biggyesztettem le a számat.
-Jajj te-fogta kezei közé az arcom, várt egy kicsit majd hosszasan megcsókolt. Ott mindenki előtt. Úgy éreztem, enyém a világ. Talán akkor az enyém is volt.

Amikor visszaértem a többiekhez Helga Botond mellett ült egy 1 személyes fotelben. Nagyokat nevettek és látszólag nagyon élvezték egymás társaságát.
Botond is az évfolyamtársam, amióta átjöttem ebbe az iskolába azóta vagyok vele jóba, egyik nagyon jó barátom.
Bár én úgy tudom Helgával még nem igazán találkoztak maximum futólagosan amikor a barátnőm eljött értem egy buliba és Botonddal együtt vártuk őt, viszont akkor is csak köszöntek egymásnak, legalábbis nekem akkor ennyi tűnt fel, nem is gondoltam arra hogy esetleg lehetne köztük bármi is. Most viszont ahogy ott ültek és már csak az, ahogyan néztek egymásra olyan más volt, főleg a fiú irányából.

Amikor visszaértem mindenki úgy tett mintha semmi érdekes nem történt volna, tudták hogy Gergővel jóba vagyunk a csókot pedig pont nem láttak és egyenlőre ez így teljesen jó is volt, mert nem tudtam, Gergő elszeretné ezt mondani már most másoknak vagy várjunk e még vele. Viszont mivel már kb a fél iskola látta az elköszönésünket nem tarthatjuk ezt az egészet túl sokáig titokban, még ha szeretnénk akkor sem.