A következő kapuig

ONE: Morning

    Otthon voltam. Éppen a laboratóriumomban kotyvasztottam kénsavval, a monitorom fénye világította be az egész helyiséget.

  Mióta apám meghalt, azóta szinte minden második éjszakám álmatlanul telik. Szinte mardosott a tudat, hogy az öcsémen kívűl senkim sem maradt meg abból a balesetből. Nem tudom, hogy ez a baleset-kategóriába tartozik-e, de egyszerűen minden hátrahagyott nyom nélkül eltüntek. Irigy vagyok. Az emberekre, akik a szüleiket maguk mellett tudhatják..

   Na már most! Koránt sem erről óhajtok most beszélni, hanem arról az időgépről, amit édesapám rámhagyott.

  A nevem Kim Taehyung, 22 éves. Egyeseknek őrült-ként vagyok számontartva, míg mások egy fiatal csodakölyökként vélekednek rólam. Igazság szerint- ha az eset úgy adódik- megtudom érteni :)

  Egy régi és egyben legjobb barátom, nészerint Jeon Jungkook, aki két évvel fiatalabb nálam, minden egyes nap öntötte belém a lelket, kitartott mellettem valamint vigyázott is rám, annak érdekében, hogy ne legyek 24/7 magam alatt.

  Eluntam az agyam és nagyot sóhajtva feltápászkodtam a kényelmes székemből, hogy alaposan szemügyre vehessem az időgépet. Rettenetesen poros volt,(mint mindig) mivel az évek sorám nemigen értem hozzá. Kijelző ki volt esve a helyéről, tehát megpróbálkoztam azzal, hogy visszacsavarozom, mire felcsendült az asztalomról Justin Beiber-től a Yummy, amit lefogadok, hogy Jungkook állított be.

- Szia kook!- Köszöntem bele a telefonba.

- Mi a pálya Tae?- vette lazára a figurát.

- A szokásos. Bütykölök. Megint akadt egy kis munka..

- Neked mindig "akad egy kis munkád".     Már megint azt a masinát babrálod? Mellesleg nem kéne már egyszer kipróbálni végre?

- Egyedül nincs bátorságom hozzá, mellesleg félig szétjött állapotban található, valamint nem áll számdékomban kockáztatni.

- Taetae...

- Akarom mindani, egyenlőre..

- Mimdig ezt csinálod! Elkezdesz valamit, de soha az életbe nem fog tudni róla még a kölyköd se!

- Tudom, kiváncsi vagyok, ha neked ennyi dolgod lenne, de...átjössz délután?- váltottam gyorsan témát.

- Ez kérdés volt?- röhögött a másik vonalon.

- Rendben van, akkor főzök valamit..

- Ezt már szeretem Taetae!

- Tudom. Na gyere 1-re- vigyorodtam el, majd letettem a készüléket az asztalra.

  Na igen. Ha Kook átjön, akkor egyszerűen minden a feje tetejére áll. Sosem képes szembe nézni a következményekkel, egyszerűen ennek félelme nélkül jött a világra.

Egyik hobbia a porszívó-szerelés. Nem viccelek, egyik délután arra sikerült hazajönnöm, hogy a kedves nyugodt szívvel szereli szét a porszívómat, én meg teljesen le voltam döbbenve. Ezt követően a pultra támaszkodta fogalmazódtak meg e kérdések:  Először is. Miért akar a lakásombam porszívózni? De ami még kevéabé világosabb, hogy mit keres a HÁZBAN??
                           .....
  
Éppen végeztem a kijelző visszaszerelésével, mikor hirtelen felindulásból elkezdtem gondolkozni, minént fog örülni nekem ez a csüngőlepke.. Igen, jön a csodás pillanat, amikor kinyitom ezt az ajtót.

  - Na mi van, kijött a medve a barlangjából?- fintorgott unottan az öcsém. Már csak ez hiányzott!

  Jeongyu a világ legidegesítőbb testvére, hiába van csak egy belőle, néha úgy érzem, mintha három emberrel veszekednék egyszerre. Napkeltétől holdkeltéig azon van, hogy miné erősebben táncoljon az idegeimen vagy éppen 16-odjára hajítom ki a szobámból. Márha ezt lehet-e egyáltalám szobának nevezni.

  - Igen, éppen vadászni készül, mindazonáltal mindent eltüntet, ami az útjába kerül, főleg az ilyen nagyszájú majmokat- vettem komolyabb hangvételt a végére.

- Ez nem volt vicces! -tette karba a kezét.

- Éz az, amit te mondtál?- kerekedtek el a szemeim.

- Az tipik délelőtti köszöntés- felelte, miközben a haját piszkálta.

  Sóhajtozva meredtem a plafonra, miután elkezdtem vennj a cipőmet- Megyek a boltba hozzávalókért, ne gyujtsd fel a házat, még idavagyok légyszives- utasítottam.

Jeongyu közelebb lépett, makd idegesen megrázta a fejét.

- Már megbocsájts- támaszkodott a falnak- de ez a mondat ne a te szádból jöjjön már!

- Igazad van. És most kezdődik a reggeli rutinod.

- Naná!

- Akkor én mentem öcsi- megindultam az ajtó felé, de az a húgyagyú megint megszólalt- Tae, még valami- visszanéztem egy pillanatra, de csak ennyi hagyta el a számat: -Jeongyu! Olyan az agyad, akár a tojássárgája.

   Ajtócsapkodás közepette hagytam el a házat, majd kivonultam a kapun.

  Ekkora mázlija- mint az Egyesült Államok- sincsen senkinek, mint amennyi nekem van délelőttönként. És akkor még konkrétan el sem kezdődött a nap :(

    Hazaérve otthon sem leltem ám nyugalomra, megint összetalálkozott a tekintetem a majoméval és azt kívámtam, bárcsak arrébb menne, nehogy "véletlenül" ráessenek a cuccok.

- Tudod, mennyire utálom, amikor itt lábatlankodsz?- néztem rá mérgesen.

- Tudod mennyire utáom, amikor itt lábatlankodsz?- ismételte meg idegesítő és gúnyos hangnemben.

- Na, most volt elég, nem kapsz kaját. Takarodj el valahova enni- ordítottam annyira, hogy beleremegett a ház. Így nem tudok nekikezdeni a kimchikészítéshez. Lehetetlen!

  Az öcsém csak fintorgással díjazta a beszólásomat, majd szitok-szavakat szórva besomfordált a szobájába. Utálom a hátát nézni, de a képesebbik fele sem néz ki jobban egy tál polipnál. Most mi van?? Nem szeretem a polipot...

Pakolni kezdtem, amiket vettem. Már éppen az utolsó sárgarépát tettem a pultra, mikor Jeongyu kimerészkedett egy pár percig.

- Na nem mész? Tudod..zabálni.

- Nem. Tudom, hogy csak iróniával fűszerezve tudsz ilyet mondani. Támaszkodott ismét a falnak karba tett kézzel.

- Kis szaros..- motyogtam az orrom alatt- Ugye nem hallottál semmit??

- Mit kellett volna hallanom? A legújabb beszólásod?? Nevezz csak, aminek akarsz..- sütötte le a szemét.

- Hé!- tettem a kezemet a vállára- Ne nyavajogj már, kajálhatsz velünk- mikor ezt kijelentettem, teljesen lefagytam..basszus! Haladnom kell!!

- Azonnal segítened kell! Vágd föl a zöldségeket, könyörgöm!- kulcsoltam össze a kezem.

- Hát...- ingatta a fejét.

- Most az egyszer legyél jó tesó és vágd föl azt a nyomorult retket!!- fogtam meg a vállait ismét.

- Jó, csak ne szoríts már! Látod, te is tudsz idegesítő lenni! Pedig hanyas iQ-d is van?

- Nem tudom, de majd letesztelem, ha akarod- veregettem meg a vállát.