Grey Room [HyunLix]

Guilt

Ütemes léptek moraja töltötte meg a Szürke Szoba visszhangzó folyosóit. Az üres csempéken szigorú ritmusban koppant egy elegáns férficipő vastag talpa. Egy középkorú, kissé pocakos férfi célirányosan haladt végig a különféle szobákat, kamrákat összekötő korridoron. Öltönyt viselt, mely alól kikukucskált tökéletesre vasalt inge. Ujjaival játékosan lépegetett a világosszürke falon és hangosan fütyörészett. A tágas, csupasz térben hangja vérfagyasztóan terjedt a környező helyiségekbe. Magában számolta az összes ajtót, amely mellett elhaladt. Ismerte az összes szobát, kívül-belül.

Hisz ő maga alkotta őket.

A folyosó legvégén levő szoba elé érve megtorpant. Ezt tervezte a legtökéletesebbre. Ajtaja mellett apró táblácska tájékoztatott a terem számáról és annak örökös lakójának nevéről.

50 Hwang Hyunjin

Az férfi elővett egy mágneskártyát öltönyzsebéből, ajtót nyitott, majd belépett rajta. A tágas lakosztályban Hyunjin éppen főzött. Jobb kezében fakanál volt, balján konyharuha pihent. Az érkező férfi láttán kissé megugrott, s hogy a konyhában kialakult káoszt valamelyest csökkentse, szabad kéz hiányában csípőjével tolta be az egyik fiókot.

- Finomnak tűnik.

- Nem mintha hajlandó lennél belőle enni.

- Nem, valóban nem - mondta a férfi, majd nagyot szippantott a konyha telített levegőjéből - Az illata viszont nem túl jó. A fűszerezéssel gondjaid vannak.

Hyunjin nem szólt semmit, feltette a lábast a gázra és hagyta az ételt főni. Tökéletesen tisztában volt az apja nehéz természetével. Úgysem neki kell megenni.

- Milyen az új fiú?

- Ugyanolyan, mint a többi - jelentette ki Hyunjin vállat vonva - Nem hinném, hogy még túl sokáig erős marad.

- Ezt hogy érted?

- Meg akar halni. - Hyunjin nagyot nyelt, hátat fordított az apjának és megkavarta a készülő vacsoráját - Látom a szemében.

- Csak nem sajnálod?

A fiú vállat volt.

- Nem mintha megtehetném.

A férfi arca elkomorult. Kezét a magasba lendítve olyan közel sétált Hyunjinhoz, hogy a fiú arcbőrén érezte apja leheletét. Pár másodpercig farkasszemet néztek egymással. Hyunjin tudta, hogy valószínűleg bántani fogja az apja. Nem ez lett volna az első eset.

- Azt gondoltam, az effajta mocskot sikerült rólad lemosni.

A férfi jobb keze Hyunjin arcán csattant. A fiú hátrahőkölt, oldalát a mosogató peremének ütötte. Szája széléről apró vércsepp indult útnak egészen az arcpereméig, ahonnan fehér ingjére csepegett. Előre látható volt, hogy az ütésnek nyoma lesz. Hyunjin tekintetét a padlóra szegezte: nem merte megkockáztatni, hogy az apja szemeibe nézzen. Rettegett attól, amit bennünk láthat. Leginkább attól félt, saját magát látja majd viszont a pici tükrökben.

Apja hátat fordított neki és kisétált a szobából. Hyunjin egyedül maradt a gondolataival. Mellette a gázrózsán lévő lábasban egyre hangosabban fortyogott az étel és szagából ítélve kissé oda is égett. A fiú elzárta a gázt és ahelyett, hogy megterített volna, a fürdőszoba felé vette az irányt.

Szeme akaratlanul is csillogó szemű, véres ajkú tükörképén landolt. Szemei alatt karikák ültek. Az utóbbi éjszakák közül nem egyet töltött forgolódással. Folyamatosan gondolatok gyötörték. Terveket szőtt és elméleteket gyártott. Valóban tudja mit miért tesz az apja? Tényleg csak az anyján áll bosszút? És az új fiú? Mit tett Felix, amiért idezárták? Tényleg meg tudná őt szöktetni?

Hyunjin vizet engedett a kádba. Nem használt egy csepp meleg vizet sem. Úgy gondolta, a hidegtől mindent tisztábban lát majd. Szája szélén lassacskán elállt a vérzés, szeme medréből pedig szép lassan előtörtek a könnyek. Levetkőzött és testét a lehető leggyorsabban belemélyesztette a fagyos vízbe. Hiába készült fel rá, egy pillanatig azt hitte, leállt a szívverése a hidegtől.

Talán nem is bánta volna a pillanat hevében.

Alig kényelmesedett el a víz alatt, valaki kopogtatott az ajtaján.