Voltron Preferences

Első találkozás

Lance:

Sosem voltam az a szociális tipus, de ez nem is igazán zavart. Szeretem a csendet és a nyugalmat. Barátaim sem nagyon voltak. Igazából csak egy volt, Pidge. Kicsit visszahúzódó, de nagyon kedves fiú. Vagyis lány. Ezt a titkot csak nekem mondta el és én sírba viszem a titkát. Így kerülrünk igazán közel egymáshoz. A kiképzésen sok időt próbált velem tölteni, hogy ne legyek mindig egyedül. Így elrángatott az idióta barátaival szórakozni.
-Naa! Gyere már (T/n)!-húzott kézen fogva egyetlen barátosném.
-Várjál már Pidge. Ez nem biztos, hogy jó ötlet. Nem hinném, hogy a barátaid bírni fognak.
-Én is bírlak szóval ők is fognak.-sóhajtottam egyett, majd hagytam, hogy a lány elhúzzon barátaihoz. Mikor oda értünk nagyon zavarban voltam, így a szokásos reflekszeimet be is vetettem ami a földet érdeklődően nézése, ha összehúzzuk magunkat talán eltűnök és a tegyünk úgy mintha itt sem lennénk hátha nem vesznek minket észre. Sajnos, vagy nem, a két fiú nagyon is észrevettek.
-Szia Pidge! Ő lenne az új hús?-kérdezte az egyik fiú aki egy kabátban volt.
-Igen ő lenne.-mondta mosolyogva Pidge. Hirtelen a nagyobbik darab fiú a másik fiú elé rakta a kezét.
-Lance kérlek ne mozdulj egyből rá.
-Nyugidj meg haver. Még a nevét sem tudom.
-Nem mintha ez téged zavarna. De tényleg. Mi a neved?-nézetek rám kérdőn.
-(T/n).... (teljes neved) vagyok.-mondtam miközben a földet pásztáztam. Hirtelen a két fiú átkarolt és együtt elindultunk.... valahova.

Keith:

Az utolsó emlékem az volt, hogy Alfor király engem, Allurát és Korant belökött egy kis szűk helyre. Abban a pillanatban sok dolog járt a fejemben. Először is nagyon aggódtam a hercegnő miatt. Én voltam a szobalánya és a legjobb, egyben az egyetlen barátja. Másodszor azon gondolkodtam, hogy mégis mire készül a király. Viszont nem töprenghettem ezen olyan sokat, hiszen amint bezáródtam a kis helyiségbe és valamilyen gáz áramlott be, majd egyre nagyobb lett rajtam a nyomás és éreztem, hogy a szemhélyaim csukódnak le, majd minden elsötétült...
Egyszer csak megéreztem, hogy levegő áramlik a tüdőmbe. Lassan kinyitottam a szemem és rádöltem valakire. Jó illata volt. A személy kedvesen lelökött magáról én meg a földre puffantam. Ekkora már kinyitottam a szememet. A hátamra fordultam és láttam, hogy öt ismeretlen néz engem meg Koran. Allura mikor észrevette, hogy a földön fekszek elindul felém és közben egy rövid fekete hajú fiú leszid egy vékonyka fiút.
-Keith... Értem én, hogy hirtelen dölt rád, de azért nem kellett volna lelöknöd a földre.
-De Shiro! És ha negtámad.-erre felnevettem. Mindenki furcsálón nézett rám.
-Mi ilyen vicces?-kérdezte egy vékonyka barnahajú fiú.
-Semmi csak így belegondolva életemben nem bántottam semmit.-nevettem fel megint.
-Ch...-mondta a fiú és kezet nyújtott nekem, amit el is fogadtam és felhúzott a földröl.
-Sajnálom. Jó?-mondta kicsit ingerülten.
-Persze. Meg van bocsájtva.-mosolyogtam rá.
-Amúgy én (teljes neved) vagyok. Ti kik vagytok?-kérdeztem kedvesen.
-Én Lance vagyok és azért jöttem hogy elraboljam a szíved.-nyomott egy csókot a kézfejemre, de én csak eltoltam a az arcát és egy palotában nevelkedett személlyel ellentétben borzasztóan udvariatlanul nyilatkoztam.
-He?-ebben benne volt minden: alany, állítmány, tárgy, minden. Szerencsére a fiú is megértette és búsan hárébbhúzódott, de valaki felnevetett.
-Én Keith vagy. Örülök, hogy megismerhetlek.-mondta nevetve a fiú. Már nem volt olyan zabos.
-Én is örülök.-és kezet fogtunk.