Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nagy nehezen, de megtaláltátok a kék oroszlánt, ami Lancenek egyből elindunlt. Fel is szálltatok rá mindannyian és a fiú elkezdte vezetni. Egy idő után az oroszlán átvette az irányítást és elvezetett minket egy palotába. Út közben Keith kiabállt Lancel, hogy vegye át az irányítást, Pidge erősen kapaszkodott, Hunk hányt, Shiro fapofával nézett előre, Lance élvezte ezt a hatalmas sebességet és én.... én pánikoltam. Nagyon. Ennek az volt az oka, hogy egy idő után kiértünk az űrbe és fogalmam sem volt arról, hogy mi fog történni. Lehet, hogy megáll és mi kint fogunk lebegni az űrben, lehet, hogy nekicsapódunk egy meteornak és elkezd kiáramlani a levegő vagy nekicsapódunk egy másik szabadon száguldó oroszlánnak. Szóval igen. Erősen pánikoltam. Ehez képest ott álltam Lance mögött, az arcomon a halál félelem pontos mása tükröződött és szorosan fogtam a vállát. A fiú rámnézett, majd Keith rákiáltott, hogy figyelje az utat, mert egy meteor záporba kerültünk. Ekkor Lance már újra tudta irányítani az oroszlánt és kis hijján, de megúsztuk a meteor záport. Végül leszáltunk és mindenki egyből kiszaladt. Lance elégedetten sétált ki, de én egyből letámadtam. Átöleltem a derekát és szorosan húztam magamhoz. Először nem fogta fel, hogy mi történik, de aztán visszaölelt. -Ne félj. Az én kezem alatt egy szép hölgynek sem esik bántódása. Mint látod, neked sem lett semmi bajod.-ölelt szorosabban magahoz. A remegésem kezdett csillapodni és veszívtam az illatát, ami teljesen megnyugtatot. Még egy fél percet így álltunk amikor is realizáltam a helyzetett és paradicsom piros fejjel eltoltam magamtól a fiút. -Ez most nem azért volt... csak én... ez túl... én hiszek benned és egy percig sem kételkedtem abban, hogy meghalunk.-mondtam a végét már kiabálva pedig egyáltalán nem volt igaz amit mondtam. A fiú csak felnevetett, majd elindultunk átkutatni az elöttünk lévő kastélyt és választ találni a milliónyi kérdésünkre.
Keith:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Újra az első éjszakam a palotában csodálatos volt. Így nagyon boldogan keltem. Egyből felpattantam az ágyamról. Felöltöztem a szokásos (kedvenc szín) ruhámba, egy laza kontyba összefogtam a hajamat és egy szalaggal összekötöttem. Felvettem még a kedvenc topánkámat és kimentem a palota kertjébe. Körbejártam az egész kertet, megnéztem a virágokat, a fákat, néztem a vízesést, majd megéreztem, hogy borzasztóan fázok így felfrissülve elindultam vissza a palotába. Mikor beértem ránéztem az órámra és csak akkor tudatosult bennem, hogy korán reggel van. Halkan elindultam a konyhába, hogy készítsek mindenkinek reggelit, amikor is megláttam, hogy a piros barátom épp kijött a szobájából és elindult edzeni. Én halkan mögéosontam és megöleltem. -Hé!!-kiáltott fel, majd megfogta az egyik kezemet és ádobott maga felett a földre. -Auu!-nyüszítettem fel. -Miért csináltad ezt (T/n)? -Csak meg akartalak ölelni.-mondtam miközben megnyomkodtam a bőröm, hogy megnézzem hol fáj. A nagy csend miatt felnéztem és láttam, hogy a fiú vörös arcal nézi a falat. Ezen elnevettem magamat, majd felálltam, leporoltam a ruhámat. -Na akkor sziaa.-mondtam és indultam volna el. -Szia.-mondta ridegen, majd megölelt. Az elején kicsit meglepődtem, de visszaöleltem egy nagy mosoly kíséretében. -Öhm (T/n). Szerintem mostmár megyek. -Jah persze. Szia Keith.-integettem neki, majd elmentem reggelit csinálni.
