Riverdale Stories

Back to Riverdale 4.

Betty

- Jughead?- szóltam, halkan, elfolytott hangon.

De amint láttam, Jug is nagyon meglepődött, mivel a fallal egyezett arca színe, annyira elfehéredett hirtelen. Mikor túlléptem a kezdetleges sokkon, akkor vettem észre, hogy csak Jug, és egy velem egykorú lány, van egyedül a lakásban. Jobban szemügyre véve a lányt, feltűnt, hogy nagyon hasonlít rám. A szőke, copfban hordott haján keresztül, a zöld szeméig.

- Szia- szólt halkan Jug

- Sziaa, én Jessica vagyok Jughead barátnője, te biztos kishuga Jellybean vagy. Hallottam már rólad. - mondta, a számomra egyenlőre ismeretlen lány. Barátnője?? Én meg a huga?? Tessék? Te jó Isten..hamarabb tovább lépett rajtam, mint gondoltam. Egyszerűen annyira lefagytam, hogy nemtudtam könnyezni, sem megszólalni. De összeszedtem magam.

- Nem..én itt lakom - szóltam a lehető leghalkabban.

Ekkor mélyen Jug szemébe néztem, de mire én oda kaptam tekintetem, az övé már rég az enyémet pásztázta. Lehet rosszul láttam, de mintha a könnyet láttam volna ekkor megcsillanni a szemében.

- Ohh akkor te biztos Alice lánya vagy. Jughead mondta, hogy az apjának van valami nője, és hogy neki van lánya, de gondolom nem régóta vannak együtt szóvaal? Ismeritek ti egymást ugye? - fecsegett tovább Jessica, közben rám és Jugra mutogatva. Ekkor felszaladt a szemöldököm a homlokom közepéig. Hogy ismerjük-e egymást? Ez valami vicc akar lenni? Mert én nem értem.

- Igen. Én vagyok a volt barátnője.- mondtam ki az igazat, majd felviharzottam a szobámba.

Éppen a ruháimat pakoltam ki ezer meg egy gondolattal a fejeben, mikor valaki kopogott az ajtómon.
- Gyere!- szóltam ki
- Szia..öhm, csak azt akartam, hogy nem- e tudnád megmondani esetleg, hogy merre lehet Jughead?- jött be Jessica
- Tessék?- lepődtem meg.
- Hát miután feljöttél, ő hirtlen elviharzott.
- Értem. Sajnos nem tudom hol lehet.- mondtam, pedig nagyon jól tudtam hol van. És nekem beszélnem kell vele, de ahhoz az kell, hogy ez a ribi ne legyen képbe. Így gyorsan rohantam le az emeletről, majd ekkor szembe találtam magam anyával. Most nem tudtam annyira örülni, mint terveztem..
- Betty!! Itthonvagy!! Hogyhogy?- ölet át szorosan.
- Később mindent elmagyarázok, de most sietek!- indultam volna ki, de még egy pillanatra visszahúzott.
- Betty.. Jughead is itthon van.-mondta
- Tudom.- ekkor mint aki hirtelen mindent megértett volna, biccentett egyet.

Jughead

Te jó ég mit tettem. Betoppant hirtelen Ő, erre Jessica kinyitja a száját, és ahhhhh. Az egész úgy kezdődött, hogy elmentem az egyemre, és magányos voltam, na meg aztán mindenhol, és mindenkiben Bettyt láttam. Ez egy idő után zavaró volt, de nem tudtam mit kezdeni vele. Ekkor, kb egy hónappal ezelőtt, új diák érkezett, hozzánk. Ő volt Jessica. Semmi különös nem volt benne, azon kívül, hogy tagadhatatlanul Betty hasonmása. Erre én egyből felfigyeltem. Aztán kb két héttel ezelőtt összejöttünk. Nem olyan mint Bettyvel az biztos. Nem olyan jó mint vele. Ahányszor, megcsókolt, rossz érzés fogott el. Pár csóknál több, soha nem történt közöttünk. Ő akart többet, de én leállítottam mert nem állok készen rá. Hittem benne, hogy újra működhet Bettyvel. Tudom, hogy szánalmas vagyok, de igenn..számomra Jessica csak egy Betty pótlék volt. Ez az egyetlen ok amiért vele vagyok. De nem sokáig, mert már rég szakítani akartam vele, mivel rájöttem, hogy nem jó ez. Óh ha meg tudnám számolni hányszor szólítottam Bettynek... De nem tehetek róla. Túlságosan hiányzott, és még most is. Ez a mérhetetlen hiány, amit éreztem iránta az elmúlt egy évben, egyszerűen csak még jobban bebizonyítja számomra, hogy én nem tudok élni nélküle, és én most tényleg nem túlzok. Már nem is haragudtam rá, persze nem felejtettem el amit tett, de már csak vele akartam lenni. Erre megjelenik, és most azt hiszi van barátnőm. Neem én nem tudnék csak így tovább lépni rajta. Miután felment az emeletre, én felkaptam a vizet, és mentem a számomra mindíg biztonságot nyújtó helyre, a Pop'sba.
Már egy ideje az egyik boxban ücsörögtem, egy shaket iszogatva, mikor hirtelen betoppant ő, és levágódott a velem szemben lévő ülésre
- Beszélnünk kéne- mondta határozottan
- Szerintem is.
- Rendben. Kezdem én. Halamas, ismétlem hatalmas hiba volt számomra megcsókolni Archiet, és ha hiszed ha nem, én annál a csóknál, már nem éreztem iránta semmit. De az ahogy otthagytál, nagyon fájdalmas volt.. és nagyon megbántam mindent és sajnálom, és.. hiányoztál.- mondta és valahogy hittem neki, hogy nem jelentett már neki semmit az a csók. Viszont nem gondoltam volna, hogy nem csak nekem fájt ennyire itthagyni őt. Jól esett, ahogy most bevallott mindent.

- Én jövök.-kezdtem bele halkan.- Jessica csak egy.. egy Betty pótlék volt nekem.- láttam rajta, hogy meglepőtött, ahogy ezt kimondtam, de tessék ez az igazság.- Túlságosan fájt, nekem ez az elmúlt egy év, és annyira hiányoztál. Egy éve rettegtem, hogy végleg elveszítelek. Borzasztó volt bele gondolni is. De a fájdalom leírhatatlan volt, mikor azt hittem nem szeretsz. Mert én igen. Én szeretlek- mondtam, ezzel kiadva magamból mindent. Az elmúlt év minden fájdalmát.
- Én is szeretlek. - válaszolta.-Mostmár elhiszed?- válasz helyett csak megcsókoltam. Ez már nagyon hiányzott.
Egy darabig csak ültünk, és élveztük egymás társaságát, később beszámoltunk egymásnak, az elmút egy évről, majd hazamentünk. Kézenfogva. Mikor beléptünk a házba, négy döbbent szempárral találtuk magunkat szemben. Aliceéval, apáéval, Jellybeanével, és Jessicáéval, aki amint meglátott minket, fogta magát, és elviharzott. Ennek így kellett lennie. A szüleink, és Jellybean nagyon megörültek, hogy újra együtt vagyunk, elmondásuk szerint, egy éve, is ezt kellett volna tennünk. Csak leülni is megbeszélni a dolgokat. Lehet igazuk van. De lehet, hogy nem. Akkor annyira dühös, és csalódott voltam, hogy képtelen lettem volna rá. Nekem kellett ez az egy év, hogy felfogjam mennyire hiányzik. De ez már nem számít. Most az a lényeg, hogy újra minden rendben.

Betty

Hihetetlen szerencsés ember vagyok, hogy ilyen barátom van, aki megbocsájt, és a történtek ellenére még mindíg szeret. Az életem a helyére került, és újra teljes voltam Juggal. Amikor a barátainknak elmeséltük, annyira megörültek, ( főleg Kevin és Veronica) hogy egy partyt tartottak nekünk, ahol megünnepeltük a nyár kezdetét is. Mi pedig csak boldogok voltunk, hogy újra együtt lehetünk.

~ Vége~

Halii emik! Hát vége lett az első hosszabb fanfictionomnak! Remélem nem lett túl érzelgős, mert az olyan részek írásában nem vagyok annyira jó...
I hope you enjoyed it, because i will be bringing new ones soon. ( ameddig van ihlet, addig folyamatosan írok )

Bye<3