Oikawa és Iwaizumi középiskolás évei után vagyunk pár évre, a kettő egy ideig tartotta a kapcsolatot, majd egy nap Oikawa eltűnt bármiféle nyom nélkül. A mai estét Iwaizumi egyetemi barátaival úgy döntöttek hogy elmennek iszogatni egy bárba, és egy olyan személybe bukkant bele akiről azt hitte már hogy soha többé nem találkoznak.
-Hé, Hajime! Te mit kérsz? - fordult az egyik haverja Iwaizumi felé.
- Rád hagyom a választást van egy olyan sejtésem, hogy jobban értesz az alkoholokhoz, mint én. - válaszolta hiszen barátja egy időben a bárpult mögött dolgozott így természetesen elég sok tapasztalata volt. A kis baráti csapat Iwaizumi-val együtt 3 srácból és még 2 leányzóból állt. Mind az 5-en egy egyetemre jártak és ott ismerkedtek meg. Miután a társaság minden egyes tagja megkapta italát leültek egy kör alakú asztalhoz ahol mindenki eleresztve elkezdett beszélgetni. Iwaizumi-nak viszont teljesen máshol voltak a gondolatai, pont a mai nap küldte utolsó üzenetét régi középiskolás és röplabda csapatbeli társának, Oikawa Tooru-nak. Az üzenet valahogy így hangzott "Tooru, remélem jól érzed magad Puerto Rico-ban. De mi a faszért nem válaszolsz semmire? Életben vagy még egyáltalán te idióta?" majd egy pár óra elteltével akkoriban küldött még egy üzenetet "Tudod mennyire fáj az, hogy nem adsz már mióta semmilyen jelet? Szeretlek. Basszus, mindegy amúgy se válaszolsz szóval semmi értelme ennek..." ezek voltak az utolsó üzenetei Oikawa számára.
- Még egy kör? Na? Hajime? - pattant föl a székből a haverja Iwaizumi-nak. - Hé, még meg se ittad? Ne a telefonod nézd már hanem nyomd le, vagy esetleg valami jó csajt hívsz meg? - piszkálta barátságosan, erre Iwaizumi lenyomta az egész pohár tartalmát.
- Persze jöhet még egy kör! És te szerencsétlen ne reménykedj, ha ennyire föl akarsz valakit szedni akkor van itt jó pár nem kell ide senkit hívni. - mutatott körbe Iwaizumi.
- Fhú menjél inkább hozz még egy kört. - szólalt meg az egyik női tagja a kis csapatnak.
- Igenis királynőm. - hajolt meg majd végre ténylegesen elindult még több alkoholt hozni, egy ideig a haverját követte szemével majd meglátott egy ismerős figurát a bárpultnál ülni, igaz csak hátulról látta az illetőt de mégis úgy érezte hogy pontosan tudja ki az. Feltápászkodott a székéből hogy jobban lássa az illetőt de túl sok ember volt közöttük hogy tisztán lássa ezért elindult a bárpult felé és a barátaitól elköszönt egy "Mindjárt jövök"-el. Ahogy távozott hallotta hogy valaki megkérdezi, hogy most hová megy de jelenleg csak egy felé figyelt.
Az illető már lehajtott fejjel kifeküdt a bárpulton, valószínűleg nem kevés alkoholt fogyasztott. Iwaizumi a vállára helyezte kezét és magabiztosan megrázta hogy felemelje a fejét.
- Mi van? - emelkedett fel az illető a bárpultról és Iwaizumi-ra nézett üres, fáradt tekintettel. Sejtései helyesek voltak az illetőnek barna haja és szeme volt és minden arc vonása tökéletesen megegyezett régi barátjával, igen Oikawa Tooru volt a szemei előtt és véletlenül sem más.
- Te? Te meg mi a faszt keresel itt? - megindulásból Iwaizumi Oikawa pólójába markolt és úgy húzta fel a székből.
- Iwa-chan? - lassan realizálta a lerészegedett Oikawa is a helyzetet. - Heh.. Nem gondoltam volna hogy így találkozunk ismét. - mintha egy mosoly jelent meg volna az arcán Oikawa-nak, de jelenleg Iwaizumi nem is tudta milyen érzelmet érezzen így ezzel nem igazán foglalkozott.
- Mi történt Puerto Rico-val? Te nem kiköltöztél hogy tovább röplabdázhass? - Iwaizumi még mindig mérges volt régi barátjára de nem akart sok figyelmet felhívni magukra így elengedte pólóját.
- A dolgok nem úgy alakultak ahogy szerettem volna... - mondta Oikawa ahogy megpróbált vissza ülni székére anélkül hogy leesne. - Kidobtak a csapatból. - jelentette ki egyszerűen mintha ez nem lenne nagy dolog.
- Kidobtak? Te szerencsétlen mit csináltál? - Iwaizumi hogy kissé megnyugodjon szintén helyet foglalt.
- Hát.. Nem voltam elég jó. - válaszolt.
- Te? - elhagyta Iwaizumi száját egy kacaj. - Én ezt nem hiszem el.
- Talán volt más oka is.. de az hosszú, inkább igyunk valamit. - intette le a bárpultost aki miután végzett az előző vendégével hozzánk állt. Oikawa valami erős whisky-t rendelt magának erre a bárpultos Iwaizumi felé fordult. - Szintén és ezt én fizetem. - vette elő a pénztárcáját majd rendezte az italok árát.
- Iwa-chan, nem gondoltam hogy ilyen kedves leszel velem! - örült Oikawa az ajánlatnak és az italaik villám gyorsan meg is érkeztek.
- Most akkor mit tervezel a jövőre nézve? - nyúlt az italáért Iwaizumi.
- Jelenlegi terveim a jövőre nézve? - pillantott fel az italából. - Nem igazán vannak... - vonta meg a vállát majd ismét belekortyolt a kezében tartott pohárba.
- Tényleg felhagytál a röplabdával? Tooru te egy nagyobb idióta vagy mint eddig gondoltam! - csattant fel Iwaizumi hangja. "Tooru" nem gyakran hallotta Oikawa ezt a keresztnevet Iwaizumi szájából gyakran inkább a vezetéknevével kitalált amolyan gúny neveken hívta mindig is...
- A röplabdával? Igen úgy látszik. - bólintott rá Oikawa.
- Istenem, hogy lett belőled egy ilyen kész káosz? - sóhajtott Iwaizumi.
- Hm.. Lehet hogy káosz vagyok de még mindig jól nézek ki. - kacsintott régi barátjára Oikawa.
- Egy dologban még sem változtál ezt jó tudni. - rázta meg a fejét Iwaizumi. - Na és arra van valami okod hogy ignoráltál több éven keresztül? - kérdezte meg végül azt a kérdést amit igazából már legelőször szeretett volna. - Egyáltalán elolvastad amit írtam?
- Olvastam, mindent. - tekintetét most a bárpultra helyezte, Oikawa.
- Válaszolni nehéz lett volna? - jegyezte meg Iwaizumi.
- Nekem se volt könnyű... - fejét a két keze közé támasztotta Oikawa. - Hiányoztál. - vallotta be.
- Akkor miért nem írtál vissza vagy hívtál fel? - kérdezett vissza Iwaizumi aki nem értette hogy mi akadályozta meg ezekben.
- Az nem lett volna ugyan az. - felelte. - Veled szerettem volna lenni, viszont nem lehettem ezért úgy gondoltam.. - állt meg a mondata közepén Oikawa.
- Hogy ha ki törölsz az életből akkor jobb lesz? - Iwaizumi megragadta Oikawa csuklóját és magával szembe fordította, hogy lássa az arcát. A régi barátjának szemeiben könnycseppek gyülekeztek és végül újra megszólalt.
- Először azt hittem hogy te túlléptél már rajtam, és nem akartalak vissza tartani. - mondta el lassan a könnyeivel küszködve és az se segítette helyzetét hogy az alkohol hatása alatt volt. - Aztán te folyton írtál én meg már nem mertem válaszolni. Tudom, hogy egy kibaszott idióta vagyok és nem csodálkoznék ha meg utáltál egy életre, de kérlek maradj velem. - szedte össze nagy nehezen szavait Oikawa.
- Szerinted itt hagynálak ilyen állapotban? - mérte végig Iwaizumi Oikawa-t. - Biztos, hogy nem. Még akkor is hogy ha hülyét csinálsz belőlem és ignorálsz én nem foglak egyedül hagyni soha. - Oikawa fejét a vállára helyezte majd két pohár vizet kért a bárpultostól amit nagy nehezen sikerült Oikawa-val is megitatni. Ezután megkérdezte haza kísérje-e, mármint helyesbítek kikényszerítette Oikawa-ból hogy jelenleg hol lakik. Mielőtt még lelépett volna Iwaizumi nagyjából értesítette haverjait a helyzetről és további jó szórakozást kívánt nekik.
Iwaizumi nagy nehezen fel toloncolta Oikawa-t egy buszra majd a kis apartmanjába is sikerült fel vinnie, szerencsére csak a másodikon lakott és még egy lift is volt. Oikawa-nak egy kis stúdió apartmanja volt amiben még jó pár dolog be volt dobozolva de elég belakottnak nézett ki ugyanis úgy látszott Oikawa nem igazán takarított az elmúlt pár héten szóval valószínűleg már egy ideje visszatért Japánba. Egy rendes ágynak nem lelte nyomát viszont a földön elhelyezett matrac szépen meg volt ágyazva, talán ez volt az egyetlen része a szobának ami nem volt annyira rumlis. Iwaizumi gyengéden ledobta ide Oikawa-t majd rádobott egy takarót.
- Most hazamész? - nézett fel Oikawa Iwaizumi-ra.
- Azt kérted ne hagyjalak egyedül szóval nem hiszem. - sóhajtott Iwaizumi. - Remélem a fürdő tiszta, mert lezuhanyoznék. - nézett körül hogy megtalálja az ajtót ami a fürdőbe vezetett.
- Nyugodtan. - mondta Oikawa aki eközben már magára húzta a takarót és kényelmesen elhelyezkedett. Valószínűleg ha nem lett volna ilyen fáradt másképp reagált volna arra hogy Iwaizumi épp fürdeni készült a lakásában, de jelenleg nem zavartatta magát.
Iwaizumi egy gyors tusolás után visszatért és a koszos ruháit összehajtva megpróbálta valahol elhelyezni, majd megint csak felmérte a szobát.
- Neked még egy kanapéd sincs? - kezdte elveszíteni minden hitét abban hogy Oikawa meg tud élni egyedül, sőt a mai nap alapján csoda hogy még él és itt van. Iwaizumi nem akart lóvá válni és állva elaludni így a már szundikáló Oikawa mellé feküdt be. Nem kellett sok idő mire Iwaizumi is állomba kezdett szenderedni, viszont Oikawa hirtelen megpördült az ágyban és hátulról átölelte Iwaizumi-t. Így már mind a ketten úgy aludtak mint még soha valószínűleg.
CZYTASZ
Reunited by a drink [Haikyuu - IwaOi ff.]
Fanfiction- Jelenlegi terveim a jövőre nézve? - pillantott föl az italából. - Nem igazán vannak... - vonta meg a vállát majd ismét belekortyolt a kezében tartott pohárba. - Tényleg fölhagytál a röplabdával? Tooru te egy nagyobb idióta vagy mint eddig gondolta...