•La vida a veces duele•

A magas ismeretlen 2

Az ismeretlen fiú felbukkanása csoda szerű volt, az utcák oly kihaltak voltak, hogy azt hinné az ember már csak a kóborlók s részeges alakok vehetők észre olykor-olykor a lámpák fénye alatt. Azonban ez mégsem így volt. Lia mikor megmentője szemébe nézett szíve hevesebben kezdett verni ám nem a félelemtől, a fiú érintése égette a lány bőrét s mikor tekintetük találkozott nehezére esett tartani azt. Erőteljes arcvonásai s feketén izzó szeme először kissé félelmetes látványt nyújtottak, ám az a halvány mosoly melyet a beszélgetésük során elejtette mindent megváltoztatott.

-Mit kerestél itt ilyenkor?-tette fel a kérdést az ismeretlen miután már elhagyták az éjjel nappalit s sötét homályba burkolózva lépkedtek a jéghideg betonon. Messze volt még új otthona azonban nem bánta, a csendes szoba gondolata egészen elkeserítette.

-Nem tudtam aludni, így hát kimásztam az ablakon.-felelt mire hangos s őszinte nevetést kapott válaszul. Ő is elmosolyodott, hisz jól esett neki megmentőjét boldognak látni.

-Értem, nos ez roppant felelőtlen viselkedés-váltott hirtelen hangnemet-főleg, hogy ahogy elnézlek... nem vagy idevalósi.

-Ez igaz, pár órája, hogy megérkeztem a legtöbb cuccom még itt sincs...azt hiszem ez az új otthonom.

-Azt hiszed?

-Nem, igazából még el se hiszem.-nézett fel az égre szomorkásan.-De lassan el kell, hogy fogadjam.-motyogta az orra alá mire a fiú felsóhajtott. Lia nem tudta eldönteni, hogy untatja e vagy ez amolyan együttérzés kinyilvánítása akart lenni.-De, inkább mesélj magadról. Még a nevedet se tudom.

-Adam vagyok, és én azt hiszem itt élek már születésem óta.-használta a Lia által összerakott mondat részeit mire a lány mosolyogva forgatta a szemét.-És azt hiszem ez az első esti sétám ahol láttam is valami szépet.

-Esti séta?-hagyta figyelmen kívül a bókot.

-Igen, néha eljövök esténként sétálni. Sok minden szar van ebben a városban is, nehogy azt hidd...bár most te is láttál belőle valamicskét.

-Mit, a részeg pasast?

-Pontosan. De ne félj ez még a jéghegy csúcsa, nem fogsz unatkozni.

-Igen? Akkor mesélj mi a legveszélyesebb ami csak történhet velem itt?-kérdezte szórakozottan mire a fiú megállt s mélyen a szemébe nézett.

-Én.