Ébren Álmodni

Kedves segítség? - Bevezető

 

  Amint beléptem a ház ajtaján, megcsapott a kellemes fahéj és vanília illata, amely keveredett egy kevés levendulával. A rozsdás kilincset lenyomva zártam be magam után az ajtót s léptem beljebb a lakásba, hogy levegyem magamról ázott cipőimet és ruháimat. A nedves ruhadarabok csak úgy ragadtak ázott bőrömhöz kellő hidegérzetet keltve testemben. A bejárati ajtótól egyenesen a folyosón jobbra lévő fürdőbe vettem az irányt, azért hogy egy kellemes fürdőt vehessek a kinti hirtelen leszakadt nyári zivatar után.

  A kád csordultig megtelt forró vízzel, s amíg erre vártam kellemes hangulatot teremtve magamnak a fürdőszobát kivilágítottam a tükör melletti szekrényben talált gyertyákkal. Lassan levettem magamról a már teljesen hideg és vizes ruháimat és lassan beengedtem magam a kellemes meleget adó lágy víz ölelésébe.

  A következő pillanat amire emlékszem, hogy dörömbölnek a fürdőszoba ajtaján, mondván, hogy mások is szeretnének fürdeni. Ekkor vettem észre, hogy a bőröm teljesen kiázott a vízben eltöltött órák alatt. Felkeltem a már kihűlt fürdőből és az ajtón lévő törülközőért nyúltam, amikor is elvesztve egyensúlyomat egyenesen a kikövezett padló felé vettem az irányt meztelen testemmel.

  A nagy esés sajnos nagy hangzavarral is járt, és ennek következtében az egyetlen lakótársam idegesen torpant be a fürdőbe, a nagy robajra. Tekintve, hogy rajtam még mindig nem volt semmi, azt a két zúzódást kivéve, amit az előbbi eséssel okoztam magamnak a jobb térdemen és a bal alkaromon, Kirishima-kun szemét elkapva próbált engem felsegíteni miközben egy törülközőt nyomott a kezembe, ami éppen a keze ügyébe került. Miután bebugyoláltam magam kellőképpen a száraz ruha anyagba, oda léptem a már nekem háttal álló Kirishimához és óvatosan megérintve vállát jeleztem neki, hogy minden rendben, megfordulhat. Hirtelen mozdulattal fordult meg és mélyen a szemembe nézve kérdezte:

- Jól vagy?

  Enyhe mosollyal az arcomon válaszoltam neki, hogy persze minden rendben és köszönöm a segítségét. Éppen indultam volna kifelé jobb lábammal kezdve a mozdulatot, ám a sebről teljesen megfeledkeztem, aminek következtében a fájdalom hirtelen nagyon erős lett a testemben, amit Kirishima-kun rögtön észre is vett rajtam. Mielőtt újra elestem volna, felkapott a karjai közé és elindult velem a szobám irányába.

  Arról az apró részletről pedig elfelejtkeztünk, hogy nem egyedül vagyunk a lakásban, hanem a szobámba vezető úton a nappalin keresztül kellett átmenni, ahol is ott várakozott Katsuki és Izuku. A két fiú nem tudta kellően leplezni meglepetségét mikor megláttak engem a legjobb barátjuk karjában egy szál törülközőbe csavarva.

  A vörös hajú úriember csak elpirult arccal berohant velem az első szobába, ami az útjába került, ami viszont nem az enyém, hanem a sajátja volt.

* 10 perccel korábban*

- Na jó, ha nem mész te érte, én fogok! Egy órája már, hogy a barátnõd bement abba a nyamvadt fürdõbe, és képzeld csak nem szeretem az alkoholt, ha rá van száradva a pofámra. Fürdeni mások is szoktak ám, nem csak õ.

- BakuBro elõször is te is tudod, hogy Izuku nem direkt öntött le sörrel. Másodszor pedig, azt is tudod nagyon jól, hogy Chiyu nem a barátnõm. Csak barátként tud rám tekinteni, de ezt meg is lehet érteni nála... - húztam el a számat sanyarúan, amit a srácok csak furcsa pillantásokkal nyugdíjaztak.

- Ezt meg hogy érted Kirishima-kun? - csodálkozott Izuku mire felkaptam a fejem.

Itt elkezdtem átkozni saját magamat. Mégis hogyan lehetek ekkora barom, hogy egy ilyen kifut a számon?! Chiyunek nemrégiben volt egy nagyon csúnya estélye - már ha lehet ilyen visszafogottan fogalmazni a történteket... - és nem szeretné, hogy rajtam kívül bárki is tudomást szerezzen róla.

- Ömm, hogy is? M-mire gondolsz Izuku? - vakargattam meg a tarkómat kínosan, hátha nem faggatnak tovább ezzel a témával.

- Kirishima, elég lenne annyit mondanod, hogy nem beszélhetek errõl. Nem kell itt játszanod magad te hülye - majd felhajtotta megmaradt sörét, Izuku meg végleg csendben maradt, megértette a szituációt, szerencsémre.

Gyorsan felpattantam a kanapéról, és megindultam a fürdõszoba felé. Egy ideje kopogtattam az ajtón, de nem jött semmi válasz, mire kicsit ingerültebben szóltam be a helyiségbe. Ennek eredményeképpen halk mozgolódást hallottam bentrõl, mint mikor valaki kiszáll egy kád vízbõl.

- Neked is itt kell bealudnod igaz? - suttogtam magam elé egy apró vigyorral kísérve.

Épp vissza indultam volna a srácokhoz, amikor egy csattanásra lettem figyelmes a fürdõbõl. Gondolkodás nyitottam ki az ajtót... Hiba volt...

* vissza a jelenbe*

- Ne haragudj, elfelejtettem, hogy a srácok átjöttek hozzánk a hétvégére... - vágott fancsali képet, mást szegény nem is tudott reagálni ebben a helyzetben gondolom.

- Ugyan, nem kell bocsánatot kérned, csak jelenleg egy nagyon kínos szituációba hoztál mind a kettõnket.

Hihetetlenül kellemetlen érzések fogtak maguk közé, ha csak visszaemlékeztem Izuku és Katsuki lepõdött arcára. Arcom vörösen izzott miközben Eijiro lassan letett az ágyára, én pedig csak szorosabban fogtam magamon azt az egyetlen ruhaanyagot, ami takart engem. Segítõkész barátom nem mert rám nézni zavarában, majd egy pár perc kínos csend után maratoni kezdett a szekrényében. Elõkapott a számomra egy kék alapon piros mintás XL-es pólót, ami elég nagynak bizonyult rajtam, de a felsõ felénél megkötöttem így egy haspólót létrehozva és adott még nekem egy szürke csíkos rövid nadrágot, amit a madzagjánál fogva kötöttem meg a derekamon. Miután gyorsan felöltöztem, zavarodott barátom felém tudott fordulni és így már szemtõl szemben tudtunk beszélgetni.

Miután Eijiro meglátott szemeit folyamatosan rajtam és új öltözékemen legeltette. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, mivel melltartó ugyebár nem volt rajtam és ezt az a lökött is észrevette. Tekintetét hirtelen elkapta rólam és fordult el zavarában.

- Ömm, ne haragudj, én... Khmm Szerintem jobb lesz ha én most megyek. A-a srácok, õk biztos nem értik, hogy mi történt...

- Iiigen, én is bemegyek a szobámba, mindenesetre mindent köszönök. - ezzel a mondattal kiléptem a szoba ajtaján és a saját szobám felé vettem az irányt. Hallottam, ahogy Kiri magyarázkodik, majd mintha mi sem történt volna, beszélgettek tovább mindenfélérõl. Magam után bezártam az ajtómat, ledõltem az ágyra és lassan el is nyomott az álom, miközben mélyen lélegeztem be a finom öblítõ illatát a frissen mosott ruhákon, amiket Kiri adott nekem, nehogy bármit meglásson. Nagyon kevdes volt tõle, ezt még meg kell hálálnom neki valamikor...

Na sziasztok!

Nagyon sokáig sajnos hanyagoltam a wattpadot, ám megint visszatértem közétek, hogy történeteimet leírjam nektek. Remélem tetszenek, és kellõen elrepítenek majd a fanficek lélegzetelállító világába.

A "Bizlami Játék" és az "Otthon" címû könyveket a közeljövõben folytatni fogom, ígérem! :3