Egy meggyötört élet

1. rész

Csilla becsapta az ajtót, majd nem állt az előszobában és nézte a maga elét. Hatalmas megkönnyebbülést és büszkeséget érzett! A vállai felszabadultak, mintha egy hatalmas szikla gördült volna le róluk. Lassan elindult a nappaliba, leült az ágyra, körbenézett a szobában, és könnycseppek jelentenek meg a szemében, amelyek lassan érnek, majd patakokká duzzadva hagyták el arcát, végül végigcsurgottak teljesen az álláig. A sírás tovább erősödött, és soha véget nem érőnek tűnt. Ezek azonban a boldogság könnyei!

Ahogy feltérképezte a beautifulen berendezett szobát, lepörgött előtte élete kis filmje. Hallotta fülében szüleinek és volt férjének szavait, amelyek tőrként döfték át ennyi év után is szívét. A mérhetetlen fájdalmat, amit ezek az emlékek idéztek elő nap, mint nap, szépen lassan felváltotta a könnyebbülés, a büszkeség és a boldogság. Könnyei elapadtak, szeme kitisztult, arcára széles mosoly ült, majd hangosan felkiáltott: - MEGCSINÁLTAD!

Sosem hitte volna, hogy az a sok szenvedés, fájdalom és évekig tartó balszerencse után eljut idáig: saját lakás, boldog élet, büszke anyuka! Ekkor mintha csak visszatekerte volna valaki élete filmjét, megelevenedtek gyermekkorának egyes részleteit és hatalmas szúrást és fájdalmat érzett a szívében. Ismerős szorongás és keserűség töltötte be egész testét.

Karácsony közeledett. Nagy izgalommal várta minden évben ezt az ünnepet, de leginkább külön! 14 évesen nem vágyott semmi másra, csak egy színes fényekkel villogó, 2 kazettás magnóra, ami végre csak az övé lehet. Eddig szinte minden ajándékot meg kellett osztania testvéreivel, de oly olyasmit, amit senki más. Már elképzelte, ahogy bezárkózik a szobájukba, ahol 2 másik testvérével él, és hatalmas bulizik, egyedül szilveszterkor. Minden egyes nap csak erre tudott gondolni. Utána is nézett, nem került sokba, így biztos volt benne, hogy megkaphatja. Persze mindent megtett szüleinek, hogy kedvükben járjon, takarított, boltba ment, testvérére vigyázott, stb. Egyre közeledett a nagy nap. Már azt is elviselte, hogy mindig azt kell hallgatnia, hogy ő semmire sem jó, minek kellett megszületnie, nem akartak lányt, bezzeg a bátyja mennyire ügyes, talpraesett, szuper cukrász, miért nem olyan, mint ő... Eddig ezek minden napját elrontották, de leginkább úgy érezték, van miért várni a napokat. Elviselte, hogy belerúgnak, semmibe veszik, kihasználják. Úgy érezte, ennyit megér az a magnó.

Adventi időszakban színes, kézzel készített díszeket fabrikált papírból. Sok angyalkát festett, és tette ezt jobban hangulatosabbá a lakást. Persze minden elkészült darab után kapta a negatív megjegyzéseket, de ezeket leginkább félrerakta. Nem hagyta, hogy bármi is elvegye a csöppnyi kis boldogságát. Az angyalokkal azért a szívébe is boldogságot ültetett. Elképzelt egy olyan világot, ahol ő is ér valamit, ahol megköszönik a segítséget, megdicsérik alkotását, sikereit, és legfőképpen örülnek, hogy a világon van, ahol valakinek fontos ő is.

Elérkezett december 24-e. Szokás szerint ilyenkor anyukához szólni sem lehet, mert annyi dolga van, hogy minden készen legyen estére. Apuka ezen a napon már korán elmenekül a szülői házába, és készíti egész nap bográcsban a halászlét. Itt az a lényeg, hogy ne legyen egész nap láb alatt, mert anyuka minden emberbe beleköt, aki csak az útjába kerül. Csillának ezen a napon egy dolga van: minden évben neki kell díszítenie a fát. Szerencsére ezt az egy feladatot szívesen végzi, természetesen kifelé nem ezt mutatja. Hiszen tudja, ha bármiben észreveszik, hogy kedvét leli, azonnal elveszik tőle. A feladatokat miért büntetésnek szánják, ha már egyszer megszületettett ... A fa díszítésével pedig órákat el lehet szöszölni, addig sem raknak mást a nyakába és így olyan lesz, amilyennek ő tudja. Egész évben ebben az egy tettben érzi azt, hogy csak az övé, az ő karácsonyfája. Hiszen akárhogyan is díszítené, anyukájának sosem lesz elég jó. Így elhatározta évekkel ezelőtt, hogy a fa olyan lesz onnantól kezdve, amilyennek ő ért. Elérkezett a Szenteste. Apuka is hazatért, és természetesen menetrendszerűen kezdődött is a veszekedés. Mitől ilyen füstszagú (Vajon? Talán, mert szabadtűzön készült az étel!), Minek kellett ennyit készíteni, ki eszi meg? Különben is mennyit ivott? (Semennyit, különben nem tudott volna hazavezetni!) A gyerekek természetesen türelmesen vártak, mire végre beküldték őket a szobába, hogy az ajándékokat a fa alá helyezték. Csillának mindig is nagy álma volt, hogy majd egyszer, ha családja lesz, ilyenkor szépen felöltözik a család, majd a fát körbeállva boldogan énekel a családja, és nem nevezi meg az ajándékokat. Most azonban azzal kell kell beérnie, hogy csak ő és a legkisebb tesztvére öltözik fel szépen, ezért ő öltözteti tesóját is. Majd a csengőszó után a legkisebb kezdi a csomagok bontását. A többiek unottan nézik végig ezeket a csodálatos pillanatokat, és nézik, mikor lesz már vége ennek az egésznek. Mikor a kicsi az utolsó ajándékokat is kibontotta, megkapja mindenki a maga meglepetését. Csilla is kéz szorongatta a dobozt. Már csak pillanatok választják el attól, hogy megtudja, megkapta-e, amira nagyon vágyott. Tenyere izzadt, fejében cikáztak a gondolatok. Annyira félt a csalódástól, amit már oly sokszor át kellett élnie a karácsonyfa alatt, hogy nem mer megmozdulni. Csendesen körbenéz, figyeli, ahogy tesztvérei, mosolyt erőltetve arcukra megköszönik az ajándékokat, amiknek láthatóan nem örülnek. Majd érzi, hogy nem várhat tovább. Minden szempár rá szegeződik. Anyja mérgesen rászól: „Na, mi lesz ?! Meg se nézed mit kaptál? " Ebben a pillanatban hatalmas gombóc volt a torkában. Tarkóján izzadtságcseppek folytak végig teljesen a hátáig. Mintha csak égiek küldték volna a megmentő kisöccsét, aki odalépett, és határozott mozdulattal letépte a csomagolópapírt. Mivel a lány csak sem mert megmozdulni, tesztelni örömmel nyújt segítséget, és boldogan tépte le az utolsó darabot a papírt. Ekkor lehullt egy lepel. Egy dobozt tartott a kezében, a lassan oldalra fordított. Rettegett az igazságtól, amely leginkább kiderült. Ránézett a dobozra, és megmerevedett. Egyszerűen nem tudta felfogni! Hónapok óta várt egy dologra, ezzel feküdt, ezzel kelt és most ott tartotta a kezében! Egyszerűen el sem hitte, hogy ilyen létezik! Felpattant az ágyról, villámgyorsan kiszedte a dobozból és már be is üzemelte! Persze anyuka abban a pillanatban ráripakodott, hogy kapcsolja már le és menjen be vele a szobába, ha azt a vackot akarja hallgatni, de abban a percben ezt is örömmel vette. Befutott a szobába, lekapcsolta a villanyt és élvezte a disco fényeket. Ekkor minden feszültség és fájdalom kiszabadult belőle, felszabadultan táncolt és csak úgy záporoztak örömkönnyei. Egy dolgot, de sajnálva: nem volt kivel megossza ezeket a boldog perceket. Ez a csodaszép ajándék mentette meg az unalomtól szilveszterkor is. Szépen feldíszítette a szobát, hogy a bulihangulatot mennyire csak lehetséges, becsempéssze a lakásba. Majd jöhetett a zene és a csodás fények! Egyedül ugyan nem a legjobb bulizni, de sajnos nem voltak nagyon barátai. Ha lettek volna, akkor sem hívhatta volna el magához, ami nem beszél, hogy senkihez nem mehetett el... hogy kapcsolja már le és menjen be vele a szobába, ha azt a vackot akarja hallgatni, de abban a percben ezt is örömmel vette. Befutott a szobába, lekapcsolta a villanyt és élvezte a disco fényeket. Ekkor minden feszültség és fájdalom kiszabadult belőle, felszabadultan táncolt és csak úgy záporoztak örömkönnyei. Egy dolgot, de sajnálva: nem volt kivel megossza ezeket a boldog perceket. Ez a csodaszép ajándék mentette meg az unalomtól szilveszterkor is. Szépen feldíszítette a szobát, hogy a bulihangulatot mennyire csak lehetséges, becsempéssze a lakásba. Majd jöhetett a zene és a csodás fények! Egyedül ugyan nem a legjobb bulizni, de sajnos nem voltak nagyon barátai. Ha lettek volna, akkor sem hívhatta volna el magához, ami nem beszél, hogy senkihez nem mehetett el... hogy kapcsolja már le és menjen be vele a szobába, ha azt a vackot akarja hallgatni, de abban a percben ezt is örömmel vette. Befutott a szobába, lekapcsolta a villanyt és élvezte a disco fényeket. Ekkor minden feszültség és fájdalom kiszabadult belőle, felszabadultan táncolt és csak úgy záporoztak örömkönnyei. Egy dolgot, de sajnálva: nem volt kivel megossza ezeket a boldog perceket. Ez a csodaszép ajándék mentette meg az unalomtól szilveszterkor is. Szépen feldíszítette a szobát, hogy a bulihangulatot mennyire csak lehetséges, becsempéssze a lakásba. Majd jöhetett a zene és a csodás fények! Egyedül ugyan nem a legjobb bulizni, de sajnos nem voltak nagyon barátai. Ha lettek volna, akkor sem hívhatta volna el magához, ami nem beszél, hogy senkihez nem mehetett el... de abban a percben ezt is örömmel vette. Befutott a szobába, lekapcsolta a villanyt és élvezte a disco fényeket. Ekkor minden feszültség és fájdalom kiszabadult belőle, felszabadultan táncolt és csak úgy záporoztak örömkönnyei. Egy dolgot, de sajnálva: nem volt kivel megossza ezeket a boldog perceket. Ez a csodaszép ajándék mentette meg az unalomtól szilveszterkor is. Szépen feldíszítette a szobát, hogy a bulihangulatot mennyire csak lehetséges, becsempéssze a lakásba. Majd jöhetett a zene és a csodás fények! Egyedül ugyan nem a legjobb bulizni, de sajnos nem voltak nagyon barátai. Ha lettek volna, akkor sem hívhatta volna el magához, ami nem beszél, hogy senkihez nem mehetett el... de abban a percben ezt is örömmel vette. Befutott a szobába, lekapcsolta a villanyt és élvezte a disco fényeket. Ekkor minden feszültség és fájdalom kiszabadult belőle, felszabadultan táncolt és csak úgy záporoztak örömkönnyei. Egy dolgot, de sajnálva: nem volt kivel megossza ezeket a boldog perceket. Ez a csodaszép ajándék mentette meg az unalomtól szilveszterkor is. Szépen feldíszítette a szobát, hogy a bulihangulatot mennyire csak lehetséges, becsempéssze a lakásba. Majd jöhetett a zene és a csodás fények! Egyedül ugyan nem a legjobb bulizni, de sajnos nem voltak nagyon barátai. Ha lettek volna, akkor sem hívhatta volna el magához, ami nem beszél, hogy senkihez nem mehetett el... Ekkor minden feszültség és fájdalom kiszabadult belőle, felszabadultan táncolt és csak úgy záporoztak örömkönnyei. Egy dolgot, de sajnálva: nem volt kivel megossza ezeket a boldog perceket. Ez a csodaszép ajándék mentette meg az unalomtól szilveszterkor is. Szépen feldíszítette a szobát, hogy a bulihangulatot mennyire csak lehetséges, becsempéssze a lakásba. Majd jöhetett a zene és a csodás fények! Egyedül ugyan nem a legjobb bulizni, de sajnos nem voltak nagyon barátai. Ha lettek volna, akkor sem hívhatta volna el magához, ami nem beszél, hogy senkihez nem mehetett el... Ekkor minden feszültség és fájdalom kiszabadult belőle, felszabadultan táncolt és csak úgy záporoztak örömkönnyei. Egy dolgot, de sajnálva: nem volt kivel megossza ezeket a boldog perceket. Ez a csodaszép ajándék mentette meg az unalomtól szilveszterkor is. Szépen feldíszítette a szobát, hogy a bulihangulatot, ami csak lehetséges, becsempéssze a lakásba. Majd jöhetett a zene és a csodás fények! Egyedül ugyan nem a legjobb bulizni, de sajnos nem voltak nagyon barátai. Ha lettek volna, akkor sem hívhatta volna el magához, ami nem beszél, hogy senkihez nem mehetett el... hogy a bulihangulatot nagyire csak lehet, becsempéssze a lakásba. Majd jöhetett a zene és a csodás fények! Egyedül ugyan nem a legjobb bulizni, de sajnos nem voltak nagyon barátai. Ha lettek volna, akkor sem hívhatta volna el magához, ami nem beszél, hogy senkihez nem mehetett el... hogy a bulihangulatot nagyire csak lehet, becsempéssze a lakásba. Majd jöhetett a zene és a csodás fények! Egyedül ugyan nem a legjobb bulizni, de sajnos nem voltak nagyon barátai. Ha lettek volna, akkor sem hívhatta volna el magához, ami nem beszél, hogy senkihez nem mehetett el...

Az ünnepek múltával minden visszatért a régi kerékvágásba. Egy dolgot leszámítva: a magnót. Csilla nagyon várta a napok végét, tanulás után első dolga volt a zenedobozt bekapcsolni és táncolni. Ez volt a legszebb időszaka! Viszont mint minden, így ez sem tarthatott sokáig. Februárban egy nap arra ért haza, hogy a magnója sehol! Kérdezte anyját hova tűnt? Ő nyugodt hangon felelte, hogy a bátyja (aki időközben bevonult a katonai szolgálatba) elvitte magával, mert unatkoznak és neki leginkább jól jön. Azt a fájdalmat, dühöt, haragot, amit akkor érzel, nem lehet leírni. Befutott a szobába és keservesen zokogott. Megint a bátyja! Mindig ő! Hatalmas gyűlöletet érzett irányába. Tudta, hogy a magnóról örökre lemondhat. Sajnos igaza lett. 9 hónap múlva, mikor a testvére leszerelt, hazakerült a féltett kincs, kibelezve, darabokban. Természetesen a sárga helyette újat. Így maradt megint a magány és az unalom a szürke hétköznapokban.