Daughter Of The Black Dog// Fred Weasley F.F

Az ikrek betörnek a házba -Átírva-

  Kopogásra ébredt. Viktoriának fogalma sem volt róla, hogy mennyi lehet az idő, csak abban volt biztos, hogy nagyon de nagyon korán van. Kopogás. Ismét. Kinyitotta a szemét. Lehet, hogy csak képzelődne? Várt egy kicsit. Kopogás. Az ablak felől jött a hang, ami ijesztő volt, mert az emeleten volt a lány szobája. Úgy döntött, hogy nem foglalkozik vele, inkább megfordult és aludt tovább. Vagyis aludt volna, ha... Kopogás... Továbbra sem foglalkozott vele. Minek is tette volna. Hisz, lehet hogy csak megőrült. Pár perc után Vic érezte, hogy nemsokára elnyomja az álom mikor. Kopogás. Nagyot sóhajtva ült fel az ágyán. Itt már nagyon elege volt. Kíváncsian ballagott az ablakához, mire meglátta Helát, a fekete baglyát. Emlékszik amikor az anyjával az első éve előtt megvették. Akkor volt először az Abszol úton, hiszen az anyja mugli, az apja meg rég halott volt. " Mit keresel itt ilyenkor, kislány?" kérdezte tőle a lány, miközben kinyitotta az ablakot. Ekkor vette észre, a bagoly lábára erősített borítékot. Levette a levelet, majd mikor kinyitotta egy pillanat alatt narancsszínű csillámpor borította be a szobáját. Így elég gyorsan rájött, hogy kitől vagyis kiktől érkezett a levél. Rá pillantott a pergamenre amelyen két szó állt. "Gyere le!" Értetlenül nézett a két szóra. Menjen le? Mégis, hogy kerülnének ide? Minek menne le? A gondolatmenetét egy nagy csörömpölés zavarta meg. Sóhajtva elindult a konyhába, miközben próbálta mentálisan felkészíteni magát arra, hogy mi vár rá amikor belép a helységbe.

Amikor beért a konyhába elég érdekes látvány tárult a Black lány szemei elé. A földön egy törött piros bögre darabjai hevertek, körülötte víztócsa folydogált. Ezt a víztócsát pedig a Weasley ikerpár figyelte, nyilvánvalóan nem tudva, hogy Viki ott van. Megköszörülte a torkát, mire az ikrek felkapták fejüket. Fred és George össze néztek, majd egymásra mutattak "Ő volt!" mondták egyszerre. Felhúzta a szemöldökét, próbált komolynak tűnni. A kulcsszó az, hogy próbált. Hisz a fiúk évek óta már-már testvéri kapcsolatban ált a fiúkkal, nem tudott rájuk haragudni. " Hogy kerültök ide?" a fiúk össze néztek, azon tűnődve, hogy most komolyan ez a legjobb barátjuk első kérdése-e . Emellett, hogy miért nem mérges az össze tört bögre miatt. "Hop-porral jöttünk." mondta George, kissé flegmán, hisz úgy gondolta, hogy egyértelmű, hogy, hogyan kerültek oda, mire Vic csak sóhajtott "Akkor máshogy kérdezem. Miért vagytok itt?" Erre végre rendes választ kapott " Érted jöttünk." felelte Fred "Értem?" "Igen, érted." mondta George

"Akkor tisztázzuk a dolgokat. Először is, eljöttetek ide, hajnali kettőkor, hogy elvigyetek. Másodszor, össze törtetek egy bögrét, majd becsillámoztátok az egész szobámat. Meg van ez egyáltalán beszélve a szüleinkkel?" kérdezte. Az ikrek egymásra néztek " Tulajdonképpen, a miénkkel megvan beszélve, viszont a tied..." ebből Viktoria azonnal rájött, hogy az anyja nem tud róla. " És akkor mégis, hogy akartatok elvinni itthonról? Úgy, hogy Anya nem tud róla? Mi van ha azt fogja hinni, hogy elraboltak? Vagy, hogy megszöktem?" most George volt a gyorsabb "Hát őszintén szólva nem is nagyon gondoltunk rá, hogy megkérdezzük." Victoria hitetlenkedve rájuk nézett, majd felsóhajtott. " Miért is vagyok meglepődve?" kérdezte magától. Elindult a konyha belsejébe, egy kis barna szekrény felé. Ki vett a szekrényből egy felmosót és egy seprűt, majd egyiket az egyik, a másikat pedig a másik iker kezébe adta és rámutatott a tócsára " Hajrá, lássatok munkához" mondta nekik. A fiúk nagy nehezen neki álltak a takarításhoz és pár percen belül eltűnt minden bizonyíték a törött bögréről. Kivéve az, hogy hiányzott egy bögre. "Szóval, fiúk." ült le a kanapéra a lány" Hogy akartatok elvinni?" " Hop-porral" Egy pillanatig csak nézett a fiúkra és elgondolkozott azon, hogy ők mégis, hogyan lettek barátok. Ezen a ponton már nem is haragudott rájuk, egészen addig, amíg eszébe nem jutott a csillámpor a szobájában. Fogalma sem volt, hogy fogja azt össze takarítani. Míg ezen morfondírozott, a srácok nyilván elkezdtek unatkozni és úgy döntöttek, hogy elfoglalják magukat. Ezen pedig azt értem, hogy felmentek Vic szobájába és elkezdték össze pakolni a cuccait. Mikor magához tért a kis gondolatmenetéből, egyedül találta magát a nappaliban, a kanapén ülve. Össze zavarodva körbe nézett, majd felkelt a helyéről és az ikrek keresésére indult. Miután körbe járta a földszintet és megbizonyosodott róla, hogy nincsenek ott Vic elindult fölfelé a lépcsőn és imádkozott, hogy ne az anyját szívassák meg álmában. Reménykedve kukkantott be a szobájába és megkönnyebbülten sóhajtott fel, mikor meglátta, hogy ott vannak bent. Majd a megkönnyebbülés, idegességgé vált, mivel a lány szobája úgy nézett ki, mintha hurrikán söpört volna végig rajta. Ruhái kipakolva a szekrényből, ledobva a földre, könyvei elterülve az ágyon, a csillámpor meg már a szoba összes zugában megtalálható volt. Csendben belépett a szobába, várva, hogy mikor veszik észre, viszont a nagy pakolásban, egyikőjük sem figyelt az ajtó felé. Megköszörülte a torkát, mire mind a ketten felkapták a fejüket. " Elmondanátok nekem, hogy mi a búbánatos bundás kenyeret csináltok?" ezzel viszont csak azt érte el, hogy mind a ketten röhögésben törjenek ki. Fred eldobta a ruhákat amik épp a kezében voltak, George pedig fellökte Hela kalitkáját a nagy röhögések közepette. Miután várt vagy 5 percet, hogy lenyugodjanak megismételte a kérdését " Szóval mit műveltek a szobámban?" Fred szólalt meg először " Segítünk össze pakolni." sóhajtott, mikor rájött, hogy még mindig nem értik, hogy mi a problémája " Srácok, nem mehetek el, amíg Anya nem tud róla. Mi lenne, ha itt maradnánk és megvárnánk, hogy Anya felébredjen és akkor megbeszéljük." mondta, mire össze néztek és egyszerre leültek Vic ágyára. Majd eszébe jutott valami "Tényleg, milyen volt Egyiptom?" kérdezte, mire mind a ketten hirtelen lelkesebbek lettek " Nagyon király volt. Percy elkezdett okoskodni, mint mindig így mi megpróbáltuk bezárni az egyik piramisba." mondta George "Ja, csak Anya ne akadályozta volna meg." fejezte be Fred. A srácok órákig beszéltek Egyiptomról, képeket mutattak Victoriának és beszámoltak a zsiványságokról, amiket elkövettek az elmúlt hónapban. Nagyjából 3 órába telt mire meghallották Vic anyjának ajtajának a nyitódását. A lány édesanyja mugliszületésű, apja állítólag varázsló. A nőnek (Akit nem mellesleg Norahnak hívtak) elég nehéz dolga volt, mikor 11 éves korában megkapta a levelét. Norah sok mindent tudott a varázsvilágról, mivel nem csak Vic apja volt varázsló, hanem Norah régi legjobb barátja is. Vici nem tud róla semmit, mert soha nem találkozott vele, anyja még a nevét sem volt hajlandó elmondani. Nem tudta, hogy mire ez a titkolózás, hiszen tudja, hogy tartja vele a kapcsolatot, mert Norah sűrűn kéri kölcsön Helát, hogy levelet küldjön valakinek. Egy pár másodpercig, csak bámult az előtte mutatkozó képre majd megszólalt " Nekem miért nem szólt senki, hogy pizsiparti van?" mindhárman elkezdtek röhögni " Fred és George azért jöttek, hogy elvigyenek az Odúba hajnali háromkor" Anya döbbenten nézett a fiúkra, akik csak ártatlanul vigyorogtak. Már megszokta, hogy a lánya legtöbb nyarat nem vele, hanem a Weasley családdal töltötte. Ez nem nagyon bántotta, hisz értette, hogy Vicinek szükségük van azokra az emberekre akik olyanok mint ő. Ezeken a nyarakon Norah is sűrűn ment át teázni a Weasley családhoz, csak hogy lássa a lányt. Az édesanya sóhajtott egyet, mire újra megszólalt "Rendben, de előbb egyetek valamit. Csinálok reggelit" majd ezzel elindult a földszintre, Vic meg folytatta a pakolást. George fel kelt az ágyról és járkálni kezdett. Nem jutott messzire megállt az asztalnál, majd felnevetett " Hűha Viki, szép az asztalod díszítése" erre Fred is felült az ágyon, ránézett az asztalra és ő is elkezdett nevetni. Itt már a lány is odakapta a fejét és ránézett a bútordarabra, majd rá jött, hogy mi olyan vicces. Az ikrek az asztalán lévő csillámpor mennyiségen nevettek. A csillámporon, ami a tőlük érkezett levélből származik. "Igen, azt említeni is akartam, hogy kérlek titeket, hogy legközelebb amikor levelet küldötök, akkor egy kicsivel kevesebb csillámport használjatok, mert ezt az életben nem takarítom össze." vissza fordult a táskához majd újra az ikrekhez, mikor eszébe jutott még valami " Gondolom, hogy már nem jövök vissza, téli szünetig." az ikrek csak boldogan bólogattak