𝑸𝒖𝒆𝒆𝒏

Negyedik

– Foglalj helyet, Kedvesem – mutatott a vele szemben lévő székre. Hümmögve ültem le törökülésben. – Feltételezem, hogy a ruha a pulóvered alatt van.

– Aha, hát... Nem. Ha egy percig is azt hitted, hogy én azt felveszem, akkor el kell, hogy keserítselek, Chittaphon.

Legnagyobb meglepetésemre a velem szemben ülő arcvonásai ellágyultak. Most már egészen biztos. Ez az ember nem százas.

– Éppen, ahogy gondoltam – döntötte oldalra fejét.

– He? – bukott ki belőlem a rettentően értelmes kérdés. Ten kuncogva tette félre poharát.

– Tudtam, hogy nem fogod felvenni, nem is vártam el – ujjait összekulcsolta, felkönyökölt az asztalra, állát megtámasztotta kézfejein. – Egy idióta is megmondta volna, szimplán a szabályszegésijeid számát nézve.

– Az úgy oké, de a szabályszegésijeim számát nézve csak egy idióta akarna elvenni.

– Hidd el, meg van az okom rád – magasodott fel lassan helyéről. – Amúgy meg... Honnan tudod, hogy nem a lázadókra bukom? – kortyolt ismét a szeszes italba. Arcomra kiült egy undorodó fintor.

– Ha bármilyen perverz játékra kellek neked, megsúgom, hogy előbb lennék öngyilkos – fontam össze karjaim mellkasom előtt. Ten nevetve tett egy lépést felém.

– Mégis mekkora elmebetegnek nézel te engem?

– Engem akarsz elvenni, szóval elég nagynak – vontam meg vállaim.

– Elképesztő vagy – ingatta fejét, valamiféle, számomra ismeretlen csillogással szemében.

– Én ezt rólad mondanám, Chittaphon.

– Jaj, hagyd ezt Kedvesem. Hívj csak Tennek – legyintett.

– És mi van ha nem akarlak? – kérdésem hallatán egy pillanatra lefagyott, majd magabiztosan felém fordult és határozott léptekkel megállt tőlem fél méterre.

– Ahogy akarod, hercegnőm – hajolt le hozzám. Arca körülbelül tíz centire volt enyémtől.

Más lány már minden valószínűséggel a bugyijába pisilt volna. Én egy ideig rezzenéstelenül szemeztem vele, majd nemes egyszerűséggel pofán röhögtem. Ezzel látszólag őt is jócskán megleptem.

– Jaj, bocs – próbáltam helyreállítani légzésem. – Csak nem gondoltam volna, hogy lett egy sugar daddym.

– Komolyan nem értelek – sóhajtott hitetlenül. – Én meg tudnék adni neked mindent. Te mégis ellenszenves vagy. Bármelyik másik lány már térdre borult volna előttem.

– Akkor miért nem veszed el bármelyik másik lányt? – szúrtam oda neki. Ten nem válaszolt semmit. Némán bámult mögöttem egy festményt. Ismét lehajolt hozzám, ezúttal még közelebb állt meg, mutatóujjával állam alá nyúlt, kicsit megemelve fejem.

– Ugye tudod, hogy megölethetnélek? – suttogta, szinte már ajkaimra, mivel még jobban megszüntette kettőnk között a távolságot.

– Szerinted megtenném ezt, ha félném a halált? – kérdésem hallatán, Ten tekintete magabiztosról összezavarodottra váltott. Határozottan lendítettem meg kezem, tenyerem hangos csattanással landolt arcán, piros nyomot hagyva maga után. A férfi meghökkenten nézett oldalra. Lassan felmagasodott és ujjait a foltra simította.

– Áu – nyögte szomorúan. – Benned aztán van kurázsi – ült vissza velem szembe.

– És még én vagyok elképesztő...