Hazbin Hotel Szösszenetek

Pokolbéli Halloween

A Halloween ünnepe beköszöntött a Pokolban is, azon belül is Pentagram városában. Tény és való, nem sok értelme volt megtartani ezt az ünnepet, – attól eltekintve, hogy itt szinte minden nap felért egy vérfagyasztó Halloweennel.
De a démonok többsége továbbvitte szokásaikat a síron túlra is.
Továbbá ott volt Charlie, akinek nem volt lehetősége arra, hogy földi élete során beöltözzön évente egyszer és édességeket gyűjtsön, tököt faragjon, s mindemellett ledarálja az összes ilyen tematikájú filmet.
Szóval talán ő volt az egyik leglelkesebb, ha erről vagy bármely más emberi ünnepről volt szó. S ez ezzel az alkalommal sem volt másképp.
Már napokkal ezelőtt kidekorálta a Hotel minden szegletét, beszerzett egy rakat tököt, sőt még sütőtökös recepteket is gyűjtött. Ha esetleg ez nem lenne még elég bekészítette kedvenc filmjeit, plusz ideji jelmezét is elkészítette.
Ezért mikor kipattant ágyából, s elkészülődött, már ki is indult szobájából. Útközben a This is halloweent dudolászta, majd amint leért a bárpult egyik széken helyet is foglalt.

– Boldog Halloweent Husk! – köszöntötte a pult mögött álldogáló férfit, aki éppenséggel a poharakat törölgette.

– Azt ne mondd, hogy te is ünnepeled ezt az idióta ünnepet – morogta az orra alatt, miközben letette a hercegnő elé szokásos reggeli kávéját, hogy aztán arrébb kullogva folytassa eddigi teendőjét.

– Pokolian jó reggelt Kedveském! – hallotta meg azt a jellegzetes vidám hangot a háta mögül, ami egyenesen a Rádió démonhoz tartozott.

– Neked is jó reggelt, Al – mosolygott a mellette helyett foglaló férfira.

– Mi ez a hatalmas lelkesedés Charlotte? Félre ne érts, te minden nap sugárzol, de ma mintha a szokásosnál is jobban – kérdezte a férfi egy bók kíséretében.

– Ma van Halloween! Annyira imádom ezt a napot, és rengeteg tervem van mára – ecsetelte a hercegnő.

– Még egy fajankó emberi ünnep a sok közül... De talán még ez a legelviselhetőbb – felelte vigyorogva, majd nagyot kortyolt az elé lehelyezett kávéjából.

– Ne mondd ezt! A Halloween egy csodás és nagyon hangulatos ünnep – bizonygatta igazát, miközben Angel foglalt helyett mellettük.

– Oh hát csodás reggelt Husky – cukkolta a pult mögött álldogálót, mely mellé még egy puszit is társított.

– Mostmár nem az – morogta az orra alatt, majd arrébb sétált a pókdémon legnagyobb sajnálatára.

– Ohh hát helló Vigyori, Charlie – pillantotta meg a mellette ülőket, s a pultra könyökölve vizslatta őket.
– Azért egy italt kaphatok drágám? – intézte kérdését a macskadémonhoz.

– Hali Angie! Mi a terved erre a különleges napra? – érdeklődött a hercegnő.

– Mert mi van ma? – húzta össze szemöldökét, majd mikor az ő cicája lecsapta elé alkohollal teli poharát, nagyot kortyolt belőle a hozzá kapott szívószál segítségével. – Köszi, szivi!

– Halloween! Ne csináljátok már ezt srácok – buslakodott a hely igazgatója. – Én rengeteg programot kitaláltam mára, de keresztül huzzátok a számításaimat...

– Ne logasd az orrod, Kedves! Támadt egy nagyszerű ötletem, mesélek nektek egy fantasztikusan hátborzongató történetet – ajánlotta fel nagylelkűen a Rádió démon.

– Uuuu, rendben – csillant fel a szőkeség szeme.

– Az egyik leghírhedtebb sorozatgyilkosról lesz ma szó, ha őszinte akarok lenni veletek, akkor ő az egyik példaképem – kezdett bele meséjébe, miközben egyre többen gyűltek köréje. Először Niffty tűnt fel a helyiségben, majd aztán Vaggie is melléjük huppant.
– Művészneve nem más, mint Hasfelmetsző Jack, ez talán sok mindent elárulhat nektek. Az 1800-as évek végén élt Londonban, nem sokkal születésem előtt. Na de most nem is ez a lényeg, térjünk át mesém ijesztő részére. Rengeteg gyilkosággot követett el, de ezek közül csupán ötről szeretnék nektek beszélni. Az 1888-as Londoni gyilkosságsorozat alig bő három hónapig tartott, majd ugyanolyan gyorsan, mint ahogy kezdődött vége is szakadt, hihetetlen jó alapot szolgáltatva ezáltal az összeesküvés hívők egyre népesebb táborának.
A Hasfelmetsző gyilkosságok vagy a “ripperológusok” által Whitechapeli-gyilkosságokként említett események 1888 augusztus 31-én vették kezdetüket.
Augusztus 31-re virradóan Mary Ann Nichols borzalmasan összeszabdalt holttestét fedezték fel a Buck’s Row-n, mely East End negyedben található, ez London egyik legszegényebb kerülete volt ebben az időben. A terület az olcsó szórakozóhelyeknek, a város legtöbb bordélyházának nyújtott akkor otthont.
Azt hozza kell tennem, hogy a közbiztonság sohasem volt jó a környéken, de még az itt élőket is sokkolta a gyilkosság brutalitása, de ekkor még nem sejtette senki sem, hogy a szörnyű tettnek folytatása is lesz.
Szeptember 8-án a gyilkos ismét lecsapott, előző esethez hasonlóan ezúttal is prostituált volt az áldozat. Annie Chapman esetében a gyilkos sokkal kegyetlenebbül járt el, itt már felnyitotta áldozata hasát, és eltávolította annak méhét. A gyilkos minden esetben először az áldozatai torkát vágta el, többször is olyan erősen, hogy a testeket majdnem lefejezte és csak ezután követte el a csonkításokat. Hát nem csodás? – tette fel költőinek szánt kérdését, s már folytatta is tovább.
– A rendőrség nagy erőkkel kezdte meg a nyomozást, még a kor legfelkészültebb detektívjeit, a Scotland Yard munkatársait is bevonták a hajszába.
Ekkor azonban a központi hírügynökséghez érkezett egy küldemény, mely a kriminológiába a “Kedves Főnök” levélként került be, annak kezdeti megszólítása végett. A kedves írónk önmagát állította be az eddig a médiában csak “Bőrkötény” néven emlegetett gyilkosként, gúnyt űzött a hatóságból, továbbá újabb gyilkossági tervét is megemlítette. Ez a levelét pedig a Hasfelmetsző Jack aláírással szignózta. Utóiratként pedig a következőket írta: “Ugye nem okoz gondot, hogy márkanevet választottam?”
Őszintén szólva a levelet először nem vették komolyan, ám szeptember 30-án éjjel Jack ismét kinyitotta a pokol londoni kapuját. Mivel megzavarhatták, így ezen az estén két nővel is végzett. Az elsőnél, Elizabeth Stride-nál nem maradat ideje befejezni szertartását, így máris újabb áldozat után nézett. Catherine Eddowsra esett választása, kit bestiális kegyetlenséggel csonkított meg, a méhén kívül egyik veséjét is elvitte, arcát pedig összeszabdalta.
Nem túlzok azzal, hogy az eset, ha lehet még jobban az őrületbe kergette a környéket és a közvéleményt. Százával érkeztek levelek Hasfelmetsző néven a különböző szerkesztőségekbe, de szinte mindegyik ostoba hamisítvány volt.
Október 1-jén azonban újabb üzenet érzekett, ezúttal a Scotland Yard irodájába. Ez a “Pimasz Jack” címre hallgatott, melyben az állítólagos gyilkos a kettős emberöléséből űzött viccet, és olyan szaftos részleteket is megemlített, amit sokak szerint csak a valódi gyilkos ismerhetett.
Az október nyugalmasan telt egy darabig... Viszont 15-én a polgárőrség vezetője egy csomagot kapott, melyben Hasfelmetsző levele mellett egy kis dobozban egy női vese darab is volt.
A levél szerzője azt írta, hogy elfogyasztotta a vese többi darabját, amit az egyik áldozatából metszett ki, majd szokás szerint élcelődött, ezúttal a polgárőrségen, akik eddigre már többeket is tévesen gyanúsítottak a gyilkosságokkal. Ez a levél, valószínűleg a vese és kezdő sorai miatt a legismertebb: “A pokolból”.
Jack barátunk utolsó, és egyben legborzalmasabbra komponált művére november 9-ig kellett várniuk a rajongóknak. Mivel is ekkor végzett a legfiatalabb és legcsinosabb áldozatával Mary Jane Kelly-vel. A gyilkos kivételesen nem az utcán, hanem a nő bérlakásában követte el tettét, így rengeteg idő állt rendelkezésére, hogy kettesben legyen áldozatával. A fiatal lányt a felismerhetetlenségig összeszabdalta, zsigereit Hasfelmetsző szétszórta az apró lakásban, és szívét elvitte magával – részletezte az esetett hatalmas lelkesedéssel.
– Nem túlzás azt állítani, hogy ez a gyilkosság volt ördögi tervének fő szertartása. Ezután pedig történetünk főszereplője miután kitombolta magát rejtélyesen eltűnt... Senki sem tudja, hogy pontosan mi történhetett. Mary Jane Kelly halála után is történtek megmagyarázhatatlan, olykor fantasztikus kegyetlenséggel megfűszerezett gyilkosságok Whitechapel-ben és annak környékén, de ezeket a szakértők nem kapcsolták már Hasfelmetsző nevéhez. Semmilyen későbbi eset nincsen már feljegyezve, amiről biztosan megállapítható, hogy a Londoni rémhez kötődne.
Egy biztos, annyit elárulhatok nektek, Jack már itt a Pokolban henceg – ért véget ezzel meséje a Rádió démonnak.

Hirtelen mindenki köpni - nyelni nem tudott, ezért Alastor kacagva mondta:
– Boldog Halloweent kívánok!