I want to be with you - Fred Weasley ff.

Chapter 1. ~ÁTÍRVA~

Egy teljesen hagyományos napnak mondanám a mait is a Scott családnál, kivéve, hogy nem voltunk normálisnak mondható család. Egy mágus család voltunk, mind a heten. Igen, heten! Ugyanis rajtam kívül a szüleimnek négy másik gyermeke is volt.

A legidősebb Will, aki huszonnégy, Dylan, aki húsz, majd jöttem én, Ellie, és az ikertestvérem Hayley. Mi tizenhat évesen elég sok mindenbe belekeveredtünk, de szinte már meg sem lepődtek rajtunk a szüleink, de kettőnk közül én voltam a felelősségteljesebb. Majd végül a legkisebb testvérem, Sophia, aki tizennégy volt.

Nos, igen. A családunkban határozottan női uralom tombolt, s ebbe a fiúk már rég beletörődtek, hiszen mást úgyse csinálhattak volna.

-Reggelt.-Köszöntöttem szüleimet az emeletről lesietve. -A Weasleyk elhívtak a Kviddics világkupa döntőre engem, Hayleyt és Sophiát. Elmehetünk?-Néztem rájuk könyörgően.

-Majd megbeszélem Arthurral a részleteket, de természetesen elmehettek.-Bólintott rá a dologra apa.

-Mi a reggeli?-Fordultam anya felé.

-Most nem igazán volt időm neki állni, hisz már így is majdnem késésben vagyok a Mungóból!-Kapkodva vette fel dolgozói talárját, csókot nyomott apa arcára, majd már szinte el is tűnt a kandallóból felcsapódott méregzöld lángok közt. Anya gyógyítóként dolgozik a Szent Mungóban.

-Akkor rántotta lesz.-Vontam vállat, majd már elő is kerestem a szükséges eszközöket az elkészítéséhez.

Nem sokkal később drága testvéreim is lefáradtak a szobájukból és komótosan nagyokat pislogva foglalták el a helyüket az asztalnál. Letettem eléjük az elkészült ételt, mire mindegyiktől kaptam egy-egy hálás pillantást.

Apa, ahogy bekanalazta a reggelijét elbúcsúzott tőlünk, hiszen neki is indulnia kellett dolgozni. A Mágiaügyi Minisztériumban ugyanis nem szeretik a későket. Hát igen, így jár aki a Varázsbűn-üldözési Főosztályon az egyik vezető. Will és Dylan is hamar munkába indultak. Will, Bill Weasleyvel együtt - aki a legidősebb Weasley fiú volt - átoktörőként dolgozott, míg Dylan aurorként.

Ha valaki belépett volna a házba, nem tudta volna elmondani, hogy varázsló családból származunk, hiszen az otthonunkban elég sok minden utalhatott a mágus vér megtagadására. Hát, nincs mit tenni ha az egyik szülőd őse mugliivadék, amivel szerintem cseppet sincs probléma.

A közelünkben lévő kis falucskában, Widra St. Capdelen, viszont nem sok olyan család volt mint a miénk. Egyedül a Lovegoodék és a Weasleyk. Az előbbiekkel nem sokat találkoztunk, és nem is nagyon beszéltünk egymással, de rosszban egyáltalán nem voltunk. Az utóbbiakkal viszont elég sok időt töltöttünk, s szinte együtt nőttünk fel.

A Scott ikrek és a Weasley ikrek. Félelmetes ezt így kimondani, de fogalmazzunk úgy, hogy nem vagyunk valami gondmentesek. Főleg, hisz egy évfolyamba kerültünk, sőt még egy házba is. Egyedül Will és Dylan kerültek a hollóhátba, hisz ők a maguk módján elég bölcsek voltak. És miért mondom, hogy a maguk módján? Na, hát igen. Mindig fejmosást kaptunk tőlük Hayleyvel együtt, mielőtt még bármiféle csínyt is elkövettünk volna, s folyton azt szajkózták, hogy "ez igazán badarság, s szerintük jobban kéne a jövőnket előtérbe helyeznünk a csínyek és a rosszaság helyett". Hű hollóhátasok, mindig bölcs tanácsokkal próbálnak ellátni, nincs mit tenni. Sophia pedig szintén griffendéles volt, mint mi Hayleyvel.

A reggeli befejeztével két húgomnak kiadtam a parancsot, hogy pakoljanak össze, amíg én elmosogatok. Hát nincs mese, nekem jutott otthon a rendrakó és a gondoskodó szerep. És ez persze akkor is így volt, amikor már a Roxfortban voltunk. Furcsa, hogy pont én vagyok ilyen felelősségteljes, miközben csínyeket csínyek után követtünk el az ikrekkel. Ez a sors fintora, szokta mondani apu.