I want to be with you - Fred Weasley ff.

Chapter 23. ~ÁTÍRVA~

Április elsején reggel korán kipattantak a szemeim. Szombat lévén mégsem tudtam sokáig aludni. A Weasley-ikrek tizenhetedik születésnapja volt.

Kimászva az ágyból az előre kiválasztott ruhadarabokat vettem fel a fürdőben. Fred számára egy csipkés fehérnemű szettet vettem fel, rá pedig szürke szoknyát, krémszínű harisnyát, fekete színű pólót és Fred szürke pulcsiját.

Leindultam a nagyterembe, és a korai órákhoz képest alig találkoztam más diákkal. Miután megreggeliztem, egy-egy szalvétába pakoltam egy csomó pirítóst a kedvenc ikreimnek, akik még mindig nem tűntek fel, így úgy gondoltam viszek nekik, hogy nehogy véletlen lemaradjanak róla.

A klubhelyiségben a diákok töltötték az idejüket. Legtöbben a házijukat írták, de voltak olyanok akik csak beszélgettek. Viszont Fred és George még mindig nem tűnt fel. Furcsa. Felsiettem a fiúk hálótermeihez vezető lépcsőn, amire sok fiú furán pillantott rám. Megálltam a hatodévesek ajtaja előtt, majd egy határozott mozdulattal benyitottam. Ott láttam, hogy az ikrek az ajándékaikat bontogatják, miközben valamin nevetnek. Belépésemre felkapták a fejüket.

-Boldog születésnapot a kedvenc ikreimnek!-Vigyorodtam rájuk, majd mindkettőjük arcára nyomtam egy-egy puszit. Átadtam nekik a szalvétába csomagolt pirítós köteget, amire hálásan pillantottak rám.

-Köszi az ajándékot.-Vigyorgott rám George.

-Miért, mit kaptál, Ellie-től?-Vonta fel a szemöldökét Fred.

-Ezt!-Kiáltott fel örömében George, majd a fejére helyezte a süveget. Azon az általam megrajzolt Weasley Varázsvicc Vállalat logója szerepelt.

-És én miért nem kapok olyat?-Durcáskodott Fred. -Egyáltalán mit kapok?

-Ó, édesem, majd meglátod.-Kacsintottam, mire kajánul elvigyorodott. Gondolta, hogy mit fogok adni neki.

-Nos, akkor úgy gondolom a születésnaposnak ideje megkapnia az ajándékát!-Ragadott karon Fred, mire felnevettem.

Ahogy kiléptünk a fiúk hálóterméből, szinte mindenki egyszerre támadta le Fredet a különböző születésnapi köszöntőkkel. A fiú vigyorogva fogadta őket, de ahogy megragadta derekamat, tudtam, hogy már eléggé türelmetlen, és már nagyon tudni akarja az ajándékát, vagyis engem.

Mikor átverekedtük magunkat az összegyűlt tömegen, Fred egy üres tanterembe vezetett. Bezárta az ajtót, s mikor megfordult, a szeme elé tárult az ajándéka. Vagyis én csipkés fehérneműben.

-Nos? Hogy tetszik?-Vigyorogtam kajánul, miközben megfordultam benne, hogy minden részét jól lássa. Fred láthatóan köpni-nyelni nem tudott, és amikor kinyitotta a száját, azon nem jött ki hang. -De ha nem tetszik, akkor nem is mutatom tovább.-Tettem hozzá, mire azonnal megragadta a csuklóm, magához rántott és szenvedélyes csókba húzott.

-Nem tudok betelni ezzel a látvánnyal.-Nézett végig rajtam, ahogy elváltunk egymástól.

-Nem is kell.-Húztam magamhoz közelebb a nyakkendőjénél fogva.

Fred leült egy székre, majd az ölébe rántott. Rövid szenvedés után ki tudtam gombolni a nadrágját, így már semmi sem állhatott kettőnk közé. Fred most nem volt óvatos - sokkal inkább követelőző és frusztrált -, de nem is bántam, mert élveztem minden egyes pillanatát. Sajnos az utóbbi időben kevesebb időt töltöttünk így együtt, ami már mindkettőnknek hiányzott. Így azt akartam, hogy ez a pillanat ne érjen véget.

A tanév utolsó harmadának kezdete máskor azt jelezte, hogy elérkezett az évad utolsó kviddicsmeccsét megelőző kemény edzések ideje. Idén ezzel szemben Harrynek a Trimágus Tusa harmadik próbájára kellett volna készülnie - csakhogy még mindig nem tudta, milyen feladat vár rá. Május utolsó hetében aztán McGalagony tájékoztatta, hogy aznap este kilenckor jelenjen meg a kviddicspályán.