Csak egy (voltam) a sok közül

Átlagosnál is átlagos nap

Ébresztőm megszólalása jelezte , hogy ideje lenne felkelnem. Szerintem senki sem szeret az ébresztőre kelni mikor épp egy olyan "világban" volt ami semmi köze nincs a valósághoz. Plusz az jobban vonz mint a valóság. Annál nincs rosszabb. Sóhajtva nyomtam le majd keltem ki és az úti célom  a szekrényem , de utána jövők rá , hogy tök feleslegesen nyitnám ki mivel üres. Fájdalmasan felnyögök majd akkor veszem észre az íróasztalomon lévő összehajtott ruhákat. Hát persze. Én hülye. Még tegnap kiraktam , hogy ne keljen vele ma szenvednem. Az összeállításom egy fekete térdnél szakadt magasított tapadós nadrág volt hozzá egy pántos mustárszínű felső volt. Gyors felvettem , fürdőben megcsináltam a teendőmet majd a maradék dolgot is  be raktam a sport táskába így a hajamat még kettőbe fontam parkettába. Körül néztem még a szobámon , hogy mindent bepakoltam e már így végül levittem a bőröndöket.     

- Várj kicsim segítek - mosolyog rám szomorkásan apa.

Mindig ezt csinálja mikor vissza megyek a koliba. De még anya is. Az öcsémet meg nem bánja. Örül ha nem lát. Bár egy kicsit sem szokott hiányozni nekem sem. Néha még a pokolra kívánom , de ki nem ? A testvérek a legidegesítőek a világon , de azért hiányozna ha nem lenne. Bemegyek a konyhába ahol anya itta a frissen készült kávéját. 

- Annyira hiányozni foksz - tette le a poharát majd megölelt.

- Aj anya - öleltem vissza.- Úgyis hívni foglak titeket ha lesz időm. Tudod jól.

- Igen , tudom - sóhajt.- De azért próbálj meg lazítani is. Ne csak a házik felett legyél.

- Értettem főnők asszony - engedtem el és rá mosolyogtam.

- Végre nem kell majd látnom - örült meg Samuel ahogy bejött a konyhába. 

Még az a mosoly is az arcán volt amit mindig is utáltam amit nagyon jól tudott. Ezzel szokott idegesíteni. Egész nyáron ezzel idegestet ahogy tudott , de végül én is olyan eszközökhöz nyúltam amivel tudom idegesíteni. És be is vált. A fél nyár elment így . hogy egymást készítettük ki idegileg. Bevallom én minden percét élveztem. 

- Samuel , hogy mondhatsz ilyet ?-szólt rá anya hihetetlenkedve.

Samuel csak vállat vont  és ment reggelit vadászni magának mivel neki is suli van. Ő most végzős a gimiben és a suli rosszfiúja. Minden lány álma és ezt ki is használja a szemét. Ezért szín ötös mindenből csak azt nem tudom , hogy hogy fog átmenni az éretségiken. 

- Lehoztam a bőröndöket - jött be apa is a konyhába majd hozzám lépve ő is megölelt.- Már most hiányzol pedig el sem mentél.

Hallom hangjában , hogy a sírás szélén áll így én is szorosan vissza ölelek. Mindig is meg volt köztünk az apa lánya kapocs még akkor is mikor csak ott voltunk a másiknak és falasztunk egymásnak. Igaz nem volt sok közös programunk , de így is jól megtudtuk érteni egymást. Néha még szavak sem kellenek csak egy tiltott pillantás és már egyből levágtuk , hogy segítség kell a másiknak. 

- Nem lesz semmi baj apa - suttogtam.

- Tudom - sóhajt.- Csak még nem tudtam feldolgozni , hogy az én kicsi lányom már felnőtt nő és az orvosira jár.

- Mindig veled leszek. Még akkor is amikor nem - adtam puszit az arcára.

Lassan elenged így egymásra mosolygunk csak ő könnyes szemmel. 

- Indulnom kell - néztem végig a családomon. Samuel kivételével mind mosolyogtak. De láttam Sam-en , hogy probálja rejteni az érzéseit ami soha nem volt az erőssége.

- Gyere ide öcsi - tártam ki a karom felé.

Végül lassan hozzám sétált és szoros ölelésben részesültem. Ebben az ölelésben minden benne volt amit soha nem mondott volna ki. Nem a szavak embere ezt már jól tudom. Végül a cuccaimat a kocsiba tettük így még egy utolsó ölelés után már volán mögött ültem és intgetve el is hajtottam. 

------------

Ahogy a kapun át gurultam egyből a parkolóba érkeztem ahol még csak pár kocsi állt itt. Mosolyogva szálltam ki és néztem meg a koli épületét.  A falról a festék kezdett már leperegni és rá fért volna egy festés is. Hatalmas egy épület , de érdekes , hogy itt alig van lány. Pedig én mindig úgy voltam vele , hogy több a lány mint a fiú , de ez van. Sosem panaszkodtam érte mivel így legalább nincs egy elviselhetetlen szobatársam akit pár hét után holtan találnának meg. Szerintem mindenki leszűrte , hogy utálom a pláza picsákat. ÉS nem is azzal van a gondom , hogy léteznek , hanem azzal amilyen a hangjuk. Olyanok mint a csipogó gumi játékok a kutyáknak. Még rendesen kirázott a hideg a gondolatra. Nem is csodálkozom. Kivettem a csomagjaimat majd kocsit lezáva már mentem is be az épületbe. A portás már a szokott helyén ült és újságot olvasott , de mikor beléptem felnézett a lapok közül. Mosolyogva biccent amit viszonzok is. Elvezem a szoba kulcsom majd a lifthez mentem és gombot benyomva már meg is jött. belépve a felső szint gombját be nyomtam így már oda tartottam. Lélekben már felkészültem , hogy holnaptól jön a kemény vissza szokás és a még több házi dolgozat mivel ez az utolsó évem itt. Már várom a különböző elsősegély órákat amik a kedvenc tantárgyamhoz tartoztak és kiválóan is megy. Nem hiába szeret Mr. Jackson velem dolgozni. Mosolyogva szálltam végre ki és sétáltam a szobámhoz ami kinyitottam majd be léptem. A szoba nagysága olyan mint egy egész földszintes ház. Vagy olyan mint a miénk csak itt nincs emelet. tisztaság uralkodott és már az orromban volt az illatom amit még itt hagytam. Olyan mintha csak nekem csinálták volna a felső szintet. Csodás érzés.