Kétségek (§Jikook FF.§)

2.

Jimin pov:

Iszonyú fej fájás, erre ébredek. Később a borzalmas fájdalomra még a fülem is elkezd sípolni. Kezeim közé akarom venni fejem, hogy beléjük temetkezve próbálják elbújni a fájdalom elől de nem megy. Nem tudom megmozdítani karjaimat. Érzem meg vagyok kötözve.
Nem lesz ez így jó, gondolom magamban. Egyre nehezebben veszem a levegőt és érzem nem sok kell hozzá hogy ismét eszméletlenül elterüljek. Elkezdem a szokásos rituálét, hogy megnyugvást nyerjek de rá kell jönnöm, rohadtul nem működik.

Megpróbálom kizárni a gondolataimat és eltereni a figyelmem nehogy elkezdjek stresszelni, nem hiányzik az elrablás mellé egy jó kis pánik roham.
Szét nézek hátha találok valami fogódzót, hogy rá jöjjek hol s smint vagyok és van e lehetőségem megszökni.

Már kicsi koromtól mikor megtudtuk, hogy miért vagyok ennyire különböző a többi gyerektől, anyu megpróbált szokatni a stresszhez ami be kell, hogy valljam nagyon nem jött be. Viszont egyet megtanultam mégpedig azt hogy valahogy le kell nyugtatnom magam, ekkor jöttek a kisebb praktikák amik olykor vagy beválnak vagy nem.

Vegyük példa ként, egyszer megharapott egy mókus, ez a trauma máig kísért, pedig csak 5 éves voltam mikor történt. Akkor tökéletesen könnyen le tudtam nyugtatni magam a szobás trükkel viszont ez a módszer kimerül az elrablásnál, nagyon úgy tűnik.

Körbe nézek és realizálom, hogy egy elég lepukkant szobában ücsörög a padlón megkötözve. A fejem fölötti villanykörte halványan pislog, a föld tiszta por és törmelék ezért kezdek be pánikolni ismét, hogy ezek szerint én is tiszta kosz lehetek. Mindettől eltekintve próbáltam kiutat találni ebben a pici üres szobában de csak egy vastagnak tűnő vas ajtót fedeztem fel lehetséges menekülő útként, bár kétlem, hogy lenne erőm egymagam felfeszíteni.

Halk léptekre lettem figyelmes amik egyre inkább erősödtek. Hirtelen meg állt majd a zár kattanásait követően kinyílt az ajtó. Egy magas nálam 2-3 évvel idősebb férfi lépett be. Az éjfekete haja a szemébe lógott s szemei oly mély sötétek voltak hogy alig tudtam kivenni, hogy egyáltalán van szeme a fekete hajától. Testalkata először vékonynak látszott de ahogy megközelített láttam ki rajzolódni izmait szürke pulóverén. Hirtelen köpni nyelni nem tudtam és az eddigi pánik amit éreztem hirtelen tova illant nem tudtam másra gondolni csak rá. Hozzám se szólt egész idő alatt. Mikor megközelített minden léptével egyre gyorsabban kezdett el vernj a szívem. Megállt előttem és mielőtt megszólalhattam volna, hogy könyörögjek életemért, hirtelen pofon vágott, de nem csak úgy épp hogy meglegyintett, hanem akkora pofont kevert le nekem hogy ülő helyzetből egyszeriben padlón fekvő lett.

Tanácstalanul próbáltam fel tápászkodni miközben csengett a fülem és égett az arcom az ütéstől. De mielőtt teljesen fel ülhettem volna egyszeriben bele térdelt a gyomromba és arcon köpött. Felém hajolt és mélyen bele nézett a szememben, eleinte viszakoztam de végül arcomat maga felé fordítva bírt rá a szemezésre. Valmi érthetetlen oknál fogva nem tudtam el dönteni most köpjem szemen én is vagy piruljak el. Mivel nem vagyok egy bátor gyerek és azt, hogy az arcomra pír szökjön nem tudom meggátolni ezért az utóbbi történt. Láthatóan hülyének nézett mert egy elég fura grimaszba torzult az arca, de mintha egy kis mosoly is ült volna szexi ajkai sarkában.

Úristen Jimin nem vagy normális. Most rabolt el konkrétan meg kínzott és le is köpött és te szexinek tartod az ajkait?! Te nem vagy normális ember, hát meg őrültem, tényleg erős volt az a pofon.

Mindezen gondolatok miatt elszörnyülködtem magamon és el kezdtem én is grimaszolni.
Mire a felettem tornyosuló férfi kérdön nézett rám majd fel állt, le porolta térdét és ki ment a szobából be zárva maga után az ajtót.
Hát én itt nem fogom túl élni az biztos.