Hades, avagy a tökéletes játék megtestesülése.
A napokban letorrenteztem azt a játékot, amellyel már vagy egy éve szemeztem az Epic Games storeban, de túl csóró voltam hozzá. Aztán nemrégiben fel lett hypeolva, hiszen kijött a teljes verziója, szóval ki lehet találni, mit csinál az, aki már ért a torrentezéshez.
És itt jön egy kis megjegyzés: ne torrentezzetek, mert nem biztos, hogy megfelelő forrásból töltitek le a dolgokat. Lehet, hogy vírus jön az ígért játék helyett. A Hadest vegyétek meg, kérlek, ezzel is támogassátok az alkotók eszméletlen munkáját.
Na, belekezdtem.
Megdöglöttem.
Mégegyszer nekikezdtem, újra meghaltam.
És ugyanez vagy még harmicszor lejátszódott, de egyre tovább kerültem a játékban.
Egyszer sem rageltem rajta. Komolyan. Annyira elterelte a grafika a feldúlt érzelmeimről a figyelmet, hogy csak akkor kiabáltam, amikor ma legyőztem Thézeuszt és Asteriust.
A grafika... Egyszerűen leírhatatlanul csodálatos. Nem azért, mert élethű, hanem azért, mert az egész olyan, mintha egy képregényben harcoltam volna, holott a karakterek 3 dimenziós modellekkel rendelkeznek. I mean... Just look at this good quality "shit":
YOU ARE READING
Attis szipi-szupi menci könyve
RandomLusta vagyok rímeket írni, Így hát ennyivel kell beérni.